A Fibonacci-sorozatból származik (vagyis szorosan kapcsolódik hozzá), ami így néz ki: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610, 987 és így tovább. A sorozat a 0-ból és az 1-ből indul, és a sorozat minden következő száma az előző két szám összege.
Ha most elosztunk egy tetszőleges számot a sorozatban az előző számmal (lehetőleg legalább a tizedik tagtól kezdve), akkor egy olyan arányt kapunk, amely az 1,618-as számhoz közelít. Ráadásul minél távolabb vagyunk a sorozat elejétől, annál pontosabb számot kapunk.
Akkor miért is hívják ezt a számot „Isten számának”, és miért ez a legfontosabb szám a világegyetemben?
Mert geometriai szempontból ez a szám egyfajta ideális arányt képvisel. Ha a Fibonacci-sorozat bármelyik két egymást követő számát vesszük alapul oldalként, akkor 2 szomszédos négyzetet építhetünk, és átlós íveket húzhatunk. Ennek eredményeként egy szabályos spirál jön létre.
Ez az ideális arányokra való törekvés többek között Leonardo da Vinci legendás „Mona Lisa” portréján is megtalálható, melynek rejtélyén a tudósok évezredek óta törik a fejüket.
A természetben ennek az aranyspirálnak a megjelenésével mindenhol találkozhatunk: a fenyőtobozok és ananászok szerkezetében, a DNS spiráljában, a kagylók héjában, a szarvasmarhák szarvának spiráljában, a fülkagyló szerkezetében, a galaxisok, köztük a Tejútrendszer szerkezetében, sőt, még a macskák is ösztönösen követik az aranymetszés elvét.
Még a zenében is találkozunk a Fibonacci-számokkal: egy oktávban 13 billentyű van, ebből 8 fehér és 5 fekete. Sok, a mindennapi életben használt téglalap alakú tárgy (névjegykártyák, ablakok, játékkártyák) oldalhosszának aránya szintén az aranymetszéshez közelít.
Tökéletes példa a napraforgó közepén lévő magok elhelyezkedése. A virág közepén lévő magok két spirálrendszerben rendeződnek: az óramutató járásával megegyezően és ellentétesen (lásd az alábbi képet).
A példákat szinte a végtelenségig lehetne sorolni. A Fibonacci-számok az élet minden területén megtalálhatók: biológiában, anatómiában, művészetben, zenében, fotográfiában, csillagászatban és még a tőzsdei kereskedésben is (részletek a kép leírásában). Ez nem tűnik egyszerű véletlennek, ezért is nevezték ezt az arányt „Isten számának”.
Végül itt van még néhány kép, ami megerősíti, hogy az aranymetszés és a Fibonacci-számok mindenhol jelen vannak.
