Vajon képesek vagyunk elménkkel kihatni a fizikai valóságra? Anyagrészecskéket, tárgyakat mozgatni? Egy orosz nő, Nina Kulagina képes volt tárgyakat mozgatni elméjével. Tibetben pedig egy múmiáról derült ki, hogy még él, és egy 200 éve mély meditációban lévő szerzetes teste. A telekinézis rejtélyének nyomában.
Tibetben a szerzetesek egy része képes úgy megváltoztatni maga körül a környezetet, hogy pusztán csak elméjük erejét használják.
Gondolatokkal változtatják meg a kezükbe kerülő anyagot. Képesek porból aranyat csinálni, tárgyakat lebegtetni.
Ezeket a jelenségeket azonban sohasem sikerült megfejteni, pedig nem egy alkalommal vonultak le Tibetbe különböző tudományos műsorokat forgató stábok. A szerzetesek titkához nem sikerült közelebb kerülni.
Persze rengetegen rámondták már akkoriban is, hogy csak egy jó nagy átverésről van szó, azonban sok olyan esettel lehetett már akkor is találkozni, ahol kilehetett zárni az átverés lehetőségét, mert a szerzetes a szemtanúk szeme láttára mozgatta odébb a tárgyakat.
A telekinézis ereje
A telekinézis vagy pszichokinézis anyagrészecskék, illetve testek mozgatását jelenti fizikai érintkezés és az ismert fizikai hatások alkalmazása nélkül. Közkeletű értelmezése a „gondolattal való mozgatásnak” felel meg.
Több fejtája is létezik már, mert megfigyeltek az elmúlt évtizedekben makro és mikro szinten is elme segítségével történő mozgatásokat. Ezek általában nem mozdították meg jelentősen a tárgyakat, hanem csak rezgették, emelték vagy rázták őket, de ide sorolható a hírhedt kanálhajlítás is, mely a telekinézis talán egyik leglátványosabb megjelenése.
A tibeti vidékeken éltek – és még ma is élnek – olyan szerzetesek, akik jóformán vele születtek a képességgel, de állításuk szerint nagy kitartással, de tanulható dologról van szó.
A telekinézissel egyfajta levitációt is elő lehet idézni.
Nem egy esetben számoltak be levegőbe emelkedő sámánokról, szerzetesekről, akik a meditáció közben olyan tudatállapotba kerültek, melyben képesek voltak legyőzni a gravitációt.
Az egyik ilyen esetet meg is örökítették a kamerák, amikoris egy természetfeletti jelenségekkel foglalkozó műsor stábja ellátogatott egy szerzeteshez, ami azt állította, hogy rendelkezik ezzel a különleges képességgel.
Persze a stáb és a műsorvezető kétkedve fogadták – noha szerettek volna hinni benne – mégis alaposan megdöbbentek, amikor a kamerák előtt emelkedett el a földről az idős úr.
A jelenlévő szemtanúk beszámolói egyértelműen kizárták azt, hogy csalás történt volna. Nem voltak sem zsinegek, sem láthatatlan drótok vagy huzalok.
A szerzetes tényleg a levegőben volt, és hihetetlen erőt éreztek áradni belőle.
Az eset máskor, más helyen is megismétlődött, noha tudományosan nem tudták megmagyarázni.
Megmagyarázhatatlan jelenség
A telekinézis – akárcsak a levitáció – ma nem ismeretes a tudomány számára. Szemet huny, átsiklik felette, mintha nem is létezne. Mindezt úgy, hogy nem tudja megcáfolni.
A paranormális kutatók, és a nyitottabb elméleti fizikával foglalkozó szakemberek kedvét ez azonban nem szegte, és számtalan teória, elmélet és feltételezés született a jelenséggel kapcsolatban.
Az egyik ilyen elmélet szerint a telekinézisben egy ma még nem teljesen ismert és leírt erő játszik kulcsszerepet. Egyfajta kvantumtér keletkezik a kinetikus képességekkel rendelkező alanyok körül, melyben a tárgyak, a tér, az idő máshogy viselkedik.
Gondoljunk csak a kanálhajlítás során elhajlított kanalakra. A kanalak anyaga ismert. Minden anyag lebontható atomokra, kvarkokra, vagy sötét anyagra. A kanálnak van tömege és energiája is. Régen azonban ezek sem voltak ismeretesek a tudomány számára, és az atomokat hittük a legkisebb anyagi egységnek, később már a protonokról mondtuk ugyanezt, ma pedig már ott tartunk, hogy egy nagy talány, mi is a legkisebb elemi egység.
Az egésznek a lényege az, hogy a teória kijelenti: létezik egy olyan tulajdonság, energia vagy erő, melyet megváltoztatva az általunk ismert fizikai megjelenés úgy változatható, hogy hozzá sem érünk a kanálhoz.
Ezt a tényezőt még nem fedeztük fel, vagy lehet, hogy ott van a szemünk előtt, de még nem vagyunk képesek észlelni vagy mérni.
A 200 éve meditáló tetszhalott szerzetes
Akik rendelkeznek a telekinézis képességével, gyakran képesek egy olyan alfa tudatállapotba kerülni, ahol máshogy telik az idő, más fizikai valóság van érvényben. Ha nagyon erősen meditál valaki, jóformán megáll számára a pillanat, legalábbis ezt tartják a keleti bölcsek.
Mongoliában felfedeztek egy 200 éves múmiát, mely feltűnően jó állapotban maradt fenn, és úgy nézett ki, mintha még ma is élne. Az igazság nem is állt olyan messze a feltételezéstől, ugyanis a környékbéli buddhista vallásgyakorlók szerint a múmia valóban él:
Egy 200 éve meditáló tetszhalott szerzetes, aki nem lépett még át a túlvilágba, csak a határmezsgyén ragadt, egy másik tudatállapotban.
Állításuk szerint annyira mély meditációba esett, hogy a két évszázada lótuszülésbe meredt test még ma is él. A múmia egy tibeti buddhista lehetett, és a testet megvizsgáló szakértők több furcsaságot is észleltek a vizsgálatok alatt.
Egy alkalommal állítólag a múmia szemei – vagy inkább szemgödrei – megmozdultak.
A lótuszülésben nyitott bal kéz arra utal, hogy a meditáló nem halott, csupán egy másik síkon jár, ahol nincs szükség a testére, éppen ezért a fizikai testet elkezdte enni az idő.
A test csak egy kalitka, melyből a lélek szabadon jár ki-be. Mindehhez a telekinézis és az erős elme tudat nagyban hozzájárul.
A rejtélyes szerzetes egyébként 1852-ben született és 1927-ben kezdett el meditálni, ekkor hagyta hátra testét, mely azóta sem mutatta bomlás vagy rothadás jeleit.
Szellemek, angyalok ereje
A jelenséget eleinte a szellemek, angyalok és démonok közreműködésének tulajdonították, mert úgy gondolták, hogy anyagi síkon élő élőlény nem lehet képes tárgyakat mozgatni. A szellemek azért képesek erre, mert más fizikai valóság hat rájuk, valamint nem érvényesek rájuk az egyetemes fizikai törvényei.
A 19. században jellemző elfoglaltság volt az ún. „asztaltáncoltatás”, amit egy közvetítő, ún. „spiritiszta”, vagy „médium” vezetett. A folyamat célja nem a telekinézis volt, hanem általában az elhunytaktól akartak megtudni valamit, akik a résztvevők hite szerint az asztal (vagy más tárgyak) mozgatásával, „kopogással” közölték a válaszokat.
Bár a lendület megmaradás törvényének és számos más fizikai törvénynek ellentmond a jelenség, mégis még tudományos oldalról megközelítve sem zárható ki, hogy valóban lehetséges lenne.
Már az ókorban is feljegyeztek néhány olyan varázslót, akinek sikerült kisebb-nagyobb tárgyakat elmozdítani anélkül, hogy hozzájuk ért volna.
A kor szellemi színvonalának megfelelően ezt vagy csodának vagy bűvészmutatványnak könyvelték el.
Az emberek, sajnos, sem akkor, sem a mai korban nem hisznek a saját szemüknek se, ha olyan jelenséggel találkoznak, amely ellentmond a beléjük nevelt „tényeknek”, tanult fizikai törvényeknek, szabályoknak.
A telekinézis nyomában a tudomány, avagy különös esetek
Pedig az is tény, hogy minden korban volt néhány különleges képességű ember. Így ma is élnek köztünk ilyenek. Tibetben azonban ezt már természetesnek veszik, és „gyakorolják” is.
Sőt, állítólag arra is képesek, hogy ha egyszerre sokan koncentrálnak egy közös idő- és térpontra, akkor még a sok mázsás sziklatömböt is képesek elmozdítani.
Mivel a parapszichológusok állítják, hogy a jelenség igen gyakori, és szinte minden környezetben előfordul, nem is kell a távoli keletre mennünk hasonló példákért.
Lábujjnyomok, melyet egy szerzetes mélyített a fába telekinetikus energiák segítségével
Igaz, a környezetünkben élő, különös adottságú emberek nem mázsás követ vagy nehéz fémtárgyat „dobálnak”, pusztán az akarat erejével, inkább csak apró tárgyakat mozdítanak el a helyükről, sok esetben úgy is, hogy maguk észre sem veszik.
Sőt, az sincs kizárva, hogy időnként mindenki birtokában van ennek az erőnek.
Angliai és ausztrál kutatóintézetekben vizsgálni kezdték a jelenséget. Önként jelentkeztek bizonyos személyek, hogy rendelkeznek valamifajta nem magyarázható képességgel, mellyel képesek tárgyakat mozgatni.
Bele is vágtak a vizsgálatokba, laborokat építettek ki, beszerezték a szükséges mérőműszereket. Ezután megkezdődtek a kísérletek, melyekre mindenki várt. Dobozba helyezték a kísérleti tárgyakat. Ezen tárgyak egyike sem volt nehezebb, mint 20 dkg.
A tárgyakat úgy rendezik el, hogy a legkisebb elmozdulástól villamos áramkör keletkezik, amely azonnal bekapcsol egy kamerát, amely lefényképezi, lefilmezi a további történést.
Így már többször sikerült megörökíteni, hogy a tárgyak minden külső (látható vagy érthető) behatás nélkül elmozdultak a zárt térben. Kísérteties látvány, amint az éjszaka közepén a lakattal lezárt, üvegfedelű tartályban elmozdultak a dobókockák.
Egy amerikai kutatássorozat olyan eredménnyel zárult, mely megdöbbentette a tudósokat: a 16 éven át folytatott módszeres kísérletek elemzése után kiderült, hogy a tárgyak mozgatása nem véletlenszerű, hanem tervszerű, azaz egyfajta szándékosság figyelhető meg.
A szakemberek a szándékosságot több érdekes elmélettel magyarázzák.
Vannak, akik a szellemvilágot okolják. Szerintük a már meghalt emberek lelkei szellemként – azaz nem anyagi lényként – képesek belenyúlni a zárt térbe is, így tudnak olyan paranormális hatásokat elérni a környezetükben, melyeket mi ok nélküli elmozdulásoknak tartunk.
A másik magyarázat sokkal elfogadhatóbb, hiszen evilági: sok emberben rejlik tudatalatti képesség, s így akár álmában is képes hatást gyakorolni a környezetére, anélkül, hogy tudna róla, vagy ezt akarná.
Ismert telekinetikus képességgel rendelkező alanyok
Oroszországban egy bizonyos Nina Kulagina nevű nő rendelkezett a telekinézis képességével. A Leningrádban levezényelt kísérletsorozat alatt nejlonba csomagolt tárgyakat volt képes elmozgatni pusztán tudata segítségével.
Még egy fekete-fehér film is készült róla, amint a kísérletek alatt gyakorolja képességét. Nina Kulagina még a vele szemben hátlappal mutatott kártyákat is képes volt hibátlanul leolvasni, bár erre vonatkozóan már születtek logikus magyarázatok, miszerint a vizsgáló személy szemüveget viselt, és a szemmagasságban felmutatott kártya mintája és száma visszatükröződött szemüvegén, így Nina ezt gond nélkül le tudta olvasni. Épp, mint a Médium című filmben.
A tárgyak mozgatását viszont nem tudták elvitatni tőle, senki sem tudja ma sem megmagyarázni, hogy csinálta.
A hidegháború előtti Szovjetunióban a kormányt nagyon érdekelte a jelenség, lévén hogy akár fegyverként is lehetett volna kamatoztatni.
Nina Kuliguna a kísérletek közben.
Egy másik, ismeretlen orosz nőt is megvizsgáltak, ő képes volt üres polaroidokra fényképet „álmodni”. Állítása szerint ezek a képek a gondolatai fizikai manifesztációi voltak.
A gondolatfényképezés a mai tudomány számára szintén megmagyarázhatatlan.
A kutatások mostani szintjén azonban nem tudható, hogy valójában miről is van szó. Mennyit érnek ezek a kutatások és miért nem fogadják el az eredményeit az úgynevezett „hivatalos” tudomány berkeiben. Ettől függetlenül azonban a tény azért tény marad: a telekinézis létezik, és talán egyszer a megcáfolhatatlan hivatalos magyarázatát is megtalálják.