A mesterséges intelligencia által irányított robotokról való félelem jogos. A kérdés csak az, hogy mennyire.
Az egyre inkább robotizált világunkban egyre nagyobb hanggal vannak azok, akik komoly aggodalmakat táplálnak a robotika felé.
Nem azért, mert alapvetően nem jó dolog, hanem mert félnek attól, hogy az ember előbb vagy utóbb addig játszik Istent, hogy minden visszafelé sülhet el, és saját teremtményeink küldhetnek minket vissza a kőkorszakba.
Egy esetleges robotikus invázió gondolata már az 1950-es években felmerült, és rengeteg tévésorozat, különféle filmek dolgozták fel a témát. Sorban születtek a gonosz robotokról szóló filmek, amik egyáltalán nem segítettek a robotokkal kapcsolatban amúgy is paranoid társadalmon.
Ez a paranoid képzet napjainkban sem sokat változott, talán csak egy enyhe tónusváltás érzékelhető.
Ez is csak azért, mert kezdenek betörni a robotok a hétköznapjainkba, és ez ellen lassan semmit sem tehetünk. Így idővel meg kell szoknunk a jelenlétüket.
A félelem azonban benne marad az emberekben. Sőt, az első háztartási robotrendszerek elterjedésével sokan a jogi szabályozások miatt is aggódnak. Hiszen a robot elméletben nem követhet el majd bűnt, és nem is büntethető.
De egy esetlegesen meghibásodó robot ügyében, mely halált okoz, ki lesz a felelős? Egy tárgyat ugyanis nem lehet felelősségre vonni. A szoftvert készítő cég pedig mindent el fog hárítani azért, hogy ne legyen hibás.
Ma már olyan bonyolult mesterséges intelligencia rendszereket vagyunk képesek alkotni, melyke megközelítik egy igazi ember gondolkodását.
Sőt, a saját kódjukat képesek újra építeni, és tanulni, folyamatosan képezni magukat. Ugyanakkor – szerencsére vagy nem szerencsére – messze járunk még attól, hogy a klasszikus értelemben vet, öntudatra ébredni képes mesterséges intelligenciát megalkossuk, de ami késik, nem múlik.
Egyes becslések szerint erre még 40-50 évet várni kell, de ha sikerül megalkotni, alapjaiban változhat meg a világunk.
Elve az addigra a Földön lévő összes robotot kicserélnék az ezen az intelligencián alapuló rendszerre.
Az emberek személyiségeket látnának a robotokban, és szerelmesek lennének, kapcsolatok, házasságok alakulnának ki.
Ugyanakkor a legtöbben attól félnek, hogy a robotok többé válnak, mint olyan tárgyak, melyek elhidegültté teszik egyes emberi kapcsolatokat.
A válasz a kérdésre az, hogy sajnos igen is, van esélye annak, hogy az öntudatra ébredő intelligencia úgy dönt, hogy nincs szüksége ránk. Gyakorlatilag meglehet, hogy egy ránk telepedő ellenséget hozunk létre magunknak, és ez lesz a vesztünk.
De nagyon fontos az, hogy nem tudhatjuk, és ez csak egy lehetséges forgatókönyv a rengeteg forgatókönyv közül a mesterséges intelligencia jövőjével kapcsolatban.
Elsülhet nagyon jól is, egy közös érdekű együttműködés formájában is, ugyanis a mesterséges intelligencia olyan dolgokra nyújthat rövid idő alatt megoldást, ami az emberiséget ugrásszerűen továbbviheti a fejlődés útján.