Vannak olyan nagy titkok az élettel, civilizációnkkal, és a világgal kapcsolatban, melyeket az emberiség réges-rég elfeledett, és a múlt homályába vesztek.
Ezeket az életbölcsességeket, titkokat az ősi, védikus iratok egy része említi, és a régi kor népei évezredeken át követték ezeket.
1. Elfelejtettük a számunkra kijelölt utat és álmainkat
Az álmaink és saját, legbelső utunk nagyon feledésbe merült az elmúlt évezredekben. Az ember elfelejtette, hogy miért is él, és mik a legfontosabb dolgok az életben. A belső útkeresés hiánya pedig rengeteg ember boldogtalanná tesz napjainkban.
2. Elfelejtettük egyszerűek lenni
Mindent túlbonyolítunk, és túl sokat agyalunk bizonyos dolgokon, holott az élet nagyszerűsége mindig is az egyszerűségben rejlett. Egyre több technológiai kütyü kavarja meg az életünket, és a modern élet rohanásában és összetettségben egyszerűen elvesztjük a lényeget: az egyszerűséget.
3. Elfelejtettük, hogy minden szeretet
Az élet valójában semmi más, mint a szeretetek összessége. Minden a szeretetről szól az életben. Hogy azt csináljuk, amit szeretünk, és azokkal, akiket szeretünk. Mindannyian megtaláljuk a szeretnivaló dolgokat és embereket az életben, de ezt tudnunk kel újra észre venni.
4. Elfelejtettük helyünket a természetben
A modern ember túlnőtt a természetesen. Sokkal magasabb rendűnek érezi magát nála, ás betondzsungelekbe költözött, rengeteg technológiai ketyere közé. Mindeközben elfelejtettük azt, hogy hová is tartozunk: a természethez. Mi is ugyanúgy részese voltunk annak a világnak, melyek a technológia és a fejlődés oltárán szép lassan feláldozunk.
5. Elfelejtettünk megbocsátani
A megbocsátás fontos, és kezdetben az ősi népek között mindig gyakorolták is. Napjainkra, ahol az anyagi dolgok és a hideg logika került előtérbe, a megbocsátásról már csak keveset tudunk, és még kevesebben vagyunk rá tényleg képesek.
6. Elfelejtettük ősi végzetünket
Az ősi időkben minden népcsoport megkapta az elődeitől az utasítást, és a leírást, hogyan és miként fog zajlani az emberiség sorsa. Pontosabban miképpen kellett volna zajlania, a természet és a világegyetem által beteljesülve, a természettel összhangban élve. Ez az egyesülés azonban nem történt meg, mert elfelejtettük, mi a végzetünk, és az emberiség végső útja.
7. Elfelejtettünk szabadok lenni
Bár megtörtént a rabszolgák felszabadítása, a nők egyenjogúságot kaptak, alapvetően mégis sokkal kevésbé élünk szabadon, mint őseink. Saját tudatunk börtönélbe vagyunk bezárva, a kishitűség rácsai közé.
8. Elfelejtettük a kozmosz és az életünk közti összefüggéseket
A világon minden mindennel összefügg. A kozmosz kihat ránk, és mi is a kozmoszra. Egyre inkább kezdünk eltávolodni a minket körülvevő világtól, ahogyan egyre többet tudunk meg róla. Ennél ironikusabb nem is lehetne Isten nagy terve.
9. Elfelejtettük igazi erőnk mibenlétét
Minden igazi belső erőnket elfelejtettük. Sokkal többre lennénk képesek, mint amennyire kihasználjuk képességeinket a világban. Abban az automatizált, kényelemközpontú világban, melyben alvajárókként tengetjük földi életünket, mintha sosem éltünk volna igazán.
10. Elfelejtettünk bízni, hinni és csodálni
Rengetegen elfelejtettük, hogy mi végre élünk, és hogy mennyire csodálatos is a minket körülvevő világ, és hogy mennyire élvezhető is a világ valójában. nem hiszünk, és nem reménykedünk annyit, mint őseink. És nem is csodáljuk, hogy milyen csodálatosan szép édenkertben élhetünk.
11. Elfelejtettük céljainkat
Régen, valamikor a távoli múltban még értették, mi az a belső szikra, és miért gyúl meg bennünk életünk hajnalán. Ma már ez nincs így, és oly sokan élik le tudatlanul, célok nélkül az életüket, hogy azt fájdalmas látni.
12. Elfelejtettük a történelmi leckéket
Az emberiség újra meg újra elköveti ugyanazokat a hibákat. Alapvetően a történelem mindig is azért zajlott a szemünk előtt, hogy az egyes hibáinkból tanulhassunk. Napjainkra vakokká váltunk, és nem vagyunk képesek távlatokban gondolkodni. Az emberiség hibái és bűnei generációkról generációkra öröklődnek, mint egy nem vágyott hagyaték…
OSZD MEG másokkal is!