A múmia belseje egy 2000 éves titokról lebbentette le a fátylat.
Még az 1990-es évek közepén találtak rá egy olyan kétezer éves korúra datált ősi krokodilmúmiára, mely rengeteg titkot rejtett, és mint most nemrég kiderült, hogy egy olyan titok a gyomrában, ami sok ezer éven át titok is maradt.
A krokodil múmiáról megtalálása után 1996-ban már készült egy nagy felbontású szken.
Ekkor a vizsgálatokat végző kutatók és régészek alaposan megdöbbentek, mert kiderült, hogy a krokodil múmia valójában nem is egyetlen állat múmiája.
A szövettani elemzések, és a szkennelt felvételek rávilágítottak, hogy a múmián illesztések vannak: valójában két különálló állatból „gyúrták” össze a múmiát, hogy az sokkal nagyobbnak tűnjön.
A két, egymásba pólyált állat így egy nagy, és félelmetes egészet tudott alkotni. Azonban ennek a krokodil múmiának akkor még nem tudták, de volt egy kétezer éves titka, melyre senki sem jött rá.
A világban talált régészeti leleteknél bevett szokás, hogy időnként újra és újra előveszik őket. Erre azért van szükség, mert a technika és a tudomány fejlődésével olyan vizsgálatokat végezhetnek el rajtuk, melyekre korábban nem volt lehetőség.
Így olyan dolgokra is rábukkanhatnak, amik korábban rejtve voltak a kíváncsi szemek előtt. Így volt ez ennek a krokodil múmiának az esetében is.
Nemrégiben további vizsgálatokat végeztek, amelyek napfényre hoztak egy kétezer éves titkot, mely ott hevert a múmia gyomrában: 50 apró krokodilmúmiát.
A lelet a Holland Állami Régészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményébe tartozik. A kutatók 3D-s röntgenvizsgálatot végeztek, és egy svéd csoporttal létrehozták a múmia digitális képét a virtuális boncoláshoz.
Nem gondolták volna, hogy a múmia bármit is tartalmaz, egy túl szokatlan megoldás volt ahhoz, hogy ilyen feltételezzenek.
Az ötven apróságot a két fiatal krokodilt egymáshoz rögzítő pálmakötelek között találták meg. Valószínűleg mind együtt mumifikálódtak, felajánlásként Szobeknek, a krokodilistennek.
Emellett a készítők további növényi alapanyagot, szövetcsomókat és köteleket használtak a masszív krokodilforma kialakításáért.
Az ehhez hasonló törékeny leletek nem károsító vizsgálatához a kutatók különféle technikákat, úgymint lézert, fotogrammetriát, CT-t és lidart is használhatnak. De csak a CT készít 3D-s képeket a belső és külső struktúrákról. Ez tette lehetővé, hogy a kurátorok korábban nem észlelt részleteket szúrjanak ki a múmián.
A múmia esete az egyik remek példája annak, miért érdemes újra és újra megvizsgálni az egyre megújuló technikai és tudományos eszközökkel a korábban talált régészeti leleteket is.