Eddig még ilyet nem láttak a szakemberek.
Olyasmit találtak a világűrben, aminek a létezéséről eddig nem is tudtak, mindösszesen csak sejtették. Arról van szó, hogy a feketelyukakat eddig kettő csoportba sorolták, és csak valószínűsítették egy harmadik csoport is létezhet.
Az egyik típus az olyan feketelyukakat foglalta magában, melyek kisebb csillagtömegű objektumok, azaz a Nap tömegénél alig néhányszor nagyobbak.
A legtöbb ma az univerzumban megfigyelt feketelyuk ilyen. Ugyanakkor a kutatók és a csillagászok felfedeztek egy másik típust idővel, melybe a csillagunknál több milliószor nagyobb feketelyukak tartoztak.
Ezek úgynevezett szupermasszív feketelyukak, ami annyit tesz, hogy tömegük már több milliárdszorosai a Napunk tömegének, vagy más feketelyukakénak.
A csillagászok már korábban is úgy gondolták, hogy kell lenniük köztes tömegű objektumoknak is, melyeknek tömege Napunkénál 100-10 000-szer nagyobb. Ilyen fekete lyuk létezéséről szilárd bizonyíték eddig még nem került elő, egészen mostanáig.
A napokban ugyanis olyan feketelyukat fedeztek fel, mely a korábban létrehozott két csoport egyikébe sem volt besorolható, mivel más jellegű volt.
Ez egy olyan feketelyuk volt, melynek köztes tömege volt, azaz nem volt túlzottan nagy, de nem is néhányszor nagyobb, mint a mi Napunk.
Az így megtalált 47 Tucanae gömbhalmaz belsejében lévő feketelyuk egy hiányzó láncszeme lehet a feketelyukak csoportjának, amiről még nem is tudtak a kutatók, noha egyes világegyetemről alkotott modellek valószínűsítették a létezését.
Egy elmélet szerint ez a csoport olyan ősmagokból álhatott, melyek idővel alakultak át feketlyukakká, és egyre csak nőttek az idő múlásával.
A 47 Tucanae – vagy más néven NGC 104 – 12400 fényév távolságra található, vagyis igen messze van tőlünk.
10 milliárd éves lehet az előzetes becslések szerint, de ennél pontosabb adatok nem állnak rendelkezésre a csillagászok számára.
Közel 120 fényév átmérőjű csoportosulás a Tukán csillagképben helyezkedik el, és nagyjából 1 millió csillag otthona. A 47 Tucanae-ben körülbelül két tucat pulzár – azaz gyorsan forgó neutroncsillag – is kering, ezen égitestek az új vizsgálat fontos célpontjai voltak.
A gömbhalmazban lévő feketelyuknak nem akadtak még direktben a nyomára, de bizonyosan jelen van, csak még nem sikerült, csak közvetetten megfigyelni.
Ezt úgy csinálták, hogy felmérték a körülöttük örvénylő forró anyagból kiáramló röntgensugarakat. Ebből gondolják biztosra a kutatók, hogy egy eddig ismeretlen típusú feketelyukról van szó.
Létezik ugyan egy módszer, de nem biztos azzal sem, hogy közvetlenül sikerülhet megfigyelni. Ez pedig az objektumok környezetükre gyakorolt hatásának vizsgálata.
Ugyanis egy feketelyuk kihat a többi bolygóra, és égitestre, és ez látszik a mozgásukon. Egyelőre ilyet nem figyeltek meg, de a csillagászok bizakodóak, és nem győzik hangsúlyozni, hogy szinte bizonyos, hogy van egy feketelyuk a gömbhalmaz közepén.
Ráadásul a 47 Tucanae középpontja azonban igen zsúfolt, így nem lehet egyesével megfigyelni a csillagok mozgását.
Ennek ellenére azonban nyomokat találtak, amik alapján következtethető mégis pár dolog . Az egyik ilyen, hogy a pulzárok egyedi rádiójeleit is felmérték.
A csapat a pulzárok egyedi rádiójeleit is felmérte, ezek arra utalnak, hogy a maradványcsillagok az elvárásokhoz képest messzebb vannak a gömbhalmaz középpontjától. Ez is alátámasztja a centrumban található köztes tömegű fekete lyukra vonatkozó elméletet.
Ezen bizonyítékok alapján a Ticanae belsejében egy a Napnál 2200-szor nagyobb és jóval nehezebb feketelyuk található.