A naprendszerünk külső burkát jelentő Oort-felhő rejtélye még ma sem tisztázott. Még ma sem vagyunk képesek műszerekkel érzékelni, mégis elméleti modellek szerint léteznie kell egy hatalmas, több milliárd üstökös magból álló sűrű felhőnek, mely elhatárol minket más naprendszerektől, galaxisoktól.
Oort-felhő rejtély
Az Oort-felhő már régóta piszkálja a csillagászok fantáziáját.
Legelsőként Jan Hendrik Oort holland csillagász feltételezte, hogy létezhet egy felhő, mely nem más, mint egy a Naptól mintegy 50-100 000 csillagászati egységre található üstökös zóna, amelyben milliárdnyi üstökös mag kering.
Az Oort-felhőt övező rejtély onnan adódik, hogy mind a mai napig nem sikerült bebizonyítani a létezését, csupán elméleti modellek, és sejtések vetítik előre, hogy lehet valami a Naprendszer külső határánál.
Feltételezett keletkezése
A Naprendszer keletkezésekor a bolygókká alakuló protoplanetáris korong anyagának maradékából alakultak ki az Oort-felhőt alkotó üstökösmagok, közel 4,6 milliárd évvel ezelőtt.
Eredetileg a felhő részei, objektumai ugyanazon okból, és ugyanazon folyamat által alakulhattak ki, mint a bolygók, és holdak. Feltehetően a Naprendszer belső részén, azonban idővel egyre kijjebb tolódtak.
Ez részben más hatásoknak, részben pedig magának a Jupiternek volt köszönhető, ugyanis a Jupiter, gravitációs kölcsönhatása a tárgyakat rendkívül hosszú, elliptikus vagy parabolikus pályákra vetette az Oort-felhő objektumait.
A közeli csillagok gravitációs kölcsönhatása és a galaktikus árapály még inkább kör alakúra módosította az üstökösök pályáját. Ez magyarázza a közel gömb alakú külső Oort-felhőt, legalábbis a különféle csillagászati modellek ezt vetítették előre.
A létezése sem biztos
Az Oort-felhő létezését régóta sejtik a csillagászok, noha egyetlen perdöntő bizonyítékot sem találtak sem akkor, sem pedig azóta, több évtized távlatából.
Az 1930-as években úgy sejtették a csillagászok, hogy a hosszabb pályán lévő üstökösök mind-mind a rejtélyes Oort-felhőből érkezhettek hozzánk, és az üstökösök nagy része is onnan származik.
Jan Hendrik Oort volt aztán az a csillagász az 50-es években, aki újra felvetette vaz elméletet, és ezzela felhővel próbálta azt magyarázni, hogy az üstökösöknek miért van rendre változó pályája, még a Föld közelébe visszatérőknek is.
Ráadásul az is egy érdekes dolog volt, hogy ezek az üstökösök sokszor egyáltalán visszatértek. A változást, és a visszatérést ugyanis Oort azzal próbálta magyarázni, hogy ezek az objektumok valahol a Naprendszer határánál más objektumokkal ütköztek, ez módosíthatott pályájukon.
Közvetett bizonyítékok?
Egyértelmű bizonyíték nincs a felhő létezésére, ellenben a csillagászok úgy vélik, hogy ez a forrása az összes hosszú periódusú és a Halley-típusú üstökösnek, melyek a Naprendszerbe lépnek, és sok Kentaur- és Jupiter-családú üstökösnek is.
Léteznek olyan objektumok is, melyeket észlelni tudtunk és a Plútó pályáján túl helyezkednek el. Ez a négy jelenleg ismert Neptunuszon túli objektum lehet része a belső Oort-felhőnek, de ez sem bizonyított teljesen.
Sok kutatás szerint csakis úgy kerülhetnek belső objektumok, aszteroidák, üstökösök a belső Naprendszerbe, ha valami „belöki” őket ide, és ez szintén az Oort-felhő létét igazolhatja.
A jelenegei tudásunk még mindig nem teszi lehetővé, hogy érzékelni tudjuk, vagy akár műszerekkel kimutassuk az Oort-fehlő létét, de a csillagászok reményei szerint ez az elkövetkező években majd megváltozhat, és akkor jóval többet fogunk tudni róla.