Megtalálták az okát az időnként minden ok nélkül a partra sodródó bálnáknak.
Rejtélyes partra vetődések
Régóta létezik egy különös rejtély, melyre ez idáig nem kaptak magyarázatot a tudósok. Elsőként tengerbiológusok figyeltek fel arra a szokatlan jelenségre, hogy egyes bálnákat partra vet a víz.
Sokáig azt hitték, hogy ezek beteg bálnák, de a későbbi vizsgálatok igazolták, hogy az esetek legnagyobb részében semmi bajuk nem volt, és teljesen érthetetlen volt, hogyan kerültek ki a partra.
Ne léteznek ugyanis kifejezetten olyan erős vízáramlatok, amik ennyire eltéríthetnék ezeket a nagy termetű lényeket, pláne nem több száz kilométeren keresztül.
Most úgy tűnik, végre megtalálták a magyarázatot a jelenségre, méghozzá a napviharok képében.
Egészen mostanáig nem született igazán átfogó elemzés arról, hogy van-e bármilyen fajta kapcsolat a napviharok kialakulása, annak hatásai, és a rejtélyes bálna esetek között.
Világszintű jelenség
Azonban nemrégiben a NASA asztrofizikusa, Antti Plkkinnen elvégzett egy nagyon alapos kutatást, melyből egy igen vaskos kutatási anyag is született. Ebből kiderül, hogy nagyon is sok köze van a kettőnek egymáshoz, és csoda, hogy eddig ez rejtve maradt a tudósok előtt.
Az anyagot rengeteg tengerbiológus is megvizsgálta, akik szintén alátámasztották az elméletet.
A cetfélék partra vetődése a Föld számtalan pontján megfigyelhető, hol egy-egy állat pusztul csak el, de az sem ritka, hogy tömegesen kerülnek a szárazföldre.
Katie Moore, a kutatásban résztvevő szakember és az IFAW globális állatmentő programjának vezetője szerint a jelenség világméretű, igaz, vannak kiemeltebb területek.
A magyarázat: napviharok
Az eltévedt élőlények a kutatások szerint a napviharok károsa hatásai miatt egyszerűen eltévednek. Csődöt mond a belső, biológiai GPS rendszerük, ezért vetődnek partra egyre tömegesebben.
Megfigyelték, hogy ezek a jelenségek mindig egy-egy nagyobb napkitörés alkalmával szaporodnak meg, vagyis egyértelmű kapcsolat van a két dolog között, még ha elsőre ez nem is látszik.
Létezik ugyan egy másik elmélet is, de ezt a tudósok egyelőre nem tartják valószínűnek, mert nincs rá bizonyíték.
Eszerint az ember által az űrbe telepített műholdak, és a vízben, az óceánokban lévő szonárok is bezavarhatnak az állatok tájékozódásába. A kutatók szerint azonban a napviharok egy sokkal valószínűbb magyarázat, mi több, statisztikailag is igazolja az egészet.
A csillag koronakilökődésével ugyanis olyan töltött részecskék indulnak meg a Föld felé, melyek mágneses anomáliákat hoznak létre.
Mivel egy napvihar a műholdakat és az elektromos hálózatokat is megzavarhatja, szinte biztos, hogy a cetfélékre is hasonló hatással van. Vagyis a napviharok nem csupán az ember által készített érzékeny és törékeny elektromos hálózatokra jelentenek veszélyt, hanem az állatokra is, különösképpen a bálnákra.
Egyelőre az eredmények biztatóak, ugyanakkor nem perdöntőek, vagyis még további kutatásokra lehet szükség, amiket 2017 szeptemberéig végeznének el.
Csak ezután lehetne majd egyöntetűen kijelenteni az adatok ismeretében, hogy a napvihar-teória továbbra is megállja-e a helyét.