Szubatomi morajlással járt az a becsapódás, amelyet néhány évvel ezelőtt fizikusok a Déli-sark közelében azonosítottak.
Habár az eset még 2016 decemberében történt, a jelenséget csak napjainkra sikerült véglegesen antianyag-becsapódással megmagyarázni – olvasható a Live Science tudósításában.
Az ütközés következtében kialakult az úgynevezett Glashow-rezonancia effektus, amely elméletben az jelenti, hogy sokkal több energia szabadult fel, mint amennyit bármelyik részecskegyorsítóval el lehetne érni.
Tudósok eddig úgy gondolták, hogy a Glashow-rezonancia kizárólag hipotetikus síkon létezhet, ám a 2016-os történéseknek köszönhetően mégiscsak bizonyítást nyerhetett a szubatomi fizika egyik alaptétele.
Az Antarktiszon található IceCube Neutrino Observatory megfigyelései alapján több mint négy évig tartott, amíg alátámasztották a jelenség eredetiségét és megállapították, hogy valóban a szóban forgó folyamat játszódott le.
Mindez az idő azonban semmiség ahhoz képest, amióta detektálni próbálták az effektust, ugyanis Stephen Glashow még 1960-ban jött elő teóriájával, ami gyökerestül megváltoztatta a kvantummechanika tudományát.
A Glashow-rezonancia fennállása esetén egy antineutrínó vagy akár egy neutrínó akkora erővel ütközik össze egy elektronnal, hogy létrejön a szubatomi szinten hatalmas méretű W-bozon. A találkozás nyomán 6,3 petalektronvolt keletkezik, ami annyi energiával ér fel, mintha 6,3 ezer szúnyog 1,6 km/h-ás sebességgel repkedne a levegőben.