Olyan dologra bukkant, amiről nem is tudták, hogy létezhet!
Ralp Mirebs sosem gondolta volna, hogy egész életét, és a világot megváltoztatja azzal, amit egy elhagyatott hangárban fog találni.
Egy kazahsztáni utazása során figyelt fel a távolban egy óriási, titokzatos hangárra.
Már messziről látszott, hogy a hangárt nem őrzik, és évek óta, vagy akár évtizedek óta állhatott üresen. Mivel a férfi imádja az elhagyatott helyeket, úgy gondolta, közelebb merészkedik, és megnézi, milyen lehet belülről.
Eleinte csak egy újabb elhagyatott, üres és romos komplexumnak gondolta, hiszen sok hasonlóhoz volt már dolga.
Azonban amikor bejutott az épületbe, és elkezdett fényképeket készíteni, valami eszméletlen dolog tárul a szeme elő.
Egy olyan komplexum belső tere, mely az emberiség történelmének legfontosabb, és egyben legtitokzatosabb tárgyait tartalmazta.
De mit is talált odabent, ami ennyire egyedülálló volt?
Egy olyan hangárról van szó, amiben számos olyan relikvia hevert szinte érintetlenül, melyek felelevenítették az egykori hidegháborús űrverseny emlékeit.
Hatalmas kilövőállások, és űrsiklók darabjai, valamint egy komplett űrsikló is állt magányosan ebben a gigantikus hangárban. Eredetileg ez egy olyan hely volt, amit 1974-ben hoztak létre, a Buran Space Shuttle program keretében, ahol gyakorlatilag űrsiklókat állítottak elő.
A grandiózus projekt bő két évvel túlélte a Szovjetunió összeomlását, 1993-ban állították le végleg.
A világbirodalom bukását elősegítő pénztelenség közepette egyszerűen nem tudták tovább finanszírozni a szovjet-orosz űrkutatás addigi legdrágább fejlesztéseit.
Sőt, egyesek szerint a hidegháborút a Kreml utolsó nagy kozmoszbéli vállalkozása, a Burán fejlesztési költségei döntötték el végleg, Washington javára.
Bárhogyan is, ez a csodálatos elhagyatott komplexum szinte megigézte a fotóst, aki hálálkodott később a percért, amikor eldöntötte, hogy bemegy a hangárba, megnézni, hogy mi van odabent.
Később a férfi megtalált még egy űrsiklót, így összesen két űrsikló van a hangárban, melyek a Buran űrprogramhoz köthetőek.
Az egész gyártósor, és a kísérleti kilövőállás darabjai is ott hevernek, rozsdállva, idő ette állapotban.
Ezek a relikviák igazi kincsnek számítanak ma már, és a hosszú évtizedek alatt teljesen megfeledkeztek róla az emberek, és a történelem.
Sokak szerint ezeknek a roncsoknak a múzeumban lenne a helyük, mivel napról napra erodálja őket az idő vasfoga. A hő védő csempék leesnek róluk, rozsdásodnak, és porózussá válik a felületük.
Lassan, de biztosan eszi őket az idő, és a környezet.
OSZD MEG másokkal is!