Vigyázat, felkavaró dolgok következnek, a nyugalom megzavarására alkalmas képekkel!
A világ mindig is a vallások mentén működött. Még a pogányok sorsa és élete is nagyban függött attól, hogy a világ vallásosabbik része mint, és hogyan értelmezte saját hitvilágát.
Egyes vallásokban időnként feltűntek olyan önsanyargató rituálék, melyek során ezek a cselekmények komoly szimbolikát kaptak, mert ezáltal az emberek megtisztulást nyerhettek.
Voltak azonban olyan önsanyargató vallási rituálék is, melyek meghaladják az emberi tűrőképesség határát mind fizikailag, mind lelkileg.
Összeszedtük a világ legbrutálisabb önkínzásait! Vigyázat, csak erős idegzetűeknek.
Thaipusam
Az egyik legdrámaiabb hindu fesztivál a Thaipusam, ami nagyrészt a fájdalomról, és annak megélésének eseményéről szól. Ilyekor a fesztiválon fellépők vasszögekkel tarkított papucsokat vesznek fel, és úgy lépkednek rajtuk, hogy közben felsértik a talpukat.
Hatalmas, hosszú rudakat és pálcákat döfnek át az arcukon és a nyelvükön, hogy ezt tovább fokozzák, időnként meg is csavarják keresztszerűen a szájukat újabb beleszúrt pálcikákkal.
Önfelgyújtás
Buddhista szerzetesek körében egykoron nagyon népszerű halálnem volt, melyet ők ne is tekintettek halálnak. Úgy gondolták, hogy csak meditálnak, és ennek során jutnak át egy másik világba.
Ma már csak ritkán fordul elő, de még időnként alkalmazzák. Ilyenkor a szerzetesek gyúlékony anyaggal kenik be a testüket, majd lótuszülésbe leülnek, és felgyújtják magukat. Ráadásul úgy égnek el, hogy közben végig lótuszülésben maradnak, és egy hang sem hagyja el a szájukat.
Nemi szerv eltávolítás
Ezt az eljárást nagyon sok ősi törzsnél még ma is alkalmazzák, és ne csak vallási szerepe van, hanem törzsi jellege is. Ugyanis amikor férfivé érik egy közösség szemében egy gyermek, vagy egy kamasz – minden törzsnél más életkorban csinálják – akkor fogják és levágják a nemi szervét egy rituálé keretében.
Mindezt ráadásul igen barbár módon, kőszerszámokkal végzik el. A pácienst lekötözik, vagy lefogják, majd addig ütik a péniszét, míg az darabokra nem zúzódik. A nőknél a csiklót vágják ki, tompa kőeszközökkel.
Önmumifikálás
Hiszed vagy sem, Japánban léteznek olyan múmiák, melyek gazdái gyakorlatilag önmagukat mumifikálták, hosszú hónapokon keresztül. Ez a hagyomány egyes Buddhát istenítő csoportok között volt elterjedt. A cél az volt, hogy ilyen úton járják be az életet, a Nirvána felé.
Egy 1000 napos önsanyargatás során jutott el oda az illető, hogy a teste valódi múmiává váljon. Szigorú diétát követtek, és csak magokon, csonthéjasokon éltek, és rendszeresen jeges fürdőt vettek. A diéta később már csak fakérget, és fenyőgyökeret engedett meg, így lassan lecsökkent a testzsír százalékuk, és ha jól végezték a munkájukat, egyetlen zsír sem maradt rajtuk.
Ezután mérgező teát ittak rendszeresen, melyek toxikus növényekből készültek, így folyamatosan hánytak tőlük. A kritikus pillanatban pedig kimúltak, testük pedig már olyan volt, mint egy igazi múmia.
Gyilkos hangyákkal teli kesztyű
Létezik egy hangyafaj, melynek a csípése annyira erős, mintha egy pisztolygolyót éreznénk az ujjaink között. Nem véletlen, hogy az angolul csak bullet ant-nek azaz pisztolygolyóhangyának hívott rovartól sokan tartanak. Azonban egyes helyeken, egyes rözsek kifejezetten keresik a bajt, legalábbis egy vallási rituálé keretében.
Arról van szó, hogy a hangyákat egy speciális, általuk készített kesztyű belseébe teszik, miközben még élnek. Ezután ezt a két kesztyűt a beavatott személyek kezére helyezik, majd rituáléba kezdenek, miközben ezek a pokoli mérgű hangyák csipkedik az illető kezeit. A szertartás úgy néz ki, hogy a még nem harcos felveszi a kesztyűt, és a kezein tartja kerek tíz percen át. Ha nem ájul el, rituális tánccal próbálja általában elűzni a fájdalmat, de hiába, a karjai lebénulnak a méregtől, és a teste napokig kontrollálatlanul rángatózik.
Ha ezt húsz alkalommal megcsinálja néhány év alatt, akkor tekintik teljes jogú, és méltó harcosnak.
Szem kiemelése
Indiában egy vallásalapítóra oly módon emlékeznek meg, amilyen módon csak nagyon kevesen mernék megünnepelni szentjüket. Hihetetlen szenvedéseket próbálnak ugyanis átélni a vallási „fesztivál” során.
Indiában ez a fajtavallás a Chishtiya Szúfi, amelynek alapítójának Moinuddin Chishtinek szenvedését próbálják átélni a hívek. Fogják a szemüket, és egy karddal vagy tőrrel próbálják kiemelni. Természetesen nem arról van szó, hogy teljesen ki is veszik a szemet, de kellően kiemelik ahhoz, hogy az látványos és elborzasztó legyen.
A rituálé után regenerálódhat a szem, de a maradandó látáskárosodás nem marad el.