A babák kísértetjárta szigete
A babák kísértetjárta szigete
A világ legbizarrabb helyeinek egyike kétségkívül az elhagyatott babák szigete. Mosolygó, piszkos, sérült, gyakran kéz vagy láb nélküli, félelmetes babák lógnak az ágakról, a környékbéliek pedig azt beszélik, hogy éjszaka félelmetes dolgok történnek.
A Mexikó városától nem messze található Xochimilco-tavat és környékét a világ leghátborzongatóbb helyeinek egyikeként tartják számon. Az eredetileg tórendszerként funkcionáló tavat az idők során lassan lecsapolták, ezáltal mesterséges szigeteket hozva létre a közepén. Ezeket a szigeteket különböző csatornák választják el egymástól, és rendkívüli népszerűségnek örvendenek a turisták körében. Az egyik ilyen sziget, a babák szigeteként emlegetett terület kiemelkedik a többi közül. Ennek van a legijesztőbb, és egyben legrejtélyesebb története.
Aki amúgy is irtózik a babák üvegszemeinek szúrós tekintetétől, az ne olvasson tovább, és ne nézze meg a képeket. A szigeten járva az az érzése az embereknek, hogy az otthagyott, sokszor kéz ás láb nélküli rothadó műanyag babák folyamatosan figyelik őket. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy ezeknek a babáknak lelke is van, éjszaka pedig a sziget sötétjében kísértenek.
Olyan abszurd az egész hely, mintha csak egy horror tárlatba lépne az ember. Megfeketedett szemek tekintenek vissza rá, elkopott, bűzös gyermektorzók hevernek a fűben, a fákról lelógó, merev játék babák pedig intő lidércekként lebegnek a levegőben.
A nyomasztó hangulat úgy telepedik rá az emberre, mint egy fojtogató szörnyeteg. Az enyészetté vált babák évről évre rengeteg borzongani vágyó turistát vonzanak a nagyvilágból. Egyesek képesek Japánból, Kínából is ellátogatni az elhagyatott babák szigetére, mely nem csupán látványosság: nagyon is ijesztő múlttal rendelkezik.
A környékbéliek által ismert történet szerint sok évvel ezelőtt egy borús napon egy kislány holttestére bukkant itt a sziget gondnoka, Don Julian Santana Barrera.
Julian nemsokkal később meglátott egy vízben lebegő babát. Kihalászta, majd felakasztotta egy fára, hogy így emlékezzen meg a kislányról.
A baba valószínűleg a kislány babája lehetett. Julian úgy érezte, a kislány szelleme a szigeten rekedt, és figyeli őt. Hogy kiengesztelje, újabb és újabb babákat hozott, és akasztott fel a fára. Ötven évig tett így, amíg végül 2001-ben meg nem halt. Vízbe fulladt testét ugyanott találták meg, ahol a kislányét megtalálta. A helyiek szerint szelleme csatlakozott a kislányéhoz.
A sajtó akkor rengeteget foglalkozott az üggyel, a hely pedig felkapottá vált a turisták körében. A kislány halálának körülményei máig tisztázatlanok, de szinte biztos, hogy vízbe fulladt. Vannak, akik szerint öngyilkos lett, és vízbe fojtotta magát, míg mások azt beszélik, hogy kegyetlen gyilkosság történt. A közbeszéd szerint a lány lelke éjszakánként megszállja a babákat, melyeket az ő emlékére helyeznek ki minden évben a szigetre. A babák állítólag időnként mozgatják a karjukat, fejüket, de olyan beszámolók is akadnak, melyek szerint az egyik még a szemét is kinyitotta. Az sem ritka, hogy a babák suttognak a sötétben.
Legtöbben nem mernek partra szállni a kicsiny szigeten, hanem csak a csónakokból figyelik az ágakon és fűben gubbasztó kísérteties műanyag arcokat. Íratlan szabály, hogy aki ellátogat a szigetre, és partot is ér, vigyen magával egy babát, és aggassa ki valahová, így tisztelegve az elhunyt kislány szellemének.
Megtekintések száma: 67856
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
