Döbbenetes, vége lehet az energiaválságnak a világon.
Nagyon is elképzelhető, hogy a hélium-3 lesz a jövő legfontosabb nyersanyaga, amely a fúziós reaktorokat hajtja – Kína most a Holdról visszahozta ezt a ritka anyagot is. Új versenyfutás kezdődik?
Miért megyünk a Holdra?
Az embert értelemszerűen mindig is érdekelte ez a Földünk társául szegődött égitest, így egyfajta „történelmi” szükséglet a felfedezése. Túl azonban az elveken és az ideákon, akad valami a Holdon, amiből nagyon kevés fordul elő itt a Földön. Ez pedig a hélium-3 nevű izotóp. A hélium-3 jelentőségét pedig igazán a fúziós reaktorok elindulása adhatja.
A legjobb energiaforrás a Nap. Az igazán jó pedig az lenne, ha a Nap energiatermelését valahogy le tudnánk utánozni – erre az elképzelésre alapulnak a fúziós reaktorok, melyekről mi is írtunk már többször, például a lentebbi cikkünkben:
A Nap ugyanis az atomreaktoroknál tisztábban állít elő jóval több energiát – ha megvalósulna, a fúziós energia lehetne a válasz az emberiséget jelenleg gyötrő rengeteg problémára legyen szó az energiakrízisről vagy a klímaválságról.
Ezzel az eljárással, tehát a fúziós energia hasznosításával kapcsolatban azonban akad egy kis probléma, ami túlmutat a technológia megvalósíthatóságán is – elképzelhető, hogy már az előtt elfogy az üzemanyag, hogy az első tényleges reaktorok beindulnának.
Az fúziós erőmű a hidrogén két izotópjának: a trícium és a deutérium reakciójára épül.
A deutériummal rendben is vagyunk – nagyjából minden ötezredik hidrogénatom az óceánokban deutérium, vagyis itt a Földön bődületesen sok fordul elő belőle természetesen is – ennek megfelelően az ára is elég alacsony ennek az anyagnak: egy gramm körülbelül 13 dollárba kerül. Más a helyzet a tríciummal – ebből ugyanis csak nyomokban tartalmaz valamennyit az atmoszféra felső rétege (a kozmikus sugárzás és a légkör reakciója nyomán), illetve melléktermékként a nukleáris reaktorok is előállítják iszonyatosan kicsi mennyiségben – de ezt csak nagyon kevés reaktor gyűjti össze.
Mivel a trícium rendkívül instabil és 12,3 éves felezési idővel bír, ez azt is jelenti, hogy a meglévő készletek maguktól is gyorsan elfogynak. A trícium egyébként a radioaktív bomlás során a már stabil, de így is nagyon ritka hélium-3 izotóppá alakul át.
Magyarán kevés a trícium, ellenben a hélium-3 készletünk sem épp bőséges, és egyik sem megújuló forrás. Elképzelhető azonban, hogy a megoldás egy erősen metaforikus karnyújtásnyira található: a Holdon. 1986-ban a Fúziós Technológiai Intézet kutatói a Wisconsin Egyetemen úgy becsülték, hogy a Holdkőzet egymillió tonna hélium-3-at tartalmazhat.
Még egyszer tehát: már 25 tonna is elég lenne ebből az anyagból az USA-nak egy teljes évre, és 25 tonna akkora mennyiség, amit a számítások szerint már egy űrsikló méretű űrhajó is a bolygónkra juttathat.
A Hold hélium-3 készlete felkeltette olyan hagyományosan nem igazán űrutazó ország kíváncsiságát is, mint India, de a legutóbb az űr felderítésében egyre aktívabb szerepet játszó Kína ért el gyakorlati eredményt.
Az ázsiai ország a Csang-o–5, az ötödik kínai holdszondával ugyanis nem csak kőzeteket gyűjtött a Holdon, de ezeket vissza is hozta a Földre – ami olyan teljesítmény egyébként, amire 1976 óta nem került sor.
A kőzetek tanulmányozásakor nem csak egy újfajta ásványt fedeztek fel a kutatók, de megerősítették a hélium-3 jelenlétét is az égitesten, mivel ezt is sikerült a mintában kimutatni.
OSZD MEG másokkal is!