Olvasd el, egyszerre szorul össze az ember szíve, és háborodik fel a történteken, és az oktatási rendszer hozzáállásán. OSZD MEG ha te is egyetértesz vele.
A nyáron történt egy nagy botrányt kiváltó eset, ahol egy 8. osztályba járó, ballagó fiú nem kívánatos személy lett a saját ballagásán. Midnez egy jónevű budapesti áltlaános iskolában esett meg. Történetét végül édesanyja osztotta meg a médiával, és mesélt azokróla dolgokról, amik ott zajlottak.
Az anya szóvá tette, hogy miért nem értesítik őt egyetlen kirándulásról és az utolsó közös fotózásról sem. A válasz az volt, hogy magántanulóknak nem szokás részt venni az iskolai rendezvényeken.
Hiába szerette volna, hogy Asperger-szindrómás kisfia ott lehessen ezeken az eseményeken, azt a választ kapta, „örüljön, hogy egyáltalán bizonyítványt kap, és megkapja a ketteseket, ne akarjanak még ballagást is”.
Az eset óriási felháborodást keltett, és futótűzként söpört végig a médián. Az anya végül a fiú nyílt levelét osztotta meg.
A nyílt levél sok elgondolkodtató dolgot tartalmazza a szimpla igazság mellett:
„Figyelemmel követem a cikkeket és olvasgattam a kommenteket. Én mint az ANYA gyereke, úgy vélem hogy sokatoknak is kijárna egy hasonló diagnózis, a cikkek nem azt hivatottak vitatni, hogy én aspergeres vagyok, hanem azt hogy nincs meg a megfelelő oktatási rendszer. Komolyan tudjátok ti egyáltalán, hogy mi van?! Persze vannak és lesznek is iskolák, amik több, mint jól teljesítenek, de szerintetek egy ilyen hely arra koncentrálna, hogy segítsen a gyengébbnek?
Nem, sebesen haladnának előre engem lehagyva, attól még hogy azt mondjátok, átvihettek volna egy nekem megfelelő iskolába az még nem lesz olyan egyszerű, mint azt gondoljátok.
Nem vagyunk varázslók, hogy csak úgy bármit megtehessünk, nekünk is meg van kötve a kezünk, sőt rajtunk vasbilincs van kötél helyett…
Először is Aspergerem van, nem autizmus, ahogy látom sokan egy nagyra nőtt csecsemőnek képzelnek el engem, felejtsétek el. Nem az iskola mindennek a probléma faktora, én is hibáztam sokat, de ha te nem, akkor Disney egyik kis hercegnője lehetsz.
Egészen óvodás koromtól kaptam különféle emberektől különféle fejlesztéseket, amik egészen az utolsóig abból álltak hogy jött egy aranyos nénike, aki elővette a különféle játékait és játszottunk. Nem mondom, hogy jobban szerettem volna órán ülni, de amikor már elkezded, egy 6 éves bőrében érezni magad elég kiábrándító volt, így hát ezeket nem mondanám fejlesztésnek, csak megtanultam jól UNO-zni.
Az új Ofi-tankönyvek amiket kaptunk, elég szánalmasak, még rajta is van, hogy “kísérleti tankönyv”, de szerintem még a béta teszten se ment át.
Nem szándékosan lettem magántanuló ugyan ezt sokan írták, de ahogy látom sokaknak szelektív látása van, bár az is igaz, hogy ez elkerülhetetlen volt. Nem voltam gyűlölet tárgya, az osztályban nem volt probléma, lettek barátaim, van akit bírok és van akit nem.
Na meg vannak azok, akik azt gondolják, hogy édesanyám hazudna meg Soros György van az ügyben …. Erre csak annyit tudok mondani: túl sok krimi..
Anyámnak elege lett a helyzetből és tenni akart valamit, olyan baj ez? És akik még mindig le vannak ragadva az Asperger meg a sulim témájánál, lássatok egy kicsit mélyebbre a dolgoknak.
Ha minden gondolatomat le akarnám írni az soha nem érne véget, lássatok a szövegkörnyezeten túlra és már egy kicsit többek lehettek azzal. Még mindig van rengeteg minden, amit megoszthatnék, de az túl komplex ahhoz, hogy habkönnyen írhassak róla.”
OSZD MEG másokkal is!