100 éve ölte meg magát Magyarország, hogy elkerülje a halálát

2020. május 24., vasárnap

Épp egy évszázaddal ezelőtt a Párizsban tárgyaló magyar delegáció vezetője, Apponyi Albert úgy fogalmazott: a trianoni békediktátum aláírása az öngyilkosságot, elutasítása a halált jelentené hazánk számára. A szomszédok Magyarország területének kétharmadát oszthatták fel egymás között, mert ezt kívánta a győztes nagyhatalmak érdeke. De miért voltak ilyen szigorúak a feltételek? Mit és miért vesztettünk el 1920-ban?

A győztesek írta történelem egyik következménye, hogy száz év elteltével is lehet agresszorról beszélni, a vesztesre bűnbakként mutogatni, az pedig idővel tényleg magára is veszi. Csakhogy az első világháború kirobbanásáért, elhúzódásáért, minden szenvedéséért és tragikus következményeiért nem egyik vagy másik állam, hanem az önző, kegyetlen és elvakult európai nagyhatalmi politika volt a felelős.

Mindkét oldalon.

Alig várták, hogy egymás torkának essenek

A napóleoni háborúk után beállt hatalmi egyensúly a „hosszú XIX. század” végére rogyadozni kezdett. A nagy háború előtti néhány évtizedben a Német Birodalom elképesztő gazdasági fejlődésen ment keresztül, amit szeretett volna világpolitikai befolyásra váltani. Ez már önmagában kibékíthetetlen ellentétet okozott Nagy-Britanniával és Franciaországgal, utóbbi ráadásul azt sem tudta lenyelni, hogy a francia-porosz háború során (1870–71) a németek elfoglalták Párizst, majd elcsatolták Elzászt és Lotharingiát.

A németek legmegbízhatóbb szövetségese, az Osztrák-Magyar Monarchia Oroszországgal feszült össze a Balkán feletti befolyásért, Törökországot pedig területi veszteségei fordították szembe az angolokkal, franciákkal és az oroszokkal. A világháború előestéje ezen érdekek mentén szövetségekbe rendeződve találta az öreg kontinens államait, a végletekig feszült légkörben csak idő kérdése volt, mi és mikor robbantja ki a fegyveres összecsapást.

A politikusok és a közvélemény tájékozott rétege az Európa puskaporos hordójának is nevezett Balkánra figyelt, és valóban: Ferenc Ferdinánd Habsburg-trónörökös meggyilkolása után Ferenc József hadat üzent Szerbiának 1914. július 28-án, ez borította a dominósort. Ha úgy tetszik, az első világháborút az osztrák-magyar uralkodó robbantotta ki, de ha nem ő, megtette volna más, egyéb indokkal – a nagyhatalmak 1914-ben már csak a casus bellire vártak, hogy egymásnak eshessenek.

Érdemes megemlíteni Olaszországot is, mert képviselői ott ültek az antant bizottságaiban a Párizs környéki békék kidolgozásánál. Itália egy 1882-es szerződés szerint Németország és a Monarchia szövetségese volt, ám a háborúban eleinte nem vett részt: arra várt, melyik oldal ígér többet. Ez végül – érthető módon – az antant oldaláról érkezett az osztrák és magyar területekre pályázó olasz politikai elit számára, így 1915 májusában Róma hadat üzent Bécsnek, melynek következtében az itáliai front lett a magyar katonáknak a poklok pokla.

„Jaj, a legyőzöttnek!”

Az első világháborút követő „rendezést” a nyers erő dominálta, gyökeresen új helyzetet teremtett Európában, de a lehető legrosszabb értelemben. A győztesek célja nem a stabil, hosszú távú béke megalapozása volt, hanem érdekérvényesítés, hegemóniájuk bebetonozása, az ellenfél teljes kiiktatása – „Jaj a legyőzöttnek!”

Mi, magyarok joggal érezzük úgy, hogy bár semmiféle ráhatásunk nem volt a „nagyok” ügyeire, az ostor mégis rajtunk csattant.

Ezeréves határokat roppantottak össze, arányait tekintve a Magyar Királyság szenvedte el a legnagyobb veszteséget: Horvátország nélkül számított területének több mint kétharmadát, magyar anyanyelvű lakosságának egyharmadát.

A vesztesek sokszor maguk is elhiszik, hogy bűnösök, főleg ha évtizedeken át tartó diktatúrában az iskolában is ezt tanítják neki. Megérdemeltük,

mert „mi kezdtük a háborút”,

mert csúnyán bántunk a nemzetiségeinkkel,

mert amúgy is létszámbeli kisebbségben voltunk Magyarországon,

mert végre nemzetállamok jöttek létre egy idejét múlt képződmény helyén,

és még folytathatnánk a hosszú időn át szajkózott tételeket. A Trianon100 sorozatunk keretein belül a későbbiekben igyekszünk ezekre egyenként is kitérni, most keressük inkább a békediktátum fajsúlyosabb okait.

Ha röviden akarjuk megfogalmazni, Magyarország megcsonkítását az 1920. június 20-ai Trianoni békeszerződéssel a nagyhatalmak Európát átrajzoló önös érdekei vezették, amihez külön kapóra jött a környező országok felfűtött nacionalista étvágya.

Ahogy teltek a háborús évek, haltak az emberek, ürültek az erőforrások, tűntek fel az olyan aljas eszközök, mint a harci gáz vagy a korlátlan tengeralattjáró-háború, úgy tűnt tova az értelmes, a korábbi status quóra támaszkodó rendezés lehetősége. Furcsa egy háborúról ilyet állítani, de mivel az események eszkalálódtak, az egyetlen lezárása reálisan valamelyik fél totális veresége lehetett. Az Egyesült Államok 1917. tavaszi hadba lépésével a kérdés eldőlt: a győztes szerepét az antant hatalmak játszhatják el. Itt írtunk arról, hogy például IV. Károly békekísérlete az ellenségnél süket fülekre talált, a németek pedig egyenesen árulásnak tekintették.

Hazánkkal szemben a béketárgyalások valójában csak színpadi kellékként, kötelező körként szerepeltek a programban, az antant vezetői már a háború során megegyeztek a részletekről, és ezektől nem is tértek el. Számukra a legfontosabb cél Németország padlóra küldése volt, ezt szolgálta jelentős területek elcsatolása, a haderő gyakorlati lenullázása, a gazdasági szankciók és az irracionálisan magas jóvátételi kötelezettség.

Ahhoz viszont, hogy a németeket tartósan is a padlón tarthassák, le kellett róluk választani a szövetségeseit. Ha ránézünk a központi hatalmak államait ábrázoló térképre, igen jelentős erőről van szó az Atlanti-partoktól egészen a mai Kuvaitig: Német Birodalom, Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária, Oszmán Birodalom. Ez az úgynevezett Közép-Európa és Elő-Ázsia tengely egy nagy katonai és hatalmi tömb a maga 169 millió lakosával, óriási területével a korabeli Európa erőforrásainak egyharmadát tudhatta magáénak.

Ezt szüntették meg a Török Birodalom és a Monarchia darabokra szedésével.

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: 24.hu

Megtekintések száma: 27675

Ajánlom a Facebookon