Az emberiség ősi civilizációit összeköthette egy olyan ősi csúcstechnológiát rejtő szerkezet, melyet akkoriban kézben hordtak az uralkodók és az istenek. Ezt több nép faragásán örökítették meg. Mi lehetett ez a titokzatos valami?
Az emberiség történelme óriási titkokat rejthet. Olyan titkokat, melyek arra kényszerítenek minket, és tudósainkat, történészeinket és régészeinket, hogy újragondolják mindazt, amit önnön történelmünkről tudunk.
Mind tudás, mind ősi technológiák tekintetében alaposan alábecsültük az ősi civilizációkat. De vajon ezekre a technológiákra, és a tudásra saját maguk tettek szert?
Vagy valaki, valakik segítettek nekik? A legtöbben osztják azt a paleoasztronautikában igen népszerű alaptételt, miszerint az ember azért emelkedett ki az állatvilágból, mert isteni lények – idegenek – emelték fel őt.
Rengeteg olyan civilizációt ismerünk ma a világtörténelemben, melyek a korukhoz képes valamiben fejlettebbek voltak, mint a Föld többi civilizációja.
Ilyenek voltak például a mezopotámiaiak, vagy az egyiptomiak, de a maják is kivételes szinteket értek el, és nagyon magas kulturális ismeretségük volt, a Dogon törzsek pedig olyan csillagászati tudáshoz jutottak hozzá, amikre a modern ember az elmúlt 1-2 évszázadban jutott hozzá.
Ne vitás tehát, hogy az ősi időkben az idegenek nyújtották át számunkra az ősi tudást, kezdve Prométheusszal, és a tűz történetével.
Ami aztán idővel minden régésznek feltűnt az a különös, kézitáskára emlékeztető valami, ami rengeteg több ezer évvel ezelőtt létező kultúra alkotásaiban megjelenik.
Nem csak hatalmas kőfaragásokon, de freskókon, festményeken és rajzokon, valamint hieroglifákon is azonosítani lehet ezt a titokzatos szerkezetet.
Rendre visszatérő momentum, mely sokak szerint vagy valamiféle szimbólum lehet, vagy pedig egy olyan szerkezet, mely minden civilizáció sajátja volt. Az azonban nagyon árulkodó jel, hogy egymástól független, egymással semmilyen kapcsolatot nem mutató kultúrákban is látható ez a kézitáska.
De ha nem léptek egymással kapcsolatba, nem lehet, hogy ugyanazt a motívumot használják.
A sumerek többször is említettek az ősi, hozzájuk fűződő írásokban egy idegen fajt, az Anunnakikat, akik mindig maguknál tartottak egy dobozkát a kezükben, mely egy speciális szerkezet lehetett.
Fontos volt mivel igen gyakran látták a lények kezei között, de sokáig nem tudták, hogy mi az.
Az Anunnakikat a Biblia is megemlíti legalábbis nefilim lényekként utal rájuk. A kezükben lévő kézitáska valamiféle dobozka lehetett, melyről azt gondolják, hogy a túlvilágot és más világokat kötöttek össze.
Vagyis egyfajta teleportációs készülékek lehettek, amik segítségével kommunikálni lehetett más világokkal, vagy akár át is lehetett jutni oda. Egyiptomban az Ankh szimbólum is rendkívül hasonló, és ugyanúgy megtalálható a kézben tartott táska.
A maja régészeti leletek között is bukkant már elő olyan ősi kőfaragás, melyen jól kivehető, hogy az alakok kezében egy dobozszerű valami van.
Ez a doboz ábrázolás vajon tényleg megegyezik a többi ábrázolással, és minden kultúrában ugyanazt a titokzatos szerkezetet örökítették meg, csak picit eltérő módokon?
Indonéziában is találtak olyan ábrákat, melyeken a doboz látható. A doboz tehát egy ősi idegen technológiát rejthetett. Egy idő, és térugró szerkezetet?
Vagy valamiféle olyan eszközt, mely alapjaiban ruházta fel hatalommal annak hordozóját, és gyakorlatilag ez tette az isteneket istenné?
Vagy egy szimbolikus ábra az ősi tudásra, melyet minden civilizáció birtokolt, és megkapott ajándékba az idegenektől? A kérdés adott, a válaszoknak viszont még híján van az emberiség…