Egyesek szerint a Loch Ness-i szörny eredete megmagyarázhatná a titokzatos, tó mélyén lapuló bizarr lény legendáját.
A Loch Ness-i szörny legendája talán az egyik leghíresebb mélytengeri, pontosabban mélyvízi szörny legenda, ami létezik. Az egész világon ismert a szörnyről szólóm titokzatos mese.
A lény már több évszázaddal ezelőtt feltűnt, és az elmúlt évszázadok, évtizedek során rengetegen látták. Egy ízben még egy férfi is magával ragadott a partról a mélybe, de olyan is volt, hogy kutyákat, juhokat húzott be magához.
Szent Kolumba 565-ből származó egyik történetében érdekes feljegyzés kap szerepet: egy szent megment egy embert a szörnytől.
Sok kritikus megkérdőjelezi a történet hihetőségét, mivel egy másik legendában ugyanez a szent a hangja erejével megöl egy vaddisznót, de tagadhatatlanul ez az első, a Loch Ness-i szörnyhöz köthető dokumentált történelmi irat.
A lény leírása mindig is egy hüllőszerű valamire emlékeztetett. Hosszú, több méteres nyakkal rendelkezett, pikkelyes bőre volt, és hatalmas, pengeéles fogai.
A lényről egy időben azt beszélték, hogy talán egy túlméretezett hidegvérű gyík lehet, de valójában mindenki csak találgatott.
Később, az újkori észlelések újra a szörnyre vonták a média, és egyes biológusok figyelmét, akik a rengeteg feljegyzett leírás, és beszámoló alapján arra jutottak, hogy a lény talán egy rég kihalt dinoszaurusz faj lehet.
A legtöbben egy Plesioszauruszra tippeltek. Ez tényleg úgy nézett ki, mintha telesen passzolna a leírásokra, egy az egyben.
Mivel azonban az állatok egyedei is öregednek és meghalnak, a fennmaradás csak egy teljes populáció, vagyis szaporodási közösség fennmaradása esetén lehetséges. Nehéz elképzelni, hogy egy sok példányból álló népesség fennmaradhasson és elrejtőzhessen egy ekkora tóban.
Ráadásul a tetemek is hiányoznak, pedig egy ekkora populációnál már találnunk kellett volna legalább egyetlen tetemet, kivéve, ha akkora szerencséje volt az állatnak, hogy elbomlott, mielőtt bárki rátalálhatott volna.
A tó vize mindennek tetejében túl hideg az alig 5 fokos víztömeg nem elég meleg egy ilyen nagytestű őshüllő életben maradásához.
A legújabb kutatások szerint azonban a Pliosauridae család tagjai remekül megvoltak Ausztrália késő kréta kori fagypont körüli vizeiben is. Ezért könnyen meglehet, hogy a Loch Ness-i szörny alapját képező Plesioszaurusz is túlélhette, vagy alkalmazkodhatott a hideg vízhez.
Sokak szerint a tóban van egy hasadék, mely földalatti járatokon át közvetlen összeköttetésben volt a nyílt tengerrel. Elméletben itt beúszhatott egy nagyobb testű állat is, így a nyílt vizekről a tóba érkezhetett egy őshüllő populáció annak idején.
Ezen feltételezés szerint az sem kizárt, hogy a lény a Mariana-árok mélyéről érkezhetett, onnan, ahol még m is érintetlen, és teljesen ismeretlen ökoszisztéma létezhet, és a jelek szerint létezik is.
Erre a tó mélyén elhelyezkedő hasadékra ugyan nincs bizonyíték, de a tó mélyének többszöri átpásztázása nem zárta egyértelműen ki sem a létezését.