A gyerekek időnként nagyon félelmetes dolgokat tudnak mondani, és olyankor nagyon ijesztővé válnak. 7 ijesztő történet bébiszitterek visszaemlékezéseiből.
A gyerekektől időnként képes felállni az ember hátán a szőr. Főleg, ha egyedül van velük, és olyan hátborzongató dolgokat mondanak, ami még egy felnőtt szájából is kellőképpen bizarrul hangzik.
Összeszedtünk 7 félelmetes beszámolót, melyeket bébiszitterek meséltek el ijesztő dolgokról, melyeket apróságok mondtak nekik.
Kislány a sarokban
Néhány évvel ezelőtt történt. Egy barátom kislányára vigyáztam, és mikro le akartam fektetni nagyon ellenkezett. Egész este fent volt, alig lehetett meggyőzni arról, hogy itt az ideje aludni. Aztán valamikor hajlani 3 órakor betelt a pohár, és azt mondtam neki: „Menj aludni, mert túl késő van már ahhoz, hogy ilyen kislányok fennmaradjanak éjszaka!”.
A kislány ekkor maga elé mutatott, a szoba egyik üres sarkába, és ezt kérdezte: „Mi van azzal a kislánnyal? Neki is aludnia kéne?”
Mondanom sem kell, hogy borsódzott a hátam, és többé nem vigyáztam a barátom kislányára.
Halott osztálytárs
2 évvel ezelőtt egyszer az 5 éves unokatesómmal lapozgattam az általános iskolás évkönyvemet, amikor a második osztályról készült csoportfotót pillantottuk meg.
Ő hirtelen rámutatott a fotón az egyik gyerekre, és ezt mondta: „Ez pont úgy néz ki, mint Nicolas!”
„Milyen Nicolas?” – kérdeztem.
„Aki a szekrényemben lakik!” – válaszolt.
Én szinte beleborzongtam, ugyanis az az osztálytársam gyerekkorában meghalt.
Nem létező testvér
A 4 éves unokaöcsém egy időben állandóan az ő idősebb nővéréről beszélt. Volt olyan, hogy társalgott vele, vagy együtt játszottak.
Az volt benne a legijesztőbb, hogy nem tudhatott arról, hogy az anyja tényleg terhes volt korábban egy lánygyermekkel, azonban végül elvetélt.
Favágó
Egyszer egy Jack nevű ötéves kisfiúra vigyáztam, de azt az estét soha nem felejtem el.
Egy Jacob nevű férfiról beszélt, aki úgy néz ki mint egy favágó, még a ruhája is olyan volt a fiú elmondása szerint.
Ez a favágó ott ült mellettem a kanapén, legalábbis ezt mondta nekem. Mikor látta rajtam, hogy megijesztett, csak ennyit mondott: „Ne aggódj, Jacobnek már nincsenek meg a kezei!”
Öntudatlan
Egy időben rendszeresen vigyáztam különböző családok csemetéire, míg azok szórakozni voltak. Egy ízben egy 4 éves kisfiúra vigyáztam. Az este minden rendben zajlott. Sokáig tévéztünk, majd álomba merült, és bevittem a szobájába.
Másnap felhívtak a szülők, hogy a kisfiuk látta, amint az ajtóban állok, folyamatosan felé mutogatok, és mosolygok.
A vak kisfiú
Egy barátom és én az ő 4 éves vak kisfiára vigyáztunk. A barátom nagyon hitt a reinkarnációban, és az efféle dolgokban. Meg volt róla bizonyosodva, hogy a szellem túléli a test halálát, és újabb testbe költözik.
Egyszer elkezdte kérdezgetni a fiát, és mikor feltette azt a kérdést, hogy mi volt előző életében, a fiú ennyit felelt:
„Karmester voltam.” – eközben pedig a kezeit úgy kezdte el mozgatni, mint a karmesterek szokták, annak ellenére, hogy születésétől fogva vak volt.
Elvesztett barát
Elvesztettem egy barátomat, aki egyben a szerelmem is volt. Hetekig sírtam, és aztán 3 hónappal később, egy gyönge pillanatomban – mialatt épp pár éves unokatestvéremre vigyáztam – megint elérzékenyültem.
„Miért sírsz?”- kérdezte kíváncsian.
„Hiányzik a barátom.” – válaszoltam.
„Miért? Hiszen ott ül melletted a kanapén!”