Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet űrhajós, az első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból. Ezzel az emberes űrrepülések terén is megelőzték a szovjetek az amerikaiakat.
Gagarin később már nem hajtott végre több űrrepülést. 1968-ban halt meg egy repülőgép-balesetben, amit reneteg rejtély övez, és azóta is számtalan találgatás, elmélet, konspirációs teória melegágya.
Egyesek szerint odafent az űrben olyat látott, amit nem kellett volna.
A fellövését megelőző idők
Már a fellövését megelőző időszakról is keringenek meg nem erősített pletykák. Korabeli nyugati források szerint nem Gagarin volt az első ember az űrben: több sikertelen, a pilóták halálával végződő kísérlet előzte meg Gagarin űrrepülését, amelyeket a szovjet propaganda elhallgatott.
Később, a Holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletekhez hasonlóan Gagarin útjáról is azt terjesztették, hogy valójában nem történt meg, csak a szovjet technikai színvonalat alátámasztani kívánó hazugság volt.
Ezeket a híreket általában összekötik a Gagarin halálának körülményeit megkérdőjelező híresztelésekkel. Ismét más források szerint Gagarin élete végén egy titokzatos betegségben szenvedett, amelyet az űrutazás hatásának tekintettek, ezért utolsó éveit karanténban töltötte.
Egy Gagarin repülésének 40. évfordulója alkalmából készített médiahack alapján az a hír is elterjedt, hogy a Náci Németország juttatott először embert az űrbe, akit azonban nem tudott visszahozni.
Ünnepelt űrhajós
Űrbéli tartózkodása alatt hadnagyból őrnaggyá léptették elő – ebben a beosztásában szerepelt a TASZSZ híradásában is. Földet érése után Nyikita Hruscsov üdvözölte. Gagarin a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett.
1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott. 1967-ben Komarov űrhajós tartalékaként választották ki a Szojuz–1 repülésre. Az űrhajó visszatérő egysége lezuhant, Komarov életét vesztette.
Halálának körülményei
Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968. március 27-én ő és kiképzője, Vlagyimir Szerjogin életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben.
A baleset körülményei sokáig tisztázatlanok voltak, a hivatalos vizsgálat eredményeit részleteiben nem közölték, így az évtizedek során sok találgatás látott napvilágot.
Egy 1986-os tanulmány szerint gépük egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez.
2011-ben Alekszandr Akimov annak a véleményének adott hangot, hogy a lezuhanáskor Alekszej Leonov által is hallott két dörrenés nem hangrobbanás volt, mint eddig gondolták, hanem a repülőgépre kilőtt két légvédelmi rakéta. Állítását a tulajdonában levő több, a lezuhant repülőgépből származó darabbal szerette volna bizonyítani.
2013-ban Leonov végül engedélyt kapott a valódi történet nyilvánosságra hozatalára. Eszerint a katasztrófa idején zajlott a Szu–15 vadászgép tesztje, ám a gép meghibásodott és az előírt 10 000 méteres magasság helyett 450-500 méterre süllyedt, veszélyesen közel kerülve Gagarin és Szerjogin MiG–15-öséhez, ami a keletkező örvény miatt 55 másodperccel később lezuhant. A katasztrófa valós okát vélhetően azért titkolták hosszú ideig, mert az új vadászgép sikertelen tesztje – ami ráadásul egy nemzeti hős halálát okozta – súlyos presztízsveszteség lett volna a légierőnek.
Olyat látott, amit nem kellett volna
Ez a legutóbbi felvetés bár logikusnak tűnik, nem bizonyított teljesen. Sokan vannak azon az elméleten, miszerint Gagarin valami olyat látott az űr sötétjében, amit nem lett volna szabad. A látottakról be akart számolni a sajtónak és a világnak, erről pedig senki sem tudta lebeszélni.
Mivel az Orosz és az Amerikai kormány régóta tudott az idegenekről, és nem volt szándékában ezt felfedni sem akkor, sem azóta, ezért nem szerették volna, hogy egy holmi űrhajós kikotyogjon egy ilyen óriási titkot.
Ezért az Orosz titkosszolgálat eltette láb alól a nemzeti hőst, mielőtt még komolyabban beszélhetett volna. Gagarin ugyanis egyes akkori barátai szerint azért nem fordult azonnal a sajtóhoz, mert ne volt biztos abban, hogy az emberiség fel van készülve arra, amit fent az űrben látott.
Hogy mi láthatott pontosan, arról csak teóriák vannak.
Talán idegen űrhajókat, bolygó körüli pályán, de akadnak olyan források is, akik szerint Amerikai űrállomást láthatott, és ezt szerette volna elmondani a sajtónak.
Ezt az Oroszok nem akarhatták, hisz nagyon ciki lett volna, hogy vérrel-verejtékkel embert küldenek az űrbe, erre kiderül, hogy az amerikaiak pedig már űrállomást is létesítettek ott.
Ha ez így történt, az amerikaiaknak is érdekükben állt, hogy Gagarin ne beszéljen. Jobbnak látták, ha senki sem tud az űrállomásról, hiszen ez a hidegháború idején hatalmas taktikai fölényt jelentett.
Bárhogy is volt, valakiknek érdekében állt, hogy Gagarint végleg elhallgattassák. Hogy kiknek, és pontosan miért, az talán sohasem derül ki.
OSZD MEG másokkal is!