Új felfedezés árulkodik a kozmosz rejtélyeinek egyikéről. Olyan kettős neutroncsillagot figyeltek meg, melyek alaposan próbára teszik Einstein relativitáselméletét.
A világegyetem megfigyeléséhez szükséges költségek csillagászati összegek lennének, ha egy optimális világban élnénk, azonban a valóságban a NASA jóval kevesebb pénzt kap erre, ráadásul a kifejezetten az égbolt, és a csillagok kutatásra szánt összeg még ennek is csak a töredéke.
A NASA berkein belül nemrég indult egy érdekes új projekt, mely a közösség bevonásával számol.
A tudósok által elindított program célja az, hogy az önkéntesek saját számítógépeikkel találják meg a gravitációs hullámokat, ezzel rengeteg pénzt és időt spórolva. A NASA ugyanis ezeknek mindig is híján volt.
A program hasonlít egy kicsit a SETI programhoz, amit régen indították hasonló módon. Ott is a felhasználók gépein futtathattak számításokat, figyeléseket, hogy így járuljanak hozzá az idegenek utáni kutatáshoz.
A különös projekt meg is hozta gyümölcsét, hiszen a közelmúltban épp ennek segítségével sikerült felfedezni egy kettős neutroncsillag rendszert, mely alkalmas arra, hogy a tudósok teszteljék rajta Einstein általános relativitáselméletét, valamint a csillagok fejlődésére vonatkozó hipotéziseiket.
Előzetes elvárásaik szerint alaposan próbára tette volna Einstein relativitás elméletét, ugyanis úgy sejtették, hogy a kettős neutroncsillag rendszer közelében nem minden fog ugyanúgy működni, ahogyan azt általános fizikai ismereteink leírják.
A felfedezett jelenség amúgy is nagyon ritka, 2500 pulzárt ismerünk ma, ezekből mindösszesen 14 ilyen neutroncsillag pár létezik.
A csillagpár nagyon messze található, az is kisebb csoda, hogy érzékelni tudtuk a tőlünk 25 ezer fényévnyire lévő objektumokat.
A PSR J1913 + 1102 nevű pulzár, amely eszméletlen sebességgel, mindössze 27,3 milliszekundum alatt fordul meg a saját tengelye körül. Az égitest viszonylag szabályos körpályát ír le sűrű társával, egy feltehetőleg szintén neutroncsillaggal, amely a PSR J1913 + 1102 körül kering.
Annyit már sejtenek a csillagászok, hogy a pulzár nagyon régen eredetileg egy szupernóva lehetett, melynek kísérője felrobbant, a lökéshullám pedig kialakította a jelenlegi állapotokat.
Az egymás körül forgó két égitest hatalmas mennyiségű energiát veszít, gravitációs hullám formájában. Kiderült, hogy a relativitáselméletnek meglehetősen pontos előrejelzése van arról, milyen hatásokat vált ki ez a jelenség.
A neutroncsillag pár megfigyelése azért is fontos, mert a kutatók választ akarnak arra kapni, hogy a neutroncsillagok úgy viselkednek-e, és úgy változnak-e, ahogyan azt a fizikai ismereteink leírják.