A Napnál 10-szer nagyobb tömegű csillagok nagy robbanással szabadulnak meg a külső rétegüktől. Ezeket hívjuk szupernóva robbanásnak. Most egy újabb rejtély merült fel velük kapcsolatban egy konkrét megfigyelés során.
A szupernóvákkal kapcsolatos rejtély már nagyon régóta foglalkoztatja a tudósokat. Nem sokat tudunk ugyanis még ma sem erről a titokzatos folyamatról.
Annyi bizonyos, hogy a csillagok, amikor a külső rétegüket levetik, akkor egy szupernóva robbanás keretében teszik ezt meg, általában a csillag életének a végén.
Vagyis gyakorlatilag a csillag utolsó „pillanatainak” egyike a szupernóva.
Azonban egy mostani megfigyelés még jobban elmélyítheti a rejtélyt, ugyanis rámutat bizonyos hiányos aspektusaira az elméleteinknek, a szupernóvákkal kapcsolatban.
A csillagok hasonlóan működnek, mint egy fúziós reaktor. Egy a belsejükben lezajló hidrogén fúzió az alapja a működésüknek, és ebből nyerik folyamatosan az energiát.
Ahogyan elkezdenek öregedni, egyszerűen kifogy belőlük a kakaó.
Utolsó stádiumukban már vasfúzió figyelhető meg bennük, az ennél nehezebb elemek keletkeztetése már nem jár energianyereséggel. A csillag végül saját tömegétől omlik össze, ekkor alakul ki a klasszikus szupernóva.
A jelenség annyira ritka, és olyan kevésszer sikerült megfigyelni, hogy egyelőre semmi sem tiszta vele kapcsolatban, és az sem világos, hogy milyen folyamatok zajlanak le.
Mivel nagyon csekély a megfigyelés lehetősége, ezért a most megfigyelt esemény sokat elárulhatott volna a dolgokról, de válaszok helyett csak újabb kérdéseket kaptunk.
A szupernóva robbanás során rengeteg gázt spriccelnek szét az űrbe a csillagok. Az nagy kérdés volt, hogy csak idős csillagnál történhet-e szupernóva robbanás, de a válasz úgy tűnik az, hogy nem.
Vagy legalábbis nem egyértelműen. A most megfigyelt szupernóva ugyanis jóval fiatalabb, mint eddig bármi.
Egy automatizált csillagvizsgáló azt érzékelte, hogy a nagyjából 160 millió fényévre található SN 2013fs alig három órával korábban robbant fel.
Sok mindent sikerült megfejteni, de a kérdés még mindig adott: milyen stádiumban robbannak fel a csillagok, és pontosan hogyan zajlik le a folyamat.
Rengeteg bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy az ilyen gázból álló csillagok 50%-a semmisül meg ilyen módon, míg más csillagok egyszerűen vörös óriássá nőnek, majd magukba roskadnak.
Ahogy a robbanás megtörténik, a lökéshullámok ionizálják a gázok anyagát, ezt pedig a földi műszerek is kimutatják. Az új vizsgálat felfedte, hogy megsemmisülésekor magasan ionizált oxigén vette körül az SN 2013fs-t – ezt korábban egyetlen szupernóvánál sem figyelték meg.
Megfigyelték, hogy ez a szupernóva robbanás destabilizáció miatt jött létre, ez pedig ellentmond az eddigi tudományos téziseknek.
Vagyis nem tudni, de valami miatt megváltozhatott a csillag belsejében található anyag összetétele, vagy valamiféle hiba csúszhatott a fúziós folyamatokba, aminek a következtében felrobbant.
Azért fontosak ezek a kutatások, mert elméletileg a Napunk is felrobbanhatna bármelyik pillanatban, destabilizáció, vagy fúziós folyamatok miatt.