6 meggyőző bizonyíték a túlvilág létezésére
6 meggyőző bizonyíték a túlvilág létezésére
Létezik élet a halál után? Van túlvilág? Egyre több egyértelmű bizonyíték utal arra, hogy nem ér véget életünk a halálunk pillanatával. Összegyűjtöttük a legerősebb érveket a túlvilág létezésére.
A lélek súlya
Általános vélekedés, hogy a lélek akkor száll ki a testből, mikor meghalunk. Ez pedig akkor következik be, ha elhagyja utolsó lélegzetünk a testünket. Lényegében kileheljük a lelkünket.
Ha pedig a lélek létezik, azt bizonyítani is lehet, hisz egy ideje ideje csak azt fogadjuk el valóságnak, ami tudományosan alátámasztható. Duncan MacDougall amerikai orvos az 1900-as évek elején egész karrierjét erre áldozta.
Abból indult ki, hogy minden létező anyag mérhető, így tehát az emberi lélek is. És igaza is lett.
1907-ben publikált kísérletei első olvasatra meglehetősen morbidak voltak, és sokkal inkább a laikus logikájával futott neki, mint tudományos alapossággal.
Saját kísérletéhez keresett olyan haldoklókat, akiknek már semmilyen reményük nem volt az életben maradáshoz.
Talált is pácienseket, közülük négyen tuberkulózisban szenvedtek, egy cukorbetegségben, a legutolsó pedig egy akkor még meghatározhatatlan betegség miatt járta az utolsó óráit.
Ezek a páciensek szó szerint az utolsó óráikban jártak, voltak, akiknek csak órái voltak hátra. A kórházi ágyukat úgy alakította át, hogy egy igen érzékeny mérleget helyezett mindegyik belsejébe, hogy mérni tudja a súlyukat.
Abból indult ki ugyanis, hogy akár a test, így a testből eltávozó lélek is mérhető, így az alanyok halálának pillanatában súlyváltozás fog bekövetkezni.
A bizarr kísérlet döbbenetes eredménnyel zárult. MacDougall megállapította, hogy az ember 21 grammot veszít súlyából halála után, így tehát a lélek létezik, mérhető, súlya pedig 21 gramm.
Az eredményeket sokan szkeptikusan fogadták, azonban MacDougall nem hátrált meg, és újra elvégezte a kísérletet, csak most egy picit más megközelítéssel:
Kontrollcsoportként 15 kutyát vizsgált, akiknek köztudomásúan nincs lelkük. És valóban, az ebek kimúlása után súlyuk változatlan maradt.
Ezután ő maga is a mérlegre feküdt, és próbált minél alaposabban kilélegezni, de súlyvesztést egyetlen állapotban sem tudott megfigyelni.
Tiszta emléknyomok odaátról
Sam Parnia - Southampton University, Anglia - és munkatársai egy éves időszakra kiterjedő kutatásaik úttörő jellegűnek bizonyultak a halál közeli élmények vizsgálata terén.
A kutatók által vizsgált, kórházi körülmények között szívinfarktust szenvedett és újraélesztett személyek egy részénél jól szervezett agyműködésre utaló jeleket (gondolkodást, érzelmi funkciók és az emlékezet kialakulását) tapasztalták abból az időszakból, amikor azok agya már nem mutatott életjelet.
A klinikai halál állapotában végzett EEG-vizsgálatok kétségkívül bizonyították, hogy az agy elektromos aktivitása a kritikus időszakban szünetelt.
A kutatók éppen ezért felvetették annak a lehetőségét, hogy mindezekért az agytól függetlenül létező tudat, avagy a lélek felelős.
Rengeteg esetet vizsgáltak meg, közel félszáz ember vett részt ezekben a vizsgálatokban valamilyen módon. Hatvanhárom infarktusos, klinikai halál állapotából visszahozott személyt vizsgáltak meg, majd az események után körülbelül egy héttel mindenkivel készítettek egy interjút.
A hatvanhárom emberből hét számolt be olyan emlékekről, melyek egyértelműen arra utalnak, hogy létezik valami megmagyarázhatatlan a klinika halál állapotán túl. Ezek az emberek nem csupán emléknyomokkal rendelkeztek, de közülük négy olyan tiszta emlékeket tudott felidézni, amik teljesen zavarba ejtették az orvosokat.
Emlékeztek a körülöttük dolgozó orvosokra, arra hogy mit csináltak, miket mondtak, mindezt azután, hogy a klinikai halál állapotába kerültek.
Ez - korábbi hasonló beszámolókhoz hasonlóan - ismét csak ellentmond annak az elméletnek, mely szerint az agy által kreált, a halálba való átmenetet megkönnyítő zavaros víziókról van szó csupán.
A tudat valamilyen szinten független lehet az agytól, amit csak önmaga megnyilvánulására, egyfajta gondolatközlésre használ (ahogyan például a tv-készülék alakítja át az elektromágneses hullámokat képpé és hanggá). Így aztán a készülék gyors ki- és bekapcsolása (klinikai halál) után maradhat valamiféle nyom arról, hogy a tudat elhagyni készült biológiai helyét.
Emlékek az előző életekből
A túlvilág létezésér mi sem bizonyítja jobban, mint az előző életekből származó emlékek. Persze bárki rámondhatná, hogy ezek csak kitalált történetek, azonban nem egy esetben minden hitelt érdemlően bizonyítható volt, hogy az illető olyan dolgokra emlékszik, melyek valóban megtörténtek, és elvileg nem lehetne tudomása róla.
A gyermekek rendszerint emlékeznek az előző életeikre. Ezért is van az, hogy különös, néha kifejezetten bizarr emlékeink vannak gyerekkorunkról, melyeket van, hogy nem tudunk megmagyarázni.
Megszámolhatatlan feljegyzésről hallunk, főleg gyerekektől, melyek egy esetleges előző élet létezését vetik fel.
Ezek a beszámolóknak, amelyek időről időre felkavarják az indulatokat az elmúlt életekkel (az újraszületéssel) kapcsolatos viták körül.
Az egyik leghíresebb eset egy bizonyos Gus Taylorhoz volt köthető. A Közép-Amerikában lakó fiúnak emlékei voltak arról, hogy ő maga volt saját nagyapja. Egy nap, mikor az apja pelenkázta a fiút, az váratlanul megszólalt, és ezt mondta: “Tudod, amikor annyi idős voltam, mint Te, én is cseréltem a pelenkádat!”. A fiú egyébként nagyapja halála után egy évvel született meg.
Egy másik alkalommal Gus anyja kérdezte meg arról, hogy mi történt az előző életében, amikor még saját nagyapja volt. Gus elmondta, hogy volt egy lánytestvére, de ő meghalt. A lánytestvér valóban meghalt, egészen pontosan meggyilkolták, de sem a gyilkosság tényéről, sem a testvér létezéséről nem tudhatott, mert soha nem esett szó erről a családban.
Rengeteg hasonló, jól dokumentált, és hiteles esetet tartanak számon, ahol egyetlen magyarázat jöhet szóba a különös, eredet nélküli emlékképekre: az emlékképek az előző életekből származnak.
Gondoljunk csak James Leininger esetére, akiről kiderült, hogy egy James Huston nevű vadászpilóta reinkarnációja. A kisfiú olyan megdöbbentő részletekről számolt be hitelesen a pilóta életével és halálával kapcsolatban, melyet egészen biztosan nem tudhatott.
Találkozás az elhunytakkal
A halálközeli élmények visszatérő jelensége, hogy a túlvilág kapujában meglátjuk a szeretteinket. Sokan ezeket extrém éles hallucinációként könyvelik el, ám Dr. Bruce Greyson szerint ez több ennél.
Az orvos 2013-ban publikált cikket a kutatásaiból, amelyből kiderült, hogy a halott rokonokkal való találkozás többszörösen meghaladja az élő emberekkel valót. Ha pedig ez hallucináció lenne, akkor ugyanannyi élő ember is lehetne benne, mint amennyi elhunyt.
Dr. Greyson olyan egyedi esetekről számolt be, amelyekben valaki olyan személlyel találkozott, akiről nem is tudta, hogy meghalt.
Sőt, olyan élmény is akadt, amelyben olyanokkal futott össze az érintett, akiket nem is ismert, például a sosem látott biológiai szülőkkel. A jelenségekről pontos leírás készült, ezért sikerült igazolni a történetek valódiságát.
Azonos túlvilági beszámolók
Érdekes tény, hogy a halál közeli élmények mennyire hasonlítanak egymásra. Ha ez csak az agysejtek játéka lenne, akkor az embereknek különböző élményeket kellene megtapasztalniuk.
Ennek ellenére a halál közeli élmények szinte mind azonosak, csak leírásban térnek el némileg egymástól. Ha valóban csak hallucináció lenne, akkor mindenkinek mást kellett volna látnia, nem pedig ugyanazt!
Egy holland kutatás 344 olyan beteget vizsgált meg, akiknek megállt a szíve. Az újraélesztés után egy héttel külön-külön elmesélték, hogy mit tapasztaltak.
Az alanyok 8-12 százaléka emlékezett és tudott példát mondani a halál közeli élményekre. A betegek 28 és 41 év közöttiek voltak és 10 különböző kórházban voltak elhelyezve.
A 344 ember között semmiféle kapcsolat sem volt, mégis hasonló élményekről beszéltek, tehát ezek nem lehettek hamis emlékek.
A kutatócsoport itt is tudományos oldalról akarta megoldani a rejtélyt, aminek a kulcsa szerintük az, hogy az agysejtek, az elménk akkor is működik, ha a test nem.
Testen kívüli élmények
Életveszélyes verőértágulatban szenvedett a híres énekes, Parm Reynolds, akit 1991-ben ért a baj. A hírességnek két választása volt, vagy vállalja a veszélyes operációt, vagy biztosan meghal.
Az énekes a műtét mellet tette le a voksát. A beavatkozás során mesterséges kómába helyezték a beteget, akinek a testét 15,5 fokra hűtötték le, tehát szó szerint minden vér kifutott az agyából.
Reynolds szemeit leragasztották, a fülébe fülhallgatót tettek, amelyen keresztül folyamatosan hangokat közvetítettek neki, és figyelték az agya aktivitását. Ezek után teljesen hitetetlennek tűnhet, pedig az énekes minden eseményt érzékelt.
A sztár úgy érezte, mintha a teste felett lebegne a műtőben, ahol húsz ember dolgozott azért, hogy életben maradjon. Az egyikük megjegyezte, hogy az artériák túl kicsik, miközben a rádióban a Hotel California szólt.
Ezt követően Reynolds meglátott egy fényes alagutat, ami visszavitte a testébe. Másnap mindent elmesélt az orvosainak. Képzelhetjük, hogy mekkora volt a döbbenet, amikor kiderült, hogy az énekes nem hallucinált, hanem minden úgy történt, ahol érzékelte.
Megtekintések száma: 101165
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
