Egy napon az univerzumunk el fog pusztulni. E felől semmi kétség. A nagy kérdés azonban ott lebeg a fejünk fölött: mikor, és hogyan?
Az univerzum rejtélye
Az embert már létezése óta foglalkoztatja a halál, és a létezés megszűnésének gondolata, ami nem csak abban merül ki, hogy a halálunk utáni élet kérdését vetjük fel, hanem megnyilvánul abban is, hogy kollektíve az univerzum lehetséges „halálát” kutatjuk.
Jelenleg annyit tudunk a világegyetemről, hogy az folyamatosan tágul, és egyre nagyobb távolságok lesznek a térben. Ez a tágulás nem tart azonban örökké. Sőt, maga az univerzum sem tart örökké.
A tágulást úgy kell elképzelni, mint egy globális hatást, melyről bebizonyították, hogy egyre gyorsul. Azaz, ha a világegyetemre egy labdaként tekintünk, amit feldobtak, akkor az a labda nemhogy nem esik le, de folyamatosan egyre gyorsabban száguld fölfelé a magasba.
Ezt a hatást sokak szerint a még nem kimutatható sötét energia okozza. Nemrégiben azonban olyan eredményekre jutottak, mely alapján megkérdőjelezhető a folyamatos gyorsulás teóriája.
Az univerzum szakadása
Ezen elmélet szerint az univerzum egészen addig fog tágulni, mígnem megtörténik az a pont, amikor a téridő anyaga megszakad.
Mint ismeretes, a világegyetem tágul. Méghozzá nagymértékben. Hogy gyorsuló ütemben, vagy egyenletesen, az ebből a szempontból nem lényeges. Egyre nagyobb távolságok lesznek a galaxisok, csillagok, bolygók között idővel, de a gravitációs erő képes egyben tartani az egyes részeket.
Elérkezhet azonban egy pont, amikor a világegyetemben a gravitáció már nem tudja felülmúlni a tágulás okozta gigantikus távolságokat, és a világ szövete egyszerűen megszakad, mint amikor egy pizza tésztáját nyújtjuk túl vékonyra.
Először galaxisok hullnának szét, később őket a bolygók, és még a feketelyukak is követnék. Amikor az univerzum a fénynél is sebesebben fog tágulni, akkor pedig az atomok is széthullnak. Egy olyan légüres, sötét világ jön majd létre, ahol az atomok és molekulák nem lesznek többé képesek érintkezni egymással, és a világegyetem nem lesz más, mint egy végtelen atomi törmelék tenger.
Hideg és sötét világ
Egy még riasztóbb módja is lehet annak, hogyan pusztul el minden, amit univerzumként ismerünk. Méghozzá egy lassú, és hideg úton. Az egész arról szól, hogy a megnövekedő távolságok miatt az idő és a körülmények lassan felzabálják a csillagokat, amik idővel elpusztulnak, és fekete lyukakká alakulnak.
Ezek a feketelyukak pedig mindent felfalnak maguk körül, majd végül szépen lassan maguk is párologni kezdenek. A párolgás következtében egy nap ezek is megszűnnek, és nem marad a világűrben egyetlen csillag sem, így minden fényforrás megszűnik.
Egy hideg, és sötét világ születne meg, ahol csak fotonok és egyéb részecskék maradványai keringenének, míg végül azok is eltűnnének. persze létezhet egy olyan folyamat a tudósok szerint, mely újra beindítaná a folyamatokat egy ősrobbanás által, de ezek csak feltételezések.
Összeomlás
Sokan ezt az elméletet tartják a legvalószínűbbnek. A feltételezések szerint egy napon csökkenni kezd, majd teljesen megszűnik a sötét energia – már ha létezik – és í gravitáció lesz a domináns erő az univerzumban.
Ez azt fogja eredményezni, hogy a csillagok, galaxisok újra elkezdenek egymás felé közeledni, a kölcsönös vonzás hatására. Ez azonban hőmérsékletemelkedést is magával hoz. Egy idő után a kozmikus háttérsugárzás olyan meleg lesz, hogy még a csillagok hőmérsékletét is megelőzi. Lényegében a világegyetem kívülről befelé haladva fog megsülni.
A feketelyukak egymáshoz közel kerülve egybeolvadnak, egy szupermasszív, gigantikus, galaxis méretű feketelyukat létrehozva, mely hirtelen magába rántja az univerzum tartalmát, mely egyetlen szingularitási pontba zuhan, mint ahogyan az ősrobbanás előtti időszakban volt.