1986 április 26-án Csernobilban felrobbant az atomerőmű egyik blokkja. A sugárzás az ezt követő években mindent, és mindenkit megölt a környéken. Léteznek azonban olyan rendkívül nyugtalanító fotók, melyek emlékeztetnek Csernobil borzalmaira. Íme 5 fotó, mely elég nyomasztó ahhoz, hogy az ember retinájába égjen.
Az 1986. április 26-án történt Pripjaty és Csernobil városok melletti Lenin atomerőműben történt robbanás után számtalan civil, katonai és speciális jármű részt vett az evakuálásban és kármentő munkálatokban. Egy igazi szélmalomharc volt ez, mert a gyilkos sugárzásnak – mint később kiderült – semmi sem állta útját.
Pripjaty elhallgatott romjai között fedezték fel ezt a képen látott valamit, amiről először nem is tudták megmondani, hogy pontosan micsoda.
Némi vizsgálat után hamar kiderült, hogy ez egy nagyon erősen sugárzásnak kitett tetem volt. Azt is sikerült meghatározni, hogy egy emlős lehetett, de hogy pontosan mi, arról már megoszlanak a vélemények. Valaki szerint kecske, mások szerint kutya, vagy egy nagyobb testű négylábú emlős lehetett, minden forrás más-mást említ.
A következő képen egy munkást láthatunk. A kép nem is akármit ábrázol. Az emberi bátorságot. Egyben riasztó, és roppant nyugtalanító a kép, ugyanis a képen látható férfia kóriummal nézett farkasszemet. Ráadásul ő volt a fotós is. Hosszú záridőt állított be, ezért lett elmosódott alakja.
Ilyen, és ehhez hasonló tragédiák szinte mindennaposak voltak a katasztrófát követően. Rengeteg munkás, úgynevezett likvidátor ment el a helyszínre, hogy elvégezze az elengedhetetlen takarítást, hogy tudták, öngyilkos küldetésre mennek.
A kísérteties fotón a világ legmérgezőbb radioaktív anyaga, az úgynevezett kórium látható. A kórium nem egyféle anyag, hanem a hatalmas hőtől megolvadt radioaktív üzemanyag, grafit, beton és más helyszínen lévő anyagok keveréke.Az elefántláb – így nevezték el – még egy évtizeddel a katasztrófa után is olyan erősen sugárzott, hogy minden valószínűség szerint ez okozta a kép szemcsésségét az előhíváskor.
A lenti fotó az egyik leghalálosabb fotó. Hogy miért, ahhoz meg kell értenünk, mit is látunk a képen. A felvételen közvetlenül a reaktormagból származó olvadék – kórium -látszik, ráadásul röviddel a balesetet követően.
A sugárzás annyira nagy volt körülötte, hogy a fénykép elkövetése után a fotós már a halálos radioaktivitás ezerszeresét kapta, így nagyon rövid időn belül – egyes források szerint már a helyszínen – elhunyt. Számos más forrás némileg más történetet ad elő a kép kapcsán, így idővel egyfajta szóbeszéd alakult ki körülötte.
A fényképet egyébként nem is közvetlenül az olvadékról készítették, hanem egy tükörképről, mert egy tükör volt elhelyezve a folyós sarkában, az azon keresztül felsejlő tükörképet kapták lencsevégre, mert ha közvetlenül próbáltak fotót készíteni róla, a fényképezőket és a filmet rendre tökre tette a sugárzás.
Az a különbség eközött, és a fentebbi fotó között, hogy a fentit jóval később, közel 10 évvel a balesetet követően készítették, de még így is óriási volt a beszély és a gyilkos sugárzás.
Egy biztos: ha ezt valaki élőben meglátta volna, valószínűleg csak percei, órái maradtak volna hátra…
A katasztrófa idején még az is megesett, hogy a háziállatokat is hátrahagyták az emberek, valamint otthonaikat, ingóságaikat. Az egyik legfelkavaróbb kép (lent) egy likvidátort ábrázol, amint egy magára hagyott újszülöttet menekít ki a sugárzási zónából.
Voltak ugyanis, akik szándékosan, vagy talán csak véletlenül, de még saját szeretteiket is hátrahagyták, mintha csak pótolható tárgyak lennének.
Rengeteg játékbabát hagytak ott a többi tárggyal együtt. Az egyik ilyenről készült fotó különösen ijesztő. Ijesztő, mert egy szörnyű katasztrófa fájó mementójaként ég bele az emberbe, és ijesztő azért, mert eszünkbe juttatja, rengeteg kiskorú gyermek élte át a tragédiát, akiknek később súlyos sugárfertőzöttséggel kellett együtt élniük.
Az az ominózus nap nem csak a világ, és egy nemzet tragédiája volt, hanem családok, emberek személyes tragédiája is, melyet közel három évtized után sem feledünk.