Ha a győztesek írják a történelmet, akkor eleve nem lehet tárgyilagos? Rendszereken átívelő önkényesség hat ki a világ nemzeteinek történelmi ismereteire?
Újabb parázs vita következik. Most a történelem bugyraiba kalandozunk, és felvetjük az egyik legnagyobb történelmit tabut: mégpedig azt, hogy a történelem valóban aszerint tanítható, miszerint a győztesek átélték, megélték a múltat?
Napóleont manapság az egyik legnagyobb hadvezérként, államférfiként tartják számon, de a kortársai úgy tekintettek rá, mint magára az Antikrisztusra, Adolf Hitlerre úgyszintén.
Ha a győztesek írják a történelmet, akkor eleve nem lehet tárgyilagos?
Vagyis közérthetőbben: nagy kérdés, hogy vajon igaz-e az, melyet sokan sejtenek, hogy a történelem nem mindenkinek, és nem mindenhol ugyanúgy van elmesélve, mint kellene.
Ez azt jelenti, hogy mind hazánkban, mind más országokban mindig is a győztes rendszerek hatalma alatti oktatás az, ami meghatározta azt, hogy mit is tanulnak meg a fiatalok a történelemből.
Vagyis a történelemtudásunk, a látleletünk a múltról mind-mind attól is függenek, hogy kik rendelkeznek hatalommal az emberek és az oktatás felett?
Nép nyelven: míg idehaza a magyarok a magyar gyerekeknek igazi hősként vannak feltüntetve, addig a japánok, és más nemzetek saját nagyságukról szóló történeteket tunkolnak magukba. Ezzel még nincs is semmi gond, hisz a kellően erős nemzettudathoz ez elengedhetetlen, és kötelességük is ismerni saját történelmüket.
De mi a helyzet akkor, amikor egyes történelmi eredmények attól függően kerülnek más-más megvilágításba, hogy milyen időket élünk, vagy éppen milyen oktatási rendszer uralkodik az adott országban?
A győztesek mondják meg, hogyan volt a történelem?
Igazuk van annak jogán, csak mert nyertek, és hatalmat szereztek? Vagy lehet igaza azon információknak is, melyek néha ezekkel szembe mennek, és az igazság egy másik szeletét kínálják számunkra?
A győztesek mindig is úgy forgatták a történelem folyamán a lapjaikat, hogy az nekik jó legyen. Ez a fajta „szűrő” a történelemben mindig kiválóan működöt, és nagy hatásfokkal hallgatták el a nekik nem tetsző dolgokat, és kiemelték azokat a momentumokat, melyek az adott nézeteket, és a hatalmat dicsőítették, vagy tüntették fel jobb fényben.
Vannak olyan vélemények is, miszerint akármi történik a világban, egy nagy volumenű esemény elmesélése soha nem lehet tárgyilagos. Mindenki – minden nemzet, csoport – más értékrendszer szerint meséli el, adja tovább, és csak ezek hatalmán, vagy érvényesítő képességén múlik, hogy aztán melyik fészkeli be magát a köztudatba, vagy kerül bele az oktatásba is.
Ti mit gondoltok erről? Mi szól a történelem tárgyilagossága mellett, és mi ellene?
OSZD MEG másokkal is!