Egy ősi koponya és fog első példányát találta meg Ed Conrad 1982-ben egy karbonkori időkből származó antracit lelőhelyen Pennsylvaniában, de a Smithsonian intézet szakértői elutasították ezt, szerintük ez nem egy kövület, csupán egy szikladarab. Azonban az állkapocsszerű terület belsejében megkövesedett fogak találhatók , és egy vizsgálat kimutatta, hogy az anyaga „összeegyeztethető egy fog vagy csont eredettel”.
Ahogy telt az idő, Ed tovább keresett ugyanazon a helyen, és eközben folyamatosan kerültek elő szokatlan dolgok, melyek hasonlítottak egy csont körvonalaira, bár sziklaszerűek voltak a maguk barnás elszíneződésével és a tömegüket tekintve.
– írj az ÚjVilágtudat
Körülbelül egy évvel később ugyanazon a területen, nem messze attól a helytől, ahol az emberszabású csontdarabokat találta, Ed felfedezett egy hatalmas sziklát, melyben egy jól elkülöníthető tárgy volt látható, ami nagyon hasonlított egy emberi koponyára.
Tulajdonképpen Ed több százszor megnézte a leletet, de csak azután kezdte tanulmányozni, mikor felismerte, hogy amit lát, ami egy állkapoccsal lefelé álló emberi koponya.
Ez az a szikla a kiálló emberi koponyával, melyet Ed Conrad 1982-ben fedezett fel, egy évvel azt követően, hogy egy emberi koponyából származó mintát talált. Ugyanazon a területen került elő a lelet, ahol a lefelé álló állkapcsú koponya is. A Smithsonian intézet azóta már elismerte, hogy valóban hasonlít egy ember koponyájára.
Wilton M. Krogman nemzetközileg elismert csontszakértő az „Emberi csontok a törvényszéki orvostanban” című könyv szerzője (1) büszkén tartja az egyik Ed Conrad által felfedezett csont példányát, melyet ő egy emberi koponya részeként azonosított, melynek szemüregi része hiányzik.
A különleges minta CT vizsgálatának elvégzésekor egy emberi koponya érdekes jellemzői tárultak fel.
Ez egy tömör sziklába ágyazódott óriási koponya, mely felvet néhány problémát a materialisták számára
„Számodra ez egy ártalmatlan dolognak tűnhet. De tudtad, hogy több mint 500 ember szerzett doktori címet a ‘Piltdowni ember’ tézisére alapozva? Merem állítani, senki sem fogja visszaadni a doktoriját miután ez kiderült, és ezek az emberek már több százezer embernek tanították ezt.” Wyatt, Newletter Five (2)
1982-ben Dr. Lyall Watson kijelentette: „Ezek a kövületek, amik a családfánkat díszítik annyira ritkák, hogy a legtöbb tudóst ez megnyugtatja. Figyelemre méltó tény, hogy az emberi evolúcióra vonatkozó összes tárgyi bizonyíték egy hátsó szobában, egy koporsóban található meg!” (3)
Hasonlóképpen egy 1994-es cikkében a Time Magazin elismerte, hogy: „Annak ellenére, hogy egy évszázada folynak ásatások, az ilyen ősmaradványok rendkívül szórványosak. Még az a néhány nyom is, mely nem illik bele a képbe, teljesen felforgat mindent. Gyakorlatilag minden jelentős felfedezés mély repedéseket okozott a hagyományos nézeteken, és erőszakos tudósok új elméleteket agyaltak ki, dühös viták közepette.” (4)
Mielőtt fejlettebb radioaktív technikákat alkalmaztak volna a kormeghatározásban, kétfajta módszert használtak a fosszíliák korának megbecsülésére. Az egyik a geológiai szint volt, amiben a mintát találták.
A másik, amit különösen emberi maradványoknál alkalmaztak, az a kinézet alapján történő meghatározás, hogy vajon majomszerű „primitív”, vagy modern emberszerű volt-e. Ezt a két kritériumot még most is alkalmazzák, de mivel a legtöbb ősi emberi maradvány teljesen megkövesedett, és a C-14-es vizsgálat ilyenkor nem használható.
Azt már régen felismerték, hogyha a korai emberi maradványokat aszerint rendezik, hogy azok vajon a primitívség milyen fokán álltak, akkor éles ellentmondást fognak találni azok kor szerinti megtalálási helyével.
„Gigantopithecus” és „Meganthropus”
Volt egy faj vagy embercsoport, melyet Ausztráliában találtak antropológusok, az úgynevezett „meganthropus”. Ezek az emberek nagyon magasak voltak – becslések szerint 7-12 méteresek, attól függően, milyen forrást olvasunk.
Ezeket az embereket hatalmas méretű szerszámokkal együtt találták meg, így emberszerűségük kérdéses. Négy állkapocs töredéket és több ezer fogat találtak Kínában, melyet „gigantopithecus blacki”-nek neveznek a megtalálás helyéről elnevezve. Az állkapocs és a fogak mérete alapján 10-12 méter magas lehetett, és körülbelül 1200 kiló.
(Fotó: óriás méretű állítólag emberi combcsontot találtak Törökországban)
A probléma az, hogy az emberi maradványok elég ritkák, és általában csak a legkeményebb csontok, állkapcsok és koponyák élik túl.
A kérdés az, hogy a Gigantopithecus egy ember, vagy egy majom? Az mindenképpen világos, hogy valaha nagyon magas emberek éltek. A tudósok természetesen félnek attól, hogy kinevetik őket, és ahelyett, hogy ezeknek az embereknek a valós méretéről beszélnének, akiknek a koponyája és csontjai, fogazata nagyobb volt, mint a miénk, szívesebben használják velük kapcsolatban a robosztus kifejezést.
Az antropológusok elég sok időt fordítanak annak eldöntésére, hogy mi is egy majom, vagy egy ember, akiknek leszármazottai lehetünk. A legtöbb hozzáértő szerint a Gigantopithecus egy majom volt, (sokkal jobban beleillik az evolúció elméletbe), de legalább a megtalálói, és még páran nem nagyon látnak különbséget a Gigantopithecus állkapcsa és fogai, valamint az úgynevezett őseinktől származó hasonló leletek között.
Mint már említettük, sokan úgy vélik, hogy a meganthropus a hatalmas méretű szerszámaival „ember” volt. Szerszámokat találtak ugyanazon a területen, ahol az óriás méretű embert is, de a tendencia az volt, hogy azokat más „típushoz” kapcsolták, melyeket ugyanott találtak.
Meganthropus
Egy példa a mega méretű szerszámra, ami 40 centiméter hosszú.
A mega méretű szerszámok összehasonlítása után, melyeket hat fő helyszínen találtak, jelentős hasonlóságok mutatkoztak a kézi fejszék, kések, és bárdok, valamint egyéb eszközök tekintetében, melyeket két szerszámkészítő kultúra alkotott. Ezeket azóta „késői” és „korai fázisú”-nak nevezik, a „korai fázis” a legrégebbi és legprimtívebb, a „késői fázis” a fejlettebb kivitelezésű szerszámokat jelenti. Az a réteg, melyben a „korai szakasz”-ra jellemző eszközök előfordulnak, azok az időszámítás előtti 60 és 180 ezer év közötti időszakra tehetők.
Ezen a képen óriás méretű nyílhegyek láthatók.
Az őslakók megszállása a Bathurst régióban legalább 50 ezer évre nyúlik vissza, így nyilvánvaló, hogy a bennszülöttek egymás mellett éltek a mega szerszámokat használó emberekkel.
Az alábbi képen a bal felső sarokban a biológusok által Australopithecusnak elnevezett ember koponyája látható, a jobb oldalon a Meganthropus koponyája. Balra alul egy mai ember koponyája a csimpánz koponyájával együtt figyelhető meg.
Óriási kőkorszaki emberi eszközöket találtak, például fejszéket, ütő és zúzó eszközöket, késeket, melyek súlya 3,5 illetve 16 kilogramm között mozog.
Ezek a leletek valójában megegyeznek a Meganthropus által használtakkal, a Java-i óriáséval, aki Délkelet-Ázsiában élt kb. egymillió évvel ezelőtt, magassága akár 12 méter is lehetett, a súlya több mint egy tonna.
Századunk elején néhány szokatlanul nagy emberi fog és állcsont bukkant fel, melyek olyan nagyok, hogy egykori tulajdonosuk akár a 6-9 méteres magasságot is elérhette.
Ha valaki hisz a Biblia állításaiban az tudhatja, hogy jelenlétük nem volt rejtély és az özönvíz előtt éltek az óriások.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: ÚjVilágtudat