A beszámolója az egész világot bejárta.
Mary Neal kajakozás közben a vízbe zuhant, és csaknem 25 percig oxigén nélkül volt. Amikor megtalálták, szörnyen nézett ki, fel volt puffadva és vörös volt. Ám szerencsére visszatért az életbe, majd mesélt halálközeli tapasztalatairól.
Mary azt állítja, hogy lények egy csoportjával találkozott a mennyben.
Mary Neal ortopéd sebész 1999-ben kajakos kirándulásra indult Chile déli részén, és a zuhatag egy veszélyes részén a vízbe esett. A nőt 3 méteres mélységben élettelenül találták meg, ahol 25 percig oxigén nélkül volt.
Mary szerint nem tapasztalt semmiféle fájdalmat vagy pánikot, és soha nem érezte magát élettelibbnek, mint a vízben töltött idő alatt.
Később elmondta, hogy érezte, ahogy a lelke elválik a testétől és a mennybe jut. Ott azonnal ismeretlen lények egy csoportjával találkozott. Nem tudta, hogyan hívják őket pontosan: szellemeknek, embereknek, lényeknek?
Mary egyiküket sem ismerte fel, de úgy érezte, hogy mindannyian fontos szerepet játszanak a sorsában, például nagyszülei, akik jóval a születése előtt meghaltak.
Mary szerint ebben a másik világban tárt karokkal köszöntötték, majd egy több százezer virággal szegélyezett ösvényen vezették végig, amely egy hatalmas kupolás szerkezethez vezetett.
A nő egy élénk érzésről számolt be, mintha otthon lett volna. Ezzel egyidőben megfordulhatott, és megvizsgálhatta a víz alatt heverő testét.
Mary azt mondta, hogy nem látott fényalagutat, inkább valami sokkal kiterjedtebbet. „Siettem, hogy eljussak ehhez a nagy, kupolás struktúrához,” – mondta. „Sok szellem volt bent, és amikor megérkeztem, nagyon örültek és fogadtak, üdvözöltek, és nagyon boldogok voltak az érkezésemkor.”
„Fizikai formájuk volt. Fejük, karjuk, lábuk volt, és valamiféle ruhát viseltek,” – írta le Mary a látottakat. „Tudtam, hogy azért vannak ott, hogy szeressenek, irányítsanak és megvédjenek.”
Mary szerint a szellemi lények azt mondták neki, hogy ez nem az ő ideje, és hogy vissza kell térnie a testébe. „Azt tettem, amit szerintem bármely ésszerű ember tett volna, és azt mondtam: ‘Nem, nem megyek. Nem tudnak rávenni.'” És azt mondták: „Nos, el kell menned, visszaviszünk, de íme néhány dolog, amit el kell végezned.”
Eközben a kajakos csapat már 15 perce kereste Maryt, míg egyikük rá nem bukkant a víz alatt. Amikor kihúzták a vízből, teste feldagadt és vörös volt.
Ebben a pillanatban a már kétségbeesett mentők próbálták őt életre kelteni.
„Visszavezettek ezen az úton, és újra egyesültem a testemmel,” – mondta. „Azt mondták erről a feladatról, hogy osszam meg a tapasztalataimat más emberekkel.”
Amellett, hogy Mary elmondja történetét a „Megjártam a mennyországot” című memoárjában, állítása szerint a szellemi lények figyelmeztették egy tragikus eseményre. „Elmondták a legidősebb fiam jövőbeli halálát,” – mondta. „Nem mondták meg nekem a dátumot, sem az időpontot, de nagyon világos volt, hogy erre sor kerül.”
Tíz év telt el, és Mary megpróbált reménykedni. Úgy döntött, egyedül viseli a terhet, még a férjével sem osztotta meg, amit fiukról, Willie-ről mondtak. Aznap, amikor befejezte emlékiratát megtudta, hogy Willie balesetet szenvedett. Egy sofőr, akinek elvonta a figyelmét a mobiltelefonja, elütötte járművével és megölte őt.
„Minden nap arra ébredtem, hogy abban reménykedem, hogy a fiam életének terve megváltozik,” – mondta Mary, akinek tapasztalatai gyökeresen megváltoztatták a halálról alkotott nézetét.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: ÚjVilágtudat