A legendás múzeum tárlatában egy évszázaddal ezelőtt még több olyan óriási, nefilim koponya és csontváz volt, melyek bizonyították az ősi időkben élő óriási földönkívüliek létét. Hirtelen azonban minden eltűnt, a történelem egyik legnagyobb eltusolása keretében. Mi történhetett?
Nefilim óriások éltek a Földön, az emberrel egy időben, de az ember előttről eredően. Tőlük tanulhattuk a civilizálódás alapjait, és az egyes ősi technológiákat.
Ezek a lényke azonban földönkívüli eredetűek voltak, és amikor ez kiderült a régészet módszeresen a leletek eltüntetésébe, megsemmisítésébe kezdett.
Ugyanis akkor felfedezéssel álltak szemben, mely az egész emberi történelmet újraírta volna.
1902. nyarán egy átlagos napon egy egyáltalán nem átlagosnak mondható újsághír jelent meg, mely szinte sokkolta az embereket. A legtöbben nem tudták hová tenni, ami történt, és amiről beszámolt a cikk.
Hatalmas óriások tetemét találták meg egy új-mexikói területen. A csontok és a koponyák szemügyre vételekor azonnal feltűnt a régészeknek a gigantikus mérek. Biztosak voltak benne, hogy nem emberekkel van dolguk, mert ekkorára nem láttak még embert nőni.
Akkoriban arról is mentek hírek, hogy egy egész temetőt találhattak, de a legnagyobb hír egyértelműen az volt, hogy ezek a csontok sokkal nagyobb lényektől származtak, mint gy átlagos ember. Az újságban megjelentetett képek alapján is feltűnően méretes, és magas humanoidok lehettek.
A Smithsonian intézetbe – és múzeumba – szállították ezeket a csontokat, további elemzésre.
megdöbbentő adatok tárultak a kutatók és antropológusok szeme elé. A maradványok között talált alsókarok csontjai csak egyenként 1,2 méteresek voltak.
A Smithsonian múzeum katalogizálta őket, egy ismeretlen fajként, bár már a régészek egy csoportja akkor bizonyos volt benne, hogy nefilimek csontjaira bukkantak, vagyis az ősi óriásokról szóló legendák és különféle mendemondák igazak voltak.
A nefilimekről úgy tartották, hogy olyan félig földönkívüli, félig emberi vonásokkal rendelkező, gigantizmusban szenvedő emberfajta volt, mely sokkal régebb óta létezhetett, mint maga az ember.
Más elképzelések szerint a nefilimek bukott idegenek voltak, akik az emberi fajba beházasodva alakultak ki.
A Smithsonian számos nefilim csontvázat tárolt nem csak az alagsoraiban, de ezek a lényke néhány napig ki is voltak állítja, ezekről korabeli fotók is készültek annak idején.
Azonban váratlanul a Smithsonian úgy döntött, hogy elfedi az igazságot, és meg nem történté teszi a felfedezést, a leleteket pedig egy jegyzék nélküli nagy trezorba záratta.
Számos tudós, köztük Zecharia Sitchin is úgy gondolta a sumer iratokat, kőtáblákat tanulmányozva, hogy az ősi sumer legendák egy bizonyos részében feltűnnek óriások.
Ezekről az ősi óriásokról úgy tartották, hogy az égiek szülöttei voltak kezdetben, majd az emberrel elvegyülve itt éltek a Földön, miután az Anunnakik tovább álltak.
Sokan úgy vélik, hogy a Smithsonian megijedt a felfedezésről, és attól, hogy ezzel mindent újra kell írni, amit az emberi történelemről tudtunk eddig. Ez nem csak azt jelenti, hogy az összes történelemkönyv, hanem minden tudás, minden Smithsonian szellemi örökség sutba megy.
Egy ekkora paradigmaváltást nem akartak, és nem is tudtak végrehajtani, egyszerűen nem volt itt az ideje.
Így elkövették a világtörténelem egyik legnagyobb eltusoló akcióját, melynek keretében nem csak a múzeumokban kiállított nefilim csontvázakat „hívták vissza”, de minden olyan régészeti ásatást leállítottak, amik nefilimekkel kapcsolatosan zajlottak.
Kitalálták, hogy ezek a nagyra nőtt óriások valójában gigantizmusban szenvedő emberi lények voltak, noha a csontvázuk alapján több ponton teljesen eltértek egy embertől.
A mainstream média azóta is hallgat róluk. És nem hajlandó elismerni, hogy a Földön rajtunk kívül óriások is éltek. Ugyanis, ha megkapargatnánk az óriásokról szóló legendák és történelmi bizonyítékok felszínét, egy sokkal nagyobb dologról hullna le a lepel.
OSZD MEG másokkal is!