Ha a halat, vagy egyéb más állatot emberségesen ölnek le, sokkal jobb lesz az íze –mutatta ki egy új kutatás.
Érdekes felfedezés
Bebizonyosodott, hogy nem csak az fontos egy állat húsánál, hogy milyen élelmiszereken, vagy takarmányon nevelték, hanem az is, hogy azt az állatok hogyan ölték le, és hogyan tartották.
A finom hús íze rengeteg mindentől függ, ezt eddig is tudták a kutatók, most azonban olyan eredmények láttak napvilágot, mely azt rajzolja ki, hogy az alapvető kémiai jellemzők mellett az is komoly tényezőt jelent, hogyan múlik ki az állat.
Ha ugyanis az szenved, akkor a hús sokkal másabb ízű lesz, méghozzá kevésbé finom.
Egy olasz tudományos kísérletből az derült ki, hogy a lassú módszerrel leölt halak húsa kevésbé ízletes, és a feldolgozott hús rövidebb ideig eltartható.
Kísérlet, megdöbbentő eredménnyel
Az első csoportba osztott halakat gyorsan, a fejükre mért erős ütéssel ölték le, míg a második csoport egyedeit szárazra húzva hagyták kiszenvedni.
Alapvetően is elképesztő tény hogy ennyire nagymértékben képes lehet befolyásolni az állat halálának mikéntje azt, hogy a hús milyen minőségű, ízű, és mennyire eltartható. Bár a jelenséget főleg halak esetében figyelték meg, a kutatók biztosak benne, hogy a szárazföldi emlősöknél is hasonló a helyzet.
De miről is van szó pontosan, és hogy milyen eredménnyel zárult pontosan a kísérlet?
A halhús fogyasztását részben a benne lévő, rendkívül egészséges omega-3 zsírsavak magas aránya indokolja. A stresszes körülmények között elpusztult halak húsában a 75 napos hűtött tárolást követően megindult ezen zsírsavak lebomlása.
A másik csoportnál ezek a számarányok sokkal jobbak voltak, és a 135. napon indult meg a zsírsav lebomlás folyamata.
Minőségi romlást okoz a szenvedés
Arról nem beszélve, hogy a kutatók arra is rájöttek, hogy a fulladásos halált halt halakban kétszer annyi volt a bomlástermék. Persze ez adódhatott abból is, hogy több ideig szenvedve a bomlásra is több idő volt, a tudósok szerint azonban nem ennyire egyszerű a helyzet.
A tudósok számára egyértelművé vált, hogy a stressz hatására megváltozik a halak anyagcseréje, ennek következtében olyan sejtszintű kémiai folyamatok indulnak be az állat szervezetébe.
Ez pedig komoly minőségromlást eredményezhet a halak húsában.
Komoly etikai aggályokat és kérdéseket vethet fel ez az eredmény, ugyanis újra megindulhat a parázsvita arról, hogy mi a fontosabb: a gazdasági termelés, és az ideális mutatói elérése, vagy az, hogy megfelelő minőségű legyen a termék, és kevésbé szenvedjenek ezek az állatok a leölés pillanatában.
Ez a tétel ugyanis már nagyon is bizonyítható, nem holmi áltudományos humbuk. a vergődés hatására a hal izmaiban megugrik a tejsav termelés és csökken a pH-érték, ami a halhúst ízetlenné és vizenyőssége teszi.
A jövő élelmiszer feldolgozásának egyik fontos feladata lesz az, hogy megtalálja az ideális arany középutat, és egyszerre tudja biztosítani a hatékonyságot, a minőséget, és azt is egyúttal, hogy ezek az állatok ne szenvedjenek addig sem, míg leölik őket azért, hogy minket etessenek vele.