Az időtálló faragások nem is azok, amiknek látszanak?
A piramisok és a Nagy Szfinx után az egyik legismertebb ősi jelkép a Húsvét-szigeten álló hatalmas kőfejek.
Ikonikussá váltak a sziget történetében, és a világ is erről ismeri meg a titokzatos helyet. Rengeteg különféle teória létezik arról, hogy hogyan és miért állíthatták ezeket a monstrumokat a szigeten lakók.
A vulkanikus kőzetből kivájt, legendás szobrokat, az úgynevezett moaikat, a 12. és a 16. század között készítették a polinéziai őslakosok.
Egyesek szerint ősi isteneknek akartak így tisztelegni, mások szerint a törzs nagy vezetőinek állítottak mindig egyet, mikor azok hátra hagyták földi életüket.
Más teóriák szerint a rejtélyes polinéz nép őseit ábrázolhatja. A feltűnően hosszúkás fejű alakzatok az sem biztos, hogy emberek. Elképzelhető, hogy nyúlánk humanoid idegenek arcát ábrázolják ezek a kőfejek.
A kőfejeknek azonban van még egy, rendkívül megdöbbentő rejtélye, melyről nem sokan tudnak.
Mégpedig az, hogy valójában nem is kőfejek, hanem testek.
A neten számos kép fellelhető ezekről az ásatásokról, melyek keretében több alkalommal is kiástak egy-egy ilyen „kőfejet”, melyekről kiderült, hogy mellkasi résszel is rendelkeznek.
Akik még nem láttak képeket a szigeten kiásott szobrokról, joggal hiszik, hogy ezek csak fejek. Pedig valójában jóval többek ennél.
Az 1950-es években kiásott moaikról készült felvételeken jól látható, hogy milyenek is ezek a szobrok a földben állva. A kőfejek rejtett testének titkára először 1914-ben jöttek rá a régészek, egy rutin ásatás alkalmával, amikor be akartak tekinteni a kőfej alá.
Megdöbbenve tapasztalták, hogy ahogy lefelé ástak, a fejnek csak nem volt vége. Mire már több métert leástak, tudatosult bennük, hogy hatalmas titokra jöttek rá velük kapcsolatban.
OSZD MEG másokkal is!