Legyen neki könnyű a föld!
Hetvenkét éves korában elhunyt Csapó Gábor olimpiai, világ- és Európa-bajnok, 272-szeres válogatott vízilabdázó.
A Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) honlapjának közlése szerint a sportág legendás alakja vasárnap hajnalban halt meg.
Csapó Gábor 1970-ben került a válogatottba, 1973-ban a belgrádi világbajnokságon győztes csapat egyik legjobbja volt. Pályafutásának csúcsát az aranyéremmel zárult
1976-os montreali olimpia jelentette, de tagja volt az 1980-as moszkvai olimpián harmadik helyezett együttesnek is.
Szerepelt a Bécsben (1974) és Jönköpingben (1977) Eb-nyertes válogatottban is. Éremgyűjteményét három világbajnoki (1975, 1978, 1982) és egy Eb-ezüstérem (1983) egészíti ki.
A magyar válogatottban 1970-től 1983-ig 272 alkalommal játszott.
A pólós história egyik ikonikus mozzanata, ahogy annak idején a másodosztályú Szegedből – ahol épp jogi tanulmányait végezte – meghívta a válogatottba a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső, hogy aztán a Dudi becenévre hallgató szőke óriás teljesen ismeretlenül,
az első FINA Világbajnokság sorsdöntő, szovjetek elleni mérkőzésén három gólt lőjön 1973-ban, Belgrádban, ami egy 5–4-re megnyert összecsapáson legalábbis meghatározó teljesítménynek számított.
„Minket akkoriban egyre jobban utáltak, amit nem csodálok, mert nem volt divat az, hogy ennyivel jobb vagy mindenkinél, és nem csupán a világversenyeken,
de a különböző felkészülési tornákon is – szinte mindig mi nyertünk, és én megértem, hogy ez egy idő után elviselhetetlen a máshoz szokott riválisoknak”
– emlékezett vissza később.
Csapó-Faragó kettős által fémjelzett, és Dudi szerint minden idők legempatikusabb edzője, Rusorán Péter által vezetett Vasas 1975 és 1984 között tízből mindössze egyszer, 1978-ban nem vitte el az aranyérmet, 1979-ben és 1984-ben pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is.
Öblös hangja még a fülünkben cseng, épp ezért nehéz leírni, hogy dr. Csapó Gábort a Magyar Vízilabda Szövetség a saját halottjának tekinti…