Egy nemrég végzett elemzés mutatta ki a rendkívül bizarr, egyben aggasztó hatásokat, melyeket az emberi tevékenység ró az állatokra a téli időszakban.
Az utak sóval való szórása jó ötletnek tűnik télen, hiszen így nem válnak csúszóssá sem az utak, sem a járdák. Ezért amikor beállnak a fagyok, hatalmas, ipari mennyiségű só kerül az utcák aszfaltjaira, de olykor még a parkok, közterületek földdel, nyáron fűvel borított részeire is.
Azonban nemrég kimutatták, hogy ez nagyon káros hatással van az egyes állatfajokra, többek között a békákra.
Ezeken a lényeken ugyanis érezhető volt a hatás, melyet a nagy mennyiségű, utakra leszórt só okoz már évtizedek óta.
De miről is van szó, és miért ennyire fontos ez a veszély?
A nátrium-klorid, azaz a klasszikus útszóró só, melyet szinte az egész világon széles körben alkalmaznak, negatív hatással van az állatfajokra, a vizsgálati tárgyban szereplő békákra is.
Az Egyesült Államokban évi 19-22 millió tonnát, idehaza pedig tavaly, azaz 2015-ben 90 ezer tonnát szórtak le.
Az élővizekbe szivárgó nátrium-klorid hatására megváltozik a helyi békaállományok ivararánya. Gyakorlatilag olyan állapotok alakulnak ki, melynek során 10%-kal kevesebb nőstény egyed születik meg.
Vagyis a békapopuláció szépen lassan a sós környezetben elférfiasodik. Korábban nem mutattak soha ki ilyen mértékű, ennyire nagy veszélyre utaló összefüggéseket.
Az Amerikában végzett kutatás még arra is rámutatott, hogy egy Észak-Amerikában honos fa levele is káros hatással van a békákra, a túlnyomó káros hatás azonban a só használatából ered.
Amikor a sós latyakos közegbe a falevelek lehullanak, bomlásuk során olyan oldat képződik, amely miatt a következő szezonban a nőstény békáknak nemcsak a számuk, hanem a méretük is kisebb lett.
A kutatás azért ennyire jelentős, mert kimutatta, hogy pusztán a sózás képes az egész állatállományokat felborítani az egyes vidékeken, ezek pedig olyan következményekkel járhatnak, ami Amerika, vagy más kontinens teljes élővilágára is hatással lehetnek, vagy veszélyeztethetik azt.