1973-ban egy tűzvész égette porig a Nemzeti Levéltárat. A tűz okát azóta sem sikerült megfejteni. Ki vagy mi okozta, és mit akartak eltüntetni? A titkos Roswell aktákat? Különleges technológia tervrajzait?
A mai napig senki sem tudja biztosra, hogy pontosan mi történt. Tucatnyi elmélet kering arról, hogy mit akartak el.tüntetni a föld színéről a tűzvész által. Idegenekkel kapcsolatos titkos dokumentumok, világháborús vallomások, vagy egy szuper technológia tervei?
A Watergate-botrány
Ahhoz, hogy megérthessük, mi történt valójában, érdemes végigvenni a tüzet megelőző eseményeket. A tűzvésznek köze van az 1970-es évek nagy botrányához, a Watergate-botrányhoz, mely meghatározta az akkori időszak politikai eseményeit. Az egész egy egyszerű betörésnek indult, amelyet egy szemfüles biztonsági őr észlelt.
Két év alatt viszont az amerikai politikai élet egyik legnagyobb botrányává dagadt. Nixon elnöknek mennie kellett.
Az incidens egész pontosan 1972. június 17-én történt. Ekkor fogták el azt öt férfit, akik betörtek a Demokrata Párt washingtoni Watergate-épületben található választási irodájába. Mint utóbb kiderült lehallgatókészülékeket akartak elhelyezni a rivális párt irodájába.
A betörést egyből hírbe hozták Nixon amerikai elnökkel, hiszen az egyik letartóztatott, név szerint James McCord a CIA tagja volt és kapcsolatban állt az elnök Újraválasztási Bizottságával.
Míg a demokraták politikai kémkedésről beszéltek, a republikánusok ezt visszautasítva, egy „harmadrangú” kis betörésként emlegették az ügyet.
Az elnök a botrány kirobbanása után minden erejével, többek között a CIA segítségével, igyekezett az ügyben folytatott FBI nyomozást gátolni.
A sok kis piszkos trükk ellenére a nyomozás során nyilvánvalóvá vált, hogy a betörés mögött az elnök Újraválasztási Hivatala és John Mitchell, szövetségi főügyész állt, illetve az adatok szerint magának Nixon elnöknek is tudomása volt az ügyről.
A tárgyalások 1973. januárjában kezdődtek, ahol a bíróság előtt először még csak az öt „betörő” felelt tettéért. Rövid időn belül azonban továbbgyűrűzött az eset, és
több magas rangú politikus is belekeveredett a Watergate-ügybe, többek között John Dean, a Fehér Ház jogi tanácsadója és John Ehrlichman belügyi tanácsadó.
1974-ben Richard Nixon politikai hatalma meggyengült, a szenátusban a támogatottságát elveszítette, így 1974. augusztus 9-én lemondott az elnöki posztról.
Utóda, a republikánus Gerald Ford, rövid időn belül felmentette Nixont. Nixon elnök volt Amerika történelmében az egyetlen elnök, aki lemondásra kényszerült.
Tűzvész a Nemzeti Levéltárban
A tűz 1973-ban következett be, Július 12-én, vagyis nemsokkal a tárgyalások kezdetét követően, ami nem lehetett véletlen. A tűz óriási volt, hatalmas robbanásokat okozott az épületben, és mérhetetlen károkat.
A tűzben közel 18 millió(!) főleg katonai vonatkozású dokumentum, és feljegyzés semmisült meg.
Maga az épület még 1956-ban épült, de már akkor is enyhén szólva gazdaságossági szempontokat tartottak szem előtt a biztonsági szempontok helyett.
Akkori pénzben 12,5 millió dollárból fedezték a költségeket, ami ma 101 millió dollárra rúgna az inflációt beleértve. Vagyis ez annyit tesz, hogy körülbelül 110 dollárba került egy négyzetméter.
Az építéskor azonban nem építettek be tűzfalakat, sem másmilyen tűzbiztos anyagot, mely lassíthatta volna a tűz terjedését.
A különös az egészben az, hogy épp egy olyan épületben keletkezett tűz, ahol rengeteg pótolhatatlan dokumentum hevert úgy, hogy bármiféle füstérzékelő, vagy tűzjelző készülék lett volna. Vajon mit akartak ennyire eltüntetni?
A tűz megmagyarázhatatlan oka
A tűz oka ismeretlen, mind a mai napig. Persze találgatások, elméletek vannak a keletkezésére vonatkozóan. De lássuk, hogy pontosan mi is történt a tűz időpontjában, és az azt megelőző percekben. 12:16 perckor érkezett be a tűzoltóság diszpécseréhez a hívás, miszerint tűz ütött ki a Nemzeti Levéltár épületében.
Az első tűzoltó kocsik már 12:17-kor a helyszínre érkeztek, és elkezdték oltani az épületet. Mentők, katasztrófavédelmi alakulatok is megjelentek, hogy segédkezzenek a munkálatokban, melynek eredményeként órákkal később, 0:20 perckor jelentették be, hogy sikerült megfékezni, majd véglegesen eloltani a tüzet.
Annyit tudni csak biztosan, hogy a hatodik emelet, ahol a tűz kiütött, rendkívül rosszul szellőzött helyiség volt, és elég magas volt ott mindig is a hőmérséklet, így a tűznek nagyon könnyű dolga volt kiindulni.
Egyes vélekedések szerint a tűz spontán keletkezett, mert a levegő annyira meleg és száraz volt, hogy a még szárazabb évtizedes iratok lángra kaptak.
Cigaretta csikkeket találtak egy közeli kukában, ami szintén lehetséges magyarázat lehetett. Azt azonban nem tudni ki dobta oda, és hogy szándékos volt-e a gyújtogatás.
A rejtélyes hatodik emelet
A hatodik emeleten nem volt ismeretes, hogy pontosan milyen dokumentumok kaptak helyet, így a tűz után azt sem lehetett tudni, hogy pontosan mit vesztettek el örökre. Találgatások kaptak szárnyra, hogy az itt tárolt – illetve úgy unblock a Levéltárban tárolt – dokumentumok mit tartalmazhattak.
Érdekes módon ezekről a dokumentumokról egyetlen biztonsági másolatot sem készítettek.
A hatodik emelet szinte teljesen megsemmisült, az alatta álló ötödik emelet pedig szintén hatalmas károkat szenvedett. Szintén érdekes tény, hogy később kiderült, a megsemmisült iratok közül több millió épp „kölcsönzésen” vagyis másodkézben volt a tűzeset idején.
Mintha valaki, vagy valakik azt akarták volna, hogy a közvélemény azt higgye, ezek a dokumentumok a tűz martalékává váltak, miközben titokban kimenekítették őket ismeretlen helyre.
De mit tartalmazhattak az iratok, hogy ennyire kiemelten kezelték ezeket? Mi ér meg annyit, hogy titokban úgy menekítsék ki, dugják el a nyilvánosság elől, hogy még egy épületet is felgyújtanak?
Titkos kormányprogramok, Roswell
Nem tudni ki rendelte meg az iratok tűzvésznek álcázott kimenekítését, de azt lehet tudni, hogy milyen céllal. Hogy eltüntesse a világ elől.
Olyan horderejű titkokat rejtettek el a katonai akták és más iratok között, hogy azok nem lettek volna biztonságban hosszú távon ott.
Ha valamit eltüntetnek a világ elől, azt nem keresik többé, hiszen megsemmisült. Ugyanígy van, ha egy személyről van szó, hiszen miért keresnénk egy olyan személyt, akiről tudjuk, hogy meghalt. Megmutatták a testet, eltemették, megvolt a gyász szertartás. Okunk sem lenne feltételezni, hogy valahol még él az illető.
Ugyanígy történhetett az iratokkal is. Hivatalosan elégtek a tűzben, éppen ezzel érték azt el, hogy senki se kutasson utánuk többet. Az iratok tartalmára vonatkozóan akad olyan felvetés, ami szerin
a Roswellben történt eseményeket összefoglaló dokumentumokról lehet szó.
Egy ilyen mindent hitelt megérdemlő dokumentum léte már önmagában egy kinyilatkoztatás lenne az idegenek létezéséről. Olyan, mint egy vallomás. A kormány le sem tagadhatná az idegen civilizációk, lezuhant csészealjak és utasaik tényét.
De lehet, hogy a szóban forgó akták között van a Project Blue Book (Kék Könyv Projekt), ez tekinthető a légierő harmadik UFO vizsgálati programjának. Az első a Project Sign volt, amely 1947-ben kezdődött, aztán a Grudge, ami 1949 és 1951 között futott, és az utolsó volt a Blue Book, mely 1951-től 1969-ig tartott. Az észlelések vizsgálatáról készült akták mind megtalálhatók a Project Blue Book dokumentumai között, amit nemrég nyilvánosságra hoztak ugyan, de sokan azt állítják, vannak még titkos nyomozások, melyekhez a közvélemény még mindig nem fért hozzá.
Az iratok szerint az Egyesült Államoknak tudomása van arról, hogy egy nálunk sokkal fejlettebb létezik, és vette fel az emberiséggel a kapcsolatot.
A titkos feljegyzések szerint e faj tevékenységéről napi rendszerességgel tájékoztatják az épp aktuálisan hatalmon lévő amerikai elnököket.
A Roswellel kapcsolatos dokumentumok tartalmazhatják azokat a technológiai, technikai terveket, melyeket az amerikai hadsereg készített azután, miután tanulmányozták a lezuhant idegen csészealjat, és felhasználták az ott szerzett tudást. Térhajtómű vázlatok, csészealj alakú repülő tárgyak pontos leírása lapulhat ezen mappák legmélyén.
Az események szorosan összefügghetnek egymással, ugyanis kizárt, hogy véletlenről legyen szó az Avrocar néven fejlesztett csészealjjal kapcsolatban. Az Egyesült Államok légiereje Project 1794 néven fejlesztetett repülő csészealjat a kanadai Avro repülőgépgyárral.
Egy 1956-os irat szerint a szokatlan alakú harceszközt megvalósíthatónak találták a repülőgyár mérnökei. Még azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a csészealj nekifutás nélkül, helyből szálljon fel.
Az eredeti tervek szerint a csészealjnak a hangsebesség három-négyszerese lett volna a csúcssebessége, és harmincezer méteres magasságra tudott volna felemelkedni.
Egyedül a jármű hatósugara tűnik csekélynek, kevesebb mint 1900 kilométert tett volna meg egy feltöltéssel a Project 1794. Budapestről egészen Barcelonáig tudott volna repülni egy tank kerozinnal, és az út alig fél órát vett volna igénybe.
Meglepő, de a légierő nem az elejétől kezdve támogatta a projektet. Az Avro saját hatáskörében kezdte el a Project Y nevű kutatását, amit egy John Frost nevű brit mérnök vezetett. Az amerikai légierő csupán az első sikeres bemutató után szállt be a fejlesztésbe. Ezután készült el a VZ-9 kódnevű Avrocarról nevű kísérleti gép. A 6,2 méter átmérőjű légi autó képes volt elemelkedni a földtől, de nem repült magasra. Azonban ez csak a hivatalos teória sokak szerint, és végül az eredeti Avrocar prototípust sikerült továbbfejleszteni, méghozzá hatalmas eredményekkel. A szerkezettel ugyanis képesek voltak az űrutazásra is.
Talán már soha nem derül ki, hogy miért égett le a Nemzeti Levéltár épülete, és az eltűnt dokumentumokról sem tudunk. Sem azt, hogy milyen titkokat tároltak ott, sem azt, hogy ezeket a titkokat hová „tüntették el” a tűz után. Talán egy nap előáll valaki egy bennfentes infóval, és kitálal.