A Bennu kitörései a mai napig magyarázat nélküliek: a tudósok sem értik...
A Bennu kitörései a mai napig magyarázat nélküliek: a tudósok sem értik...
Igazi űrbéli rejtély bonatkozott ki az elmúlt években a Földbolygó halálhozójával kapcsolatban...
A meglepő jelenségnek többféle magyarázata lehet. Talán a kisbolygóról gyűjtendő anyag földi vizsgálata segít eldönteni, helyes-e valamelyik.
Amint arról korábbi cikkünkben már szó volt, röviddel az OSIRIS-REx szonda Bennuhoz érkezése után meglepő felfedezést tettek. Megfigyelték, hogy az égitest szabálytalan időközönként kődarabokat és port dob le magáról.
Az első ilyen anyagkidobást 2019. január 6-án észlelték, mindössze egy héttel a szonda érkezése után, azóta többször megismétlődött a jelenség. Ilyenkor a kisbolygó apró szemcsék tucatjait vagy akár százait dobja ki, ezek átmérője a néhány centiméterestől a néhány deciméteresig terjed.
A kidobott szemcsék többsége nem éri el a szökési sebességet. Bár egyesek néhány hétig, vagy akár hónapokig az égitest körül mozoghatnak, végül azonban visszaesnek a felszínére.
A jelenségre talán magyarázatot adhat az OSIRIS-REx jelenleg is folyó küldetése, vagy azoknak az anyagmintáknak a vizsgálata, amelyeket a szonda várhatóan 2020 közepén vesz a Bennu a kiválasztott területéről. (Az előzetes vizsgálatok alapján kijelölt négy szóba jöhető terület közül nemrég a Nightingale nevűt választották a mintavételhez.)
A kutatók hónapokon keresztül tanulmányozták a jelenséget, megállapításaikat a Science-ben december 6-án megjelent cikkükben foglalták össze. A legerősebb részecskekidobódásokat január 6-án, 19-én és február 11-én figyelték meg.
Arra a következtetésre jutottak, hogy bár az események a Bennu felszínének különböző pontjain történtek, az első a déli félgömbön, a másik kettő a kisbolygó egyenlítője közelében, ám mindhárom esemény helyi idő szerint késő délután következett be.
Megállapították, hogy a kidobódások után a részecskék egy része átmenetileg a kisbolygó körüli pályán maradt, majd visszaesett az égitest felszínére, míg más részük elérte a szökési sebességet és a világűrbe távozott. Egyes részecskék elérték a 3 m/s sebességet, méretük néhány cm-es (maximum 10 cm) volt. A legtöbb, mintegy 200 részecske a január 6-i kitörés során dobódott ki.
kutatók számos lehetséges mechanizmust elemeztek, amelyek a jelenséget okozhatják. Végül három lehetséges folyamatra szűkítették le a jelöltek listáját: az anyagkidobódást vagy meteorok becsapódása, vagy a hőmérséklet-különbségek okozta feszültségek miatti darabolódás, vagy vízpára felszabadulása okozhatja.
A Bennu térségében viszonylag gyakori a meteorok becsapódása, így a magyarázat kézenfekvő. A jelenséget hőmérséklet-változás is okozhatja, hiszen a Bennu 4,3 órás tengelyforgási periódusa következtében a hőmérséklet gyorsan és jelentősen ingadozik.
A kisbolygó felszíne különösen a délután közepén melegszik fel jelentősen, vagyis éppen akkor, amikor a három legjelentősebb kitörést megfigyelték. A hőmérséklet változása a kőzetek megrepedezését, töredezését okozhatja, aminek következtében a meglazult törmelékdarabok végül kidobódnak a felszínről.
A harmadik lehetséges magyarázat a vízpára felszabadulása. Amikor a Bennu víztartalmú agyagásványai felmelegszenek, víz szabadulhat fel, ami megnöveli a nyomást. A kőzetek repedéseiben és pórusaiban felhalmozódó víz hatására a részecskék kilökődnek a felszínből.
A kidobott, majd a felszínre visszahulló törmelékszemcsék elég kicsik ahhoz, hogy az űrszonda a nyári mintavétel során összegyűjthesse őket, előfordulhat tehát, hogy a mintába olyan kődarabok is belekerülnek, amelyek korábban már kidobódtak a Bennuról, majd visszaestek.
Mindamellett, a kidobott anyag mennyiségét figyelembe véve a kutatók egy ilyen részecske azonosítását olyan ritka eseménynek tekintik, mintha megtalálnának egy tűt a szénakazalban.
Both Előd
OSZD MEG másokkal is!
Megtekintések száma: 29426
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
