Talán egy virtuális buborékban élünk, melyből nincs kiút, és amiben az univerzum önmagába hajlik vissza?
Mesterséges buborék a világ?
Többször felmerült már annak a lehetősége, hogy talán nem véletlen az, hogy nem voltunk még soha képesek kijutni a Naprendszerünkön túlra – a Voyagerek kifelé tartanak, de a jelek szerint még nem biztos, hogy teljesen elhagyták volna – A galaxisunk elhagyása pedig teljességgel lehetetlen küldetésnek hangzik.
De vajon tényleg az? Mi van, ha ez az egész szükségszerű, és az univerzum teljes egészében arról szól, hogy egy virtuális mesterkélt világban élük le az életünket?
Az emberség tehát itt született, és talán itt is fog elpusztulni, mint egy zárt, egyirányú keltetőben?
Ijesztő gondolatok, ráadásul nem is alaptalanok. Arra ugyanis ugyanannyi esély van, hogy nincs a galaxisunkon kívül semmi, mint bármi másra.
Az ugyanis egyre egyértelműbbé válik a tudomány számára, hogy valójában nincsen mélysége a térnek, s ezt az egészet csak mi érzékeljük egyfajta illúzióként.
Erre szintén nemrég jöttek rá csillagászok és fizikusok a kozmikus háttérsugárzás vizsgálata folyamán.
Kozmikus keltető rabjai vagyunk
Mi értelme lenne létrehozni egy fajt, és egy hatalmas, csillagközi keltetőben elhelyezni? Talán csak egy teszt vagyunk. Egy kísérlet a végső főpróba előtt. De az is lehet, hogy donorként létezünk, azaz egyfajta biológiai utánpótlásként vagyunk jelen.
Esetleg egy genetikai kódot őrzünk egy olyan helyen, eldugva a világegyetemben, ahol senki sem találhat ránk.
Ha valóban egy virtuális buborék az otthonunk, akkor pedig valamiféle belső szimulációs modell szülöttei lehetünk, mint maga a Mátrix. Vagy az mind véletlen lenne, hogy a világunkban bármi leírható a matematika nyelvén?
Ha létezik körülöttünk ez a buborék, és annak éles határvonala, akkor elképzelhető, hogy erre a jövőben rájövünk. Ugyanis az általunk a mélyűrbe küldött szondáknak előbb-utóbb vissza kell térniük hozzánk, vagy pedig kijutni a buborék túloldalára.
Csak féreglyukakon át vezet ki az út
Sokak szerint ezért körbe-körbe mennek az itt található objektumok, így bármennyit is utazunk a hagyományos módszerekkel, soha nem juthatunk el a többi galaxisig. Azokat látjuk ugyan, de csak projekciók. Mintha valóban egy buborék felületéről látnánk a túloldalon található világot, de nem lennénk képesek áthatolni.
Ebből elméletileg azonban létezhet kiút, méghozzá a feketelyukak, és féregjáratok képében. Sőt, egyes teóriák szerint a feketelyukak belsejében féregjáratok vannak.
Ha egy ilyenbe sikerül bejutni, akkor elméletben kiesünk a téridő szövetéből, és valahogyan a buborékon kívülre juthatunk. Hogy odaát i várna ránk, az csupa rejtély, és a fizikusoknak, valamint a csillagászoknak is csak ködös elképzeléseik vannak róla.
Egyesek szerint a buborékvilágon kívüli világ egy dokkal érdekesebb, és színesebb világ, melyben nyüzsög az élet, mások szerint sem az általunk ismert fizika, sem semmi más nem hasonlít odakinn, ezért a létezésünk sem lenne elfogadott az ottani törvények szerint, vagyis bármi, ami kijut a buborékból, az abban a pillanatban megszűnik létezni.
Talán soha nem fog kiderülni ez, de ha igen, akkor is még több ezer évet kell várnunk arra, hogy egy feketelyuk belsejébe behatolva kiderüljön minden.