Az Egyesült Államok két alapító atyái közül kettő – néhány óra eltéréssel – az amerikai függetlenség napjának ötvenedik évfordulóján halt meg, volt, aki három elnök meggyilkolását is a helyszínen figyelte meg, egy nő pedig három híres hajókatasztrófánál is jelen volt, de mindhárom alkalommal túlélte a balesetet. Hat különös történelmi véletlen.
Vagy talán nem is annyira véletlen? Ki tudja. Mindenesetre az alábbi esetek kísértetiesen beleesnek a bizarr véletlen bűvkörébe.
Közös halál a függetlenség ünnepén
Amikor a Kontinentális Kongresszus 1775-ben összeült Philadelphiában, Thomas Jefferson és John Adams pillanatok alatt barátságot kötött egymással. Jefferson, a magas virginiai, és Adams, a zömök massachusettsi nemcsak a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásán dolgoztak együtt, hanem diplomataként Európában is közösen munkálkodtak az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítésén.
A kapcsolat azonban megromlott, amikor 1801-ben Jefferson követte Adamset az USA elnöki székében. A republikánus Jefferson és a föderalista Adams feszült viszonya csak 1812-ben oldódott fel, amikor Adams újévi üdvözletet küldött Jeffersonnak.
Békülésük után életük végéig leveleztek egymással. A 83 éves Jefferson 1826. július 4-én, 50 évvel a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után, a virginiai Monticellóban található birtokán hunyt el. Eközben a massachusettsi Quincyben ugyanezen a napon a 90 éves Adams is távozott az élők sorából. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Thomas Jefferson túlél”. Tévedett.
A különös véletlenek sorát gyarapítja, hogy 1831-ben James Monroe, az Egyesült Államok ötödik elnöke is a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának napján vesztette életét.
Bár orvosai James Madisonnak, az USA negyedik elnökének, Jefferson közeli barátjának is felajánlották, hogy különböző szerek segítségével néhány napig meghosszabbítják az életét, a politikus visszautasította, és végül 1836. június 28-án halt meg.
Amikor az elnök gyilkosának testvére menti meg az elnök fiát
Hírhedtté váló bátyjával, John Wilkes Booth-szal ellentétben Edwin Booth az Unió elkötelezett támogatója volt az amerikai polgárháborúban, sőt, még a bátyja által meggyilkolt Abraham Lincolnnak is komoly szolgálatot tett. 1864 végén Lincoln fia, Robert Todd egy alkalommal vonaton New Yorkból Washingtonba utazott. A vonat Jersey Cityben is megállt, ahol majdnem tragédia történt.
Lincoln hátralépett a peronon, hogy elengedje a tömeget. Hátát egy álló vonatnak támasztotta, a szerelvény azonban pillanatokon belül elindult. Lincoln a vágányok közé esett, és súlyosan megsérült volna, ha egy ismeretlen nem ragadja meg a gallérjánál fogva, és rántja vissza a peronra.
Talán már kitalálták: ez a rejtélyes megmentő nem volt más, mint Edwin Booth. Lincoln rögtön felismerte a híres színészt, és megköszönte a segítségét. Booth azonban csak akkor tudta meg, hogy ki volt az, akit megmentett, amikor barátja, az uniós sereg ezredese, Adam Badeau levélben gratulált neki, hogy megmentette az elnök fiát, az akkoriban Badeau tiszttársaként tevékenykedő Robert Todd Lincolnt.
Aki három elnökgyilkosságnál volt jelen
Nem ez volt az egyetlen, Lincoln-családhoz köthető különös történelmi véletlen. Robert Todd Lincoln néhány héttel apja 1865 áprilisi halála után lemondott az Ulysses S. Grant tábornok, későbbi amerikai elnök hadseregében viselt tisztségéről és összetört édesanyjával együtt Chicagóba utazott.
Később családot alapított és sikeres jogász lett. Eközben a politikában is aktív maradt. 1881-ben James A. Garfield kormányában háborús ügykért felelős miniszterré nevezték ki. 1881. július 2-án egy alkalommal Lincoln és a miniszterelnökként még csak néhány hónapja tevékenykedő Garfield egy washingtoni pályaudvaron vártak a New Jersey-be tartó vonat indulására, amikor tragédia történt.
Egy elmebeteg ügyvéd, Charles Guiteau – mivel nem kapta meg az általa megpályázott párizsi konzuli tisztséget – hátulról lepuffantotta Garfieldet. Az elnök két hónappal később belehalt sérülése szövődményeibe.
1901-ben az éppen regnáló elnök, William McKinley a New York-i Buffalóba invitálta Lincolnt, hogy együtt tekintsék meg a Pánamerikai Kiállítást. Lincoln éppen az elnökkel való találkozóra tartott, amikor az anarchista Leon Czolgosz a hatalmas tömegben lelőtte McKinleyt. A későbbiek folyamán Lincoln olykor fanyar humorral emlékezett meg saját jelenléte és az amerikai elnökök elleni merényletek kapcsán megfigyelhető különös egybeesésről.
Keretbe foglalt polgárháború
1861 nyarán Wilmer McLean és családja a feleség nem messze a virginiai Manassas Junction közelében található ültetvényén élt. Amint a konföderáció egyik tábornoka, P. G. T. Beauregard hírét vette az uniós alakulatok közeledésének, lefoglalta a birtokot, és itt rendezte be főhadiszállását. Az uniós és konföderációs csapatok első összecsapására 1861. július 21-én, a McLean birtokát átfolyó, Bull Run néven ismert kis folyónál került sor. Ugyanitt zajlott 1862 augusztusában a második Bull Run-i csata is.
A McLean család 1863 végén a Manassas Junctiontől közel 200 kilométerre délkeletre található Appomattox Court House néven ismert falucskába költözött. A konföderációs sereget cukorral ellátó Wilmer McLean éppen Appomattoxban tartózkodott 1865. április 9-én, amikor a Konföderáció ezredese, Charles Marshal azzal kereste meg, hogy javasoljon egy helyet, ahol Robert E. Lee tábornok és Ulysses S. Grant találkozhat egymással.
Lee aznap délután végül McLean házának szalonjában adta meg magát. McLean egy évvel később árulni kezdte a „megadás házát”, amelyet végül egy 1869-ban megrendezett árverésen sikerült eladnia. Az ingatlant 1949-ben nyitották meg a nyilvánosság előtt.
Halleyvel jött, Halleyvel ment
A Halley-üstökös a bolygók gravitációs vonzásától függően nagyjából 75-76 évente közelíti meg a Föld légkörét. Egy 18. századi angol csillagász, Edmond Halley jött rá, hogy a később róla elnevezett égitest meghatározott időközönként jelent meg a feljegyzésekben: a források 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben is említést tettek egy hasonlóan lefestett üstökös felbukkanásáról. A tudós megjósolta (pontosabban kiszámította), hogy az üstökösnek legközelebb 1758-ban kell megjelennie. Bár gyakorlatilag igaza lett (1759-ben tűnt fel újra a fényes égitest), Halley ezt már nem érte meg.
Az üstökös akkor volt látható legközelebb az égen, amikor a később ünnepelt íróként ismertté vált Samuel Langhorne Clemens – álnevén Mark Twain – 1835. november 30-án megszületett a Missouri állambeli Floridában. 1909-ben, 74 évesen megjósolta, hogy halála arra az időpontra fog esni, amikor a Halley-üstökös újra felbukkan az égbolton.
„Életem legnagyobb csalódása lenne, ha nem a Halley-üstökössel együtt távoznék. A Mindenható kétségkívül így tartja: »Tessék, itt ez a két szörny, egyikkel sem bírok mit kezdeni: együtt jöttek, tűnjenek is el együtt!«” – írta Twain.
Az író végül 1910. április 21-én halt meg szívrohamban – egy nappal azután, hogy az égitest ismét felbukkant az égen. Érdekesség, hogy ez volt az első év, amikor az üstökösről fényképet is készítettek. Az égitest legutóbb 1986-ban volt látható, legközelebb pedig 2061-ben számíthatunk az érkezésére.
Miss Elsüllyeszthetetlen
Az Argentínába emigrált ír családban született Violet Jessop egy londoni leánynevelő intézetben tanult, ám amikor a királyi család leveleit szállító hajókon stewardessként tevékenykedő édesanyja beteg lett, otthagyta az iskolát. Hogy eltartsa a családját, a 21 éves lányt ugyanott vállalt munkát, ahol édesanyja, később azonban átigazolt a White Star Line-hoz.
A transzatlanti utasszállítás elsőbbségéért a Cunard nevű vállalattal versengő cég 1911-ben három luxushajót is vízre bocsátott: a Titanicot, az Olympicet és a Britannicot. Jessop szeptemberben éppen az Olympic fedélzetén szolgált, amikor a hajó az Wight-sziget közelében összeütközött a HMS Hawke-kal.
Jessop ezután csatlakozott az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic személyzetéhez. A hajón volt, amikor 1912 áprilisában a monstrum Southamptonból elindult New Yorkba. Április 14-15-én éjszaka, amikor a hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt, Jessop több nőt és gyereket is a mentőcsónakokba segített, mielőtt az egyikbe – egy kisgyerekkel az ölében – maga is beszállt volna. A Carpathia nevű hajó nyolc órával később kimentette a szerencsés túlélőket, egy őrjöngő nő pedig – akiről feltételezhető, hogy a kicsi anyja volt – elvette a gyereket Jessoptól.
A White Star harmadik hajóját, a Britannicot az első világháború kitörése után kórházhajóként foglalta le a brit vezetés. Az akkoriban a brit Vöröskeresztnél nővérként tevékenykedő Jessop aBritannicon szolgált, amikor a hajó 1916 novemberében egy német tengeralattjáró által elhelyezett aknára futott az Égei-tengernél, és elsüllyedt. Harmincan vesztették életüket, de több mint ezer ember túlélte a tragédiát, köztük Jessop is. A „Miss Elsüllyeszthetetlennek” becézett nővér kedvét még ez sem vette el a tengeri utaktól: összesen 42 évet töltött el különböző hajókon szolgálva. 1971-ben halt meg.
OSZD MEG másokkal is!