Kleopátra VII, az ókori egyiptomi Ptolemaiosz Királyság utolsó aktív uralkodója, az egyik leghatékonyabb alakja az ókori történelemnek.
Az élete és uralkodása számtalan művészeti alkotás, irodalom és film témája volt, de gyakran az igaz történetét árnyékolják be a körülötte keringő mitológiai és legendás elemek.
Kleopátra története politikai intrikákban, stratégiai szövetségekben és a hatalom megszerzésének megállíthatatlan törekvésében bontakozik ki. Egy olyan időszakban játszódik, amikor a Hellenisztikus birodalmak régi rendje kezdett hanyatlani, és a Római Birodalom felemelkedett.
Intelligenciája, karizmája és politikai éleslátása kombinációjának köszönhetően Kleopátra képes volt navigálni ebben a viharos időszakban, és biztosítani helyét korának egyik legbefolyásosabb alakjaként.
Korai élet és trónra kerülés Kleopátra VII 69-ben született a Ptolemaiosz-dinasztia tagjaként, egy hellenisztikus királyi családban, amely Egyiptom felett uralkodott Nagy Sándor halála után.
A ptolemaioszok, macedón-görög eredetűek, közel három évszázadon át tartották fenn hatalmukat Egyiptomban, annak ellenére, hogy uralkodásukat gyakran politikai instabilitás és családi viszályok jellemezték.
Kleopátra Ptolemaiosz XII Auletes lánya volt, és királyi hagyományok szerint nevelték, hogy felkészüljön jövőbeli szerepére.
Rendkívül intelligens volt, és az egyetlen ptolemaioszok közé tartozott, akik megtanulták az egyiptomi nyelvet, az ókori görög mellett, amit a kormányzati elit használt.
Különböző tantárgyakat is tanult, mint a filozófia, matematika és csillagászat, és éles észéről és meggyőző képességéről volt ismert.
Apja, Ptolemaiosz XII Auletes halála után 51-ben, a 18 éves Kleopátra és 10 éves testvére, Ptolemaiosz XIII közösen uralkodtak, a korabeli hagyományoknak megfelelően.
Azonban ez viharos közös uralom volt, Kleopátra önálló uralomra törve. Testvére tanácsadói észlelték ambícióját, és Ptolemaiosz XIII ellen fordították, ami rövid idejű száműzetéshez vezetett Kleopátrával.
Kleopátra azonban nem volt könnyen legyőzhető. Seregét összegyűjtötte, majd visszatért Egyiptomba, Julius Caesar érkezésével, aki riválisa, Pompeius nyomában járt.
Látva a lehetőséget, Kleopátra szövetségre lépett Caesarrel, ami Ptolemaiosz XIII vereségéhez vezetett a következő polgárháborúban.
Testvére halálával Kleopátra ismét visszafoglalta a trónt, ezúttal egy másik fiatalabb testvérével, Ptolemaiosz XIV-vel, akit szintén túlélt.
Kleopátra kapcsolata Julius Caesarral akkor kezdődött, amikor trónját próbálta visszaszerezni testvérével, Ptolemaiosz XIII-vel.
Híresen egy szőnyegbe csomagolva csempészte magát Caesarral való találkozásra, hogy támogatását kérje.
Caesar lenyűgöződött intelligenciájától és bájától, és egyetértett segítségével. Szövetségük politikailag és személyesen is megerősödött, eredményezve egy fiút, Caesariont.
Caesar támogatásával Kleopátra visszanyerte trónját. Ezután elismert szövetségesként látogatta meg Rómát, ahol Venus Genetrix templomában arany szobrot kapott, ami egyedülálló státuszát jelképezte.
Azonban Caesar meggyilkolása 44-ben Kleopátrát és fiát veszélyeztette.
Kleopátra élete utolsó éveit politikai zűrzavar és személyes tragédia jellemezte.
Szövetsége Marcus Antoniussal, bár kezdetben előnyös volt, végül a bukásához vezetett.
Az Actiumi csata 31-ben meghatározó pillanat volt Kleopátra uralkodásában. Antonius és Kleopátra szembenéztek Octavianusszal, Antonius római riválisával.
Annak ellenére, hogy erőiket összevonva harcoltak, Antonius és Kleopátra vereséget szenvedtek. Ez a veszteség jelentős fordulópontot jelentett, mivel megváltoztatta a hatalmi egyensúlyt a római világban, és jelezte Kleopátra befolyásának végét