Vannak lelkek, akik tudat alatt vonzódnak a kaszáshoz és keresik a vele való haláltáncot, míg ások foggal, körömmel ragaszkodnak az élethez. Te melyik típus vagy?
Élet és halál
Az élet és halál kérdése nagyon érdekes. Főleg azért, merte ezen foglamak még ma sem egységesek, és tisztázottak. Sokak szerint nem is létezik halál, mert az élő valójában soha nem élt.
Minden ember, minden élő dolog olyan mechanikusan működő biológiai szerkezetekből, „motorokból” épül fel, melyeket kémiai dolgokat alkotnak, végső soron tehát mi magunk is szervetlen folyamatok által jöttünk létre, és működünk.
Ebben a tekintetben sohasem volt olyan, hogy élő, és hogy halott. Az ember azonban mégis értelmezi, és úgy veszi a halált, mint egyfajta elmúlást.
Vannak, akik kacérkodnak a halállal, míg mások rettegnek tőle. Két nagy lélekcsoportja van az embereknek, attól függően, hogy tudat alatt hogyan viszonyulnak eme két létállapothoz.
Haláltánc a kaszással
Vannak olyan emberek, akik kifejezetten vonzódnak a halálhoz. Sokszor ezt azonban észre sem veszik. Vannak azonban olyan árulkodó jelek, melyekből megtudhatod, hogy a te lelked mennyire vonzódik a halál jelenlétéhez.
Itt elsősorban nem az öngyilkosságra való hajlam határozza meg ezt a vonzalmat, az ugyanis egy teljesen más állapot, egy kényszeres haláltánc ellenben azzal, amikor valaki szándékosan érinti meg a kaszás tarkóját, és hívja meg egy végzetes keringőre.
Ebből a keringőből aztán nem mindig kerül ki győztesen, és néha áldozatául esik magának a halálnak, de minden túlélt keringő megerősíti, és adrenalinnal tölti el.
Ezek az emberek mindig keresik a halált, és érdeklődnek is iránta. Nem azért, hogy hamar meghaljanak, hanem azért, hogy éljenek.
Számukra akkor élet az élet, akkor érzik igazán, hogy jelen vannak az életben, ha megérinti őket időnként a kasszás. Vannak, akik halállal kapcsolatos tevékenységet végeznek, például a boncnokok, helyszínelők, míg mások rendőrnek mennek, vagy katonának.
Ezek a döntések sokszor tudatalatti döntések, és nem vagyunk velük tisztában, s talán csak évek múlva jövünk rá az összefüggésekre.
Ha gyakran olvasol a halálról, vagy ezzel kapcsolatos videókat nézel, akkor téged is mozgat a halállal való keringő gondolata.
Azt szokták mondani, hogy aki a halállal keringőzik, veszélyes életet él ugyan, de csak ők élnek igazán, legyen az életük bármennyire is rövid.
Az élethez való ragaszkodás
Van a másik csoport, akik foggal, körömmel ragaszkodnak az élethez. Olyan szinten, hogy az sokszor a saját életük rovására megy, vagyis azt vonják meg maguktól, amit legjobban szeretnének megvédeni.
Kifejezetten riasztja őket a halál gondolata. Az ilyen emberek rendszerint nyugis, biztonságos életet élnek.
Megriadnak mindenféle kockázatos lépéstől az életben, és nem mernek egyes dolgokba beleállni. Ha megérzik a kaszás szagát, inkább továbbállnak, mintsem keringőzzenek vele, még annak ellenére is, hogy sokszor érzik, ők az erősebbek.
Ez a nagy ragaszkodás az élethez azonban sokszor egy görcsös állapotot eredményez, és gyakran szokták mondani az ilyen beállítottságú emberekre, hogy valójában csak léteznek, nem élnek.
Valójában nem igazán létezik köztes csoport. Olyan átmeneti intervallum, amibe mások beletartoznának.
A mérleg mindig az egyik irányba billen, noha lehetnek bennünk, és lelkünkben olyan tulajdonságok, melyek az élethez való ragaszkodáshoz billentik a mérleg serpenyőjét, míg a másik oldalon megvannak bennünk a haláltánchoz szükséges jellemzők.
Tedd fel magadnak a kérdést: te melyik jellem vagy?