Hetven menekült éjszakázott a záhonyi közösségi házban, azonban legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy merre tovább: se magyar ismerőseik, se jövőképük. Egyet tudnak: bármi jobb, mint a háború.
„Minek mennénk vissza? – sóhajt egy nő a záhonyi művelődési házban. – Odahaza nincs munka, csak szegénység és szomorúság. Talán még itt is jobb”. Fia is csak annyit tud: munkát keres, hogy eltartsa a családját. A nő fiával, annak feleségével és tinédzserkorú gyerekükkel érkezett Ukrajnából az épületben kialakított rögtönzött menekültszállásra, ahol nagyjából hetven ember töltötte az éjszakát, köztük rengeteg gyerek, fiatalkorú, de itt is felbukkantak olyanok, akik kifejezetten azért jöttek át a határon, hogy a kényszersorozás elől meneküljenek.
A záhonyi művelődési házba elsősorban azok jöttek, akiknek nincs autójuk, ők vonattal érkeztek. Az állomás mindössze pár száz méterre van ideiglenes otthonuktól.
A vasútállomáson is családok várnak hozzátartozóikra, a legtöbbeknek azonban csalódniuk kellett a nem sokkal tíz óra után érkező csapi vonatnál: a szerelvény utasai szerint az ukrán oldalon már nem adnak el jegyeket a katonakorú férfiaknak, vagyis azoknak, akik 16 és 60 év között vannak. Sőt, az egyik utas szerint a férfiakat már az ukrán vasútállomások területére sem engedik be a hatóságok.
A művelődési házat látványosan nem arra tervezték, hogy embereket szállásoljanak el benne, bár a záhonyiak egyelőre megbirkóznak a feladattal. A polgármester csütörtökön este a Facebookon kérte a helyi lakosok segítségét a menekültek elhelyezésében, sokan pedig azonnal ugrottak: matracokat, ágyneműket, és rengeteg élelmiszert a helyiek adták össze a rászorulóknak.
Beszéltünk olyannal is, aki csupán egy éjszakára tervezett Záhonyban: spórolt pénzéből – mivel egyedül van – azonnal Budapest felé veszi az irányt, ahol rokonai várják.
A teljes kilátástalanság mellett azonban akadt olyan menekülő is, aki legalább pár napra előre tudja, hogy mit csinál: van, aki nem csak Budapestig tervez, hanem Ausztriába, Németországba szeretne eljutni dolgozni.
A legtöbben a menekültszálláson lévők közül azonban nem ilyen szerencsések: két olyan, többgyermekes családdal is szót tudtunk váltani, akiknek fogalmuk sincs arról, mihez fognak kezdeni. Egyet tudnak csupán: visszamenni Ukrajnába nem akarnak.