A sarkköri jégtakaró olvadása okozhatja a Föld forgásának enyhe lassulását, mely később akár vészes ütemben felgyorsulhat.
[dropcap]A[/dropcap] Science Advances című tudományos lapban közzétett tanulmány szerint a Föld forgásának műholdakkal és csillagászati módszerekkel mért szerény, ám észrevehető változása mögött álló tényező az emelkedő tengerszint lehet, amelyet a globális felmelegedés miatt olvadó jég vize táplál.
„Mivel a jégmezők magas földrajzi szélességi fokokon fekszenek, amikor olvadnak, a víz a magasabb szélességi fokok felől az alacsonyabbak felé áramlik, és mint a műkorcsolyázó, aki a karját fölemeli, úgy lassítja a Föld forgási sebességét a víz változó eloszlása” – magyarázta a Harvard Egyetem geofizikusa, Jerry Mitrovica.
Az olvadó jég és víz mozgása emellett a Föld tengelyének, vagyis az Északi-sarknak az enyhe elmozdulásával is jár, a jelenséget pólusvándorlásnak nevezik a tudósok.
Ez a pólusmozgás
„Képzeljük el, hogy egy műkorcsolyázó nem nyújtja ki egyenesen a karjait, hanem az egyiket egy bizonyos szöget bezárva emeli fel, a másikat pedig egy másik szöget bezárva. A műkorcsolyázó elkezd előre-hátra tántorogni. Ugyanez történik a pólusmozgáskor is” – hangsúlyozta a tudós.
A kutatók megvizsgálták a bolygó forgásának változásait és forgástengelyének elmozdulásait annak fényében, hogy miként emelkedett a 20. században a tengerek vízszintje a globális felmelegedés miatt.
Jerry Mitrovica szerint a jégmezők olvadása és a tengerszint ebből fakadó emelkedése miatt a forgástengely, vagyis a földrajzi északi-sarkpont helye évente kevesebb körülbelül egy centiméterrel vándorolt arrébb.
Egy ezredmásodperc
A forgási sebesség csökkenésével járó olvadás a 20. században mintegy egy ezredmásodperccel hosszabbította meg a napokat. Noha ezek kisebb hatások, mégis újabb bizonyítékát adják az ember által előidézett klímaváltozás mélyreható következményeinek – mondta el a kutató.
Hozzátette: ha az előrejelzéseknek megfelelően a sarkköri jégtakaró a 21. században növekvő iramban olvad tovább, a Föld forgásának lassulására gyakorolt hatása is nagyobb lehet.
Későbbi veszélyek
Ez azt is jelentheti, hogy idővel a Föld forgása jóval gyorsabb ütemben fog lassulni. Elképzelhető, hogy ez a lassulás veszélyt is jelenthet ránk, ugyanis ha nem leszünk képesek az emiatt hirtelen megváltozó éghajlati és egyéb viszonyokhoz alkalmazkodni, akkor az emberiség létszáma megtizedelődhet.
Tudjuk, hogy önmaga körül 24 óra alatt fordul meg, a 4,5 milliárd éve tartó forgás azonban a Föld alakjára módosító hatással van: a tudósok megállapították, hogy ennek következtében fokozatosan lapul a bolygónk – az egyenlítői sugár pontosan 21 és fél kilométerrel hosszabb már, mint a sarki pólusokat összekötő szakasz fele.
A hosszú távú trend már régóta egyértelmű: a Föld forgása fokozatosan lassul, ami sok évvel később oda vezet majd, hogy egyszer csak abbamarad a mozgás.
Atomórák segítségével ugyanis pontosan mérhető, hogy ezer nap alatt átlagosan egy másodpercet veszít a forgási sebességből. Ennek korrigálása érdekében, azért, hogy a csillagászati és az órák által mért nap ne térjen el egymástól, két-, illetve háromévente szükség van arra, hogy újévkor beiktassanak egy úgynevezett szökőmásodpercet.
A távolodás komolyabb probléma
Tekintve, hogy ez vélhetően a nagyon távoli jövőben történik meg, a Föld Holddal való jövőbeli kapcsolatát súlyosabb tényezőnek vélik egyes szakértők. A Hold ugyanis évente 3,8 centiméterrel távolabb kerül bolygónktól, és a tudósok szerint mintegy egymillió év múlva teljesen elhagyja a Föld vonzáskörzetét, így megszűnik az egymásra gyakorolt hatás.
Witold Fraczek, az Esra szoftverfejlesztő cég specialistája rájött arra, hogy a legújabb térhatású számítógépes rendszerrel egész könnyen szimulálni lehet a forgás leállásának következményeit, melyhez csak a nehézségi és a centrifugális erők hatását kell megszüntetni, hogy leképezhetőek legyenek az események, hiszen míg az előbbi a tömegközéppont felé vonz mindent, addig az utóbbi forgás közben mindent kifelé húz. Tény, hogy a Föld már rég nem gömbölyű, és az is, hogy az Egyenlítő vonalán halmozódott fel a legtöbb vízmennyiség.
A szimuláció eredményeként Fraczek azt tapasztalta, hogy az Egyenlítő környékéről a víz a sarkkörök felé áramlott, ennek köszönhetően pedig egy teljesen új, egybefüggő kontinens rajzolódott ki, miközben Alaszka, Kanada, Szibéria teljesen eltűnt a víz alatt, ahogy Amerika és Európa legnagyobb része is hasonló sorsra jutott. A szimuláció során a víz mindent átrendező hatása mellett földrengések és vulkánkitörések fokozták a kialakult káoszt a Földön.