​5 világjelenség, amelyet az HBO-s Newsroom évekkel ezelőtt megjósolt - elgondolkodtató

2021. május 6., csütörtök




Előfordul, hogy tévésorozatok megjósolják a jövőt: gondoljunk csak a Simpson családra, amely 2000-ben előrevetítette Donald Trump elnökségét. 

Vannak azonban olyan sorozatos "jóslatok", amelyek nem ennyire direktek, sokkal inkább valamilyen társadalmi jelenség előhírnökei. Pontosan ezért üt akkorát a Newsroom, Aaron Sorkin ismert HBO-s drámája, amely tűélesen előrejelezte a 2010-es évek második felének legfontosabb globális problémáit és kihívásait.

A Magyarországon Híradósok címen futó sorozat, 2012 és 2014 között futott, és bár még egy évtized sem telt el azóta, mégis lenyűgöző és egyben elszomorító, hogy Sorkin mennyire tisztán látta a következő évek társadalmi problémáit, amelyeket a mai napig nem sikerült meghaladnunk.

A Newsroom homage a független, közszolgálati újságírásnak, amely egy fiktív New York-i hírcsatorna szerkesztőségét helyezi a középpontba, akik a hiteles és bulvármentes hírközlést tűzik ki maguk elé hitvallásként. A sorozat három évadot élt meg és jórészt olyan valós események újságírói feldolgozását mutatja be, mint Bin Laden elfogása, a bostoni robbantás vagy a 2012-es elnökválasztás. Most azonban kiemeltünk öt témakört, amelyet a Newsroom saját korát megelőzően emelt be a fősodorba.

#metoo

2017 októberének elején a New York Times leleplező cikke Harvey Weinstein hollywoodi producer ellen beindított egy mozgalmat, amely által az egész világ kiemelt figyelmet fordított a nők munkahelyi bántalmazására és a férfiak hatalmi pozíciójából eredő szexuális visszaéléseire. A metoo-mozgalom hullámai Magyarországon is sodortak el karriereket, elég, ha Marton László színi rendező elbocsátására gondolunk.

A Newsroom azonban három évvel korábban, az utolsó előtti epizódjában már mélyére ásta magát a problémának, egy mellékszálban. A sztori szerint az egyik riporter interjút kíván beszélgetni egy egyetemi buliban öntudatlan állapotában megerőszakolt lánnyal, aki miután semmilyen segítséget nem kapott a felelős állami szervektől, önszorgalomból egy "erőszakbejelentő" weboldalt készít, ahol az áldozatok meg is nevezhetik bántalmazóikat.

A pár perces jelenetben, amely kettejük közt zajlik,

minden keserűségével és valóságával megmutatkozik a tragédia mélysége, amelyet a szexuális ragadozók okoznak áldozataik életében.

Előkerül az efféle bűntények nehéz bizonyíthatósága, a társadalom érdektelen vagy akár áldozathibáztató hozzáállása és a visszaélésekkel való lehetőség is, azaz amikor ártatlan (leginkább) férfiak besározására ad lehetőséget egy rágalom elindítása.

Szélsőségessé polarizálódó politika

Trump vereségét követően több helyen is előkerült az a videó, amelyet a republikánus John McCain intézett követőihez a 2008-as választási vereségét követően. Az egyik legerősebb pillanat benne, amikor csöndre inti a huhogni kezdő közönségét, akik nem tetszésüket fejezik ki amiatt, hogy jelöltjük gratulált Obamának a győzelemhez. Azóta 12 év telt el, és a regnáló amerikai elnök beleszól ellenfele mondataiba az elnökjelölti vitán, az újságíróknak pedig "Sleepy Joe" és "Creepy Joe" becenevekkel illeti őt (Joe Bident).

Az utóbbi évek politikájára egyre inkább jellemző a szekértáborokba húzódás, a velünk egyet nem értők kirekesztése és megbélyegzése, az aki nincs velünk, az ellenünk narratíva. Azt gondolhatnánk, hogy ez Trump megjelenésével kapott erőre, azonban a Newsroom megmutatja, hogy már Obama első elnöki ciklusa alatt, a magukat republikánusnak nevező Tea Party szerveződés politikusai is magukévá tették a személyeskedő, az ellenfeleiket a nemzettestből kirekesztő, és a végtére teljesen üres hívószavakból álló kommunikációt.

Klímaváltozás

2019-ben az Európa Parlamenti választásokon a zöldek a negyedik erővé léptek elő;

egy 16 éves kislány az ENSZ-ben mondott beszédet a világ politikusainak a természetvédelemről;

és közben soha nem látott sebességgel növekszik a Föld átlaghőmérséklete.

A szélsőséges időjárás azonban nem érintette váratlanul az emberiséget, már az előző évszázad végén is jelentek meg kutatások a veszélyes üvegházhatású gázok elszabaduló mértékéről.

De itt van a Newsroom is, amely az utolsó évadjában ezt a vészforgatókönyvet már felvázolta, méghozzá egy rendkívül tragikomikus jelenetben, amikor a műsorba behívják az EPA (az USA természetvédő szervezete) alelnökét, hogy ismertesse a legfrissebb kutatásukat a globális felmelegedésről és a növekvő szén-dioxid-koncentrációról. Azonban a férfiból (akit egyébként a The Office Tobyja alakít) - miután szemléltette a világra váró apokaliptikus állapotokat -, képtelenek kihúzni akár egyetlen pozitív mondatot is, amely reményt adhatna a tévé előtt ülőknek.

Közösségi média elterjedése és hatása

Talán emlékszünk még azokra az időkre, amikor a napi történéseket az esti híradóban ismertük meg. Ha nem olyan súlyú eseményekről volt szó, mint a szeptember 11-i terrormerénylet, vagy Antall József halála, a híreket csak este tudta meg a nagyvilág. Mára a közösségi média elterjedésével, azzal, hogy mindenkinek van a zsebében egy eszköz, amellyel bárhol és bármikor közzétehet a világhálón és megoszthatja az aktuális eseményeket - akár képekkel, videókkal ellátva - a teljes világgal, a Szellő István-Erős Antónia duó általában semmi újat nem tud elmondani a tévénézőknek, maximum az ismert hírt új perspektívából, új megszólalókkal és profibb megvalósítással.

A Híradósok világa a 2010-es évek elejéről még abban a naiv korszakban játszódik, amikor a tévések kizárhatták (elhitték, hogy kizárhatják) a modern technológia és social media végleges beivódását a mainstream hírközlésbe. Több alkalommal éles vita alakul ki a szerkesztőségben, hogy használhatják-e forrásként Twitter-felhasználók bejegyzéseit, például, amikor a Boston Maratonon történt robbantásról számolnának be, de percekig csak járókelőktől érkeznek információk. Előkerül az az érv is, hogy meg kell különböztetni az újságírót a random civiltől, nem emelhetünk fel minden forrást egy riporter szintjére, hiszen utóbbiaktól hivatás híján nem várható el, hogy hitelesen és objektíven adjanak információt.

Fake News

Az álhírek előretörésének két jól megkülönböztethető típusát is bemutatja a Newsroom. Az egyik az előző pontból következik: a közösségi média azonnalisága soha nem látott sebességre gyorsította a hírközlést, és a hírverseny már nem napok, vagy órák, hanem percek, alkalmanként másodpercek kérdése lett. Az ezáltal a folyamatba kerülő stressz és rohanás pedig előhozza az újságíróból a hiba lehetőségét, hiszen egyre inkább érdeke lesz gyorsan, mintsem pontosan végezni a munkáját.

A másik ok szintén organikusan kapcsolódik egy korábbi ponthoz, a polarizálódó politikai palettához: a 2000-es évek óta újra erőre kapó populista politika, amely csakis a nép vágyait kívánja kiszolgálni, könnyen beleevezi magát a valótlan, megalapozatlan állításokba, hiszen ezzel követői kedvére tesz. Amikor pedig ez a tendencia már az országos hírű politikusokat is eléri, egy hírműsornak mérlegelnie kell: szabad-e a szólásszabadság nevében hagyni szóhoz jutni azokat, akiknek hangzatos kijelentései mögött vajmi kevés valóság van? És ha igen, hogyan lehet ezt elfogultság nélkül kritizálni a képernyőn, és valós kontextusba helyezni a nézőknek.

Forrás: Noizz.hu


Megtekintések száma: 38575





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet