Ezt mindenki jobb, ha tudja!
Öt éven át New Yorkban éltem, és úgy éreztem, nem hozom ki a lehető legtöbbet a lehetőségeimből.
A fizetésem több mint egyharmadát lakbérre költöttem, és a mindennapos rutin is kezdett már unalmassá válni. Mivel már két éve otthonról dolgoztam, úgy döntöttem, itt az ideje összecsomagolni, és elköltözni. Nem vagyok valami jó a kötelezettségvállalásban, ezért nem egy bizonyos helyet választottam, hanem minden hónapban más és más amerikai városba költöztem.
Ez persze azt is jelentette, hogy nem vihettem magammal túl sok holmit – összesen két bőröndöt pakoltam össze – a többin vagy túladtam, vagy dobozokba tettem és a szüleim pincéjében tároltam el. Csak olyan ruhákat vittem magammal, amelyeknek igazán hasznát vehettem, figyelve arra is, hogy minden éghajlati körülményre felkészüljek.
Két éven át éltem így, többek között olyan városokban, mint Austin, Denver, Portland, Chicago, Los Angeles, és ez alatt az idő alatt öt olyan leckét tanultam meg, amely megváltoztatta az életemet.
1. Nincs szükséged zsúfolt ruhásszekrényre
Mielőtt meghoztam volna ezt a döntést, sok divatos ruhát összegyűjtöttem, a többségük olyan darab volt, amit évente alig ha egyszer viseltem. Viszont, amikor két bőröndből kellett élnem, megtanultam kreatívabban összeállítani az öltözékemet, és rájöttem, hogy az egészen egyszerű, hétköznapi ruhákat is fel lehet dobni kiegészítőkkel, így azok alkalmi viseletnek is megfelelnek.
2. A furcsa lakhelyek toleránsabbá tesznek
Miután évek óta éltem ugyanabban a New York-i lakásban, megszoktam a kényelmet. De amikor havonta más városba költöztem, nem minden lakás volt egyformán otthonos és tiszta. A lakások gyakran nem úgy néztek ki a valóságban, mint a hirdetésekben látott képeken, és mindig várt valami meglepetés: kicsi fürdőszoba, bogarak, penész, furcsa szagok, irritáló ágynemű, és még sorolhatnám. Eleinte honvágyam volt, hiányzott a saját hálószobám, a saját ágyneműm, de lassan megszoktam, és nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a kellemetlenségeknek, mivel tudtam, hogy 30 nap múlva úgyis továbbállok.
Feltornásztam az ingerküszöbömet, és most sokkal több kell hozzá, mint néhány patkány, vagy egy rosszul működő WC, hogy kiboruljak.
3. A gyaloglás a közlekedés legjobb módja
Amikor útnak indultam, nem volt autóm. Néha bicikliztem, és a közösségi autózást is kipróbáltam, de leginkább gyalogoltam. Ez volt a legjobb módja annak, hogy felfedezzek egy új várost, és ez segített, hogy az ismeretlen helyeken is gyorsan otthon érezzem magamat.
4. Bárhová is mész, mindig szerezhetsz új barátokat
Az egyik dolog, ami miatt aggódtam az volt, vajon sikerül-e új barátokra szert tennem. Mivel egy helyen sem maradtam sokáig, tartottam tőle, hogy esetleg magányos leszek. Ezért megfogadtam, hogy minden héten legalább egyszer részt veszek valamilyen rendezvényen, bárhol is legyek éppen. Ezeken az összejöveteleken megpróbáltam legalább öt új emberrel szóba elegyedni, és sikerült is új barátokat találnom, akikkel később is tartottam a kapcsolatot.
Bárhol szerezhetsz új barátokat, csak próbálkoznod kell.
5. Több pénzt spórolsz, mint gondolnád
Mivel csak két bőröndöm volt, nem vásároltam olyan dolgokat, amikre nem volt feltétlenül szükségem. Ritkán vásároltam új ruhát, így legalább 100 dollárt megspóroltam havonta. Albérletre is lényegesen kevesebbet költöttem, mivel a lakások nagy része legalább 25%-kal olcsóbb volt, mint a régi, manhattani otthonom.
Ha folyamatosan költözöl, a legtöbb pénzt ételre költöd, mivel minden új városban ki akarod próbálni az ottani különlegességeket. Napjában egyszer étteremben ettem, de a maradékot mindig hazavittem másnap ebédre, és ha drágább étterembe mentem, inkább az olcsóbb előételeket választottam a drága főfogások helyett.
Ez az életmódváltás a legtöbb embernek talán radikális változásnak tűnhet, de ha kiszakadsz a mindennapos rutinból, és változtatsz a szokásaidon, az rendkívül felszabadító érzés lehet.