Erről a nyugati média bűnös hallgatása sokat elárul! Ezt nem fogják nyomatni a mainstream médiában!
Vallomások és különleges, eddig eltitkolt iratok bizonyítják, hogy a britek szisztematikusan kínoztak, öltek és zártak koncentrációs táborokba egy egész népet. Persze erről “nem illik” beszélni…
Hihetetlen, de manapság olyan dolgok derülnek ki a történelemből, melyeket az ember nem is gondolt volna. Bár az bizonyos, hogy a különféle háborúk során egyetlen nemzet sem úszta meg azt, hogy ne kelljen bepiszkolnia a kezét, a szövetségesek tagjairól, így a britekről kevesen gondolnák, hogy nekik is meg volt a maguk kis külön bejáratú gulágja.
Ráadásul olyan gulágja, ahol ugyanúgy embereket kínoztak és öltek meg, mint annak idején a náci koncentrációs táborokban.
A történet kezdete számunkra rendkívül érdekes időpontra esik. 1952-re, két nappal a forradalom előtt kezdenek el pörögni a történések, amikor is egy afrikai dzsungelben a brit csapatok elfogták a gyarmati uralom elleni legnagyobb felkelés, a rettegett Mau Mau vezetőjét.
Őt nem sokkal később kivégezték, majd a Kenyában történt felkelést is leverték, mely egy szabadságharcnak indult, de csúfosan ért véget.
Csak közel 60 év elteltével derültek ki a piszkos dolgok, melyek egyértelműen bizonyítják azt, hogy a britek is sok dolgot ellestek annak idején a náciktól.
Vallomások és rengeteg dokumentum maradt fenn, majd került elő, melyek bizonyítják, hogy a britek szisztematikusan kínoztak, öltek és zártak koncentrációs táborokba egy egész népet.
Ezek zárt koncentrációs táborok voltak, hasonlóan a náci koncentrációs táborokhoz. Az egész azzal indul, hogy a sejtések igazolódni látszottak, miszerint a Mau mau felkelés bár valóban a barbarizmus melegágya volt, közel sem volt annyira embertelen, mint ahogyan azt a brit sajtó és közvélemény beállította.
A gyarmati propaganda azt szerette volna, ha nem szimpatizálnak az emberek a felkeléssel, így érezték azt, hogy talán kevésbé helytelen, amit csinálnak majd velük.
Alig várták a britek, hogy elfogják a Mau Mau vezért, és mikor 1956 október 12-én ez bekövetkezett, már nem volt megállás, az erőszak úrrá lett mindenkin.
Mint a korábban titkosított dokumentumokból kiderült, a britek minden kikujuban ellenséget láttak. Lényegében nem sok választotta el őket attól, hogy egy komplett népcsoport ellen fellépjenek, ami a gyakorlatban igaz is volt.
Úgy állították be az egészet, mint a fehér ember harcát a vad és barbár népek ellen. A valóság azonban teljesen más volt.
Kenya legnagyobb népcsoportja ellen szisztematikusan léptek fel, nem kímélve a civileket, nőket, öregeket, gyerekeket sem.
Kikujuk millióit költöztették el kényszeresen, így rengetegen váltak otthontalanná. Akik nem engedelmeskedtek, zárt táborokba száműzték őket, ahol brutálisan megkínozták őket, esetenként meg is ölték az ott lakókat.
A britek koncentrációs táborainak láncolatának még egy neve is volt. Az angolok csak Pipeline-nak nevezték ezt a sort, és mindenki tudta, mi folyik ezekben a táborokban, kivéve a közvéleményt.
Annak idején ugyan Londonig elértek a hírek, és voltak is botrányok, mivel nem lehetett leellenőrizni a dolgokat, a brutalitás mértéke ezután sem csökkent, hogy a sajtó és a közvélemény megneszelte az ott uralkodó erőszakot.
A túlélők beszámolóiból olyan dolgok rajzolódnak ki, melyeket még a náci koncentrációs táborok néhai vezetői is megirigyeltek volna.
A gyanúsítottakat durva kínzásokkal próbálták beismerésre kényszeríteni. Leginkább azt akarták hallani tőlük, hogy hűséget esküdtek a Mau Maunak.
Hogy a fogvatartottakat teljesen megfélemlítsék, néhány foglyot felakasztottak és megöltek, mások arcába folyamatosan vizet locsoltak, hogy ne kapjanak levegőt, fejjel lefelé lógatták őket, szappanhabot, burnótot, sót, DDT-t és földet szórtak a szemükbe.
A brit katonák felforrósított üveggel erőszakolták meg a nőket, a férfiaknak fémfogókkal tépték a férfiasságukat…
Épphogy csak elmebeteg orvosi kísérletek nem folytak, és elgázosítások, mint annak idején a náciknál.
A brit kormány természetesen minden nyomát el szerette volna tüntetni ezeknek a brutális kínzásoknak. Ezért a hatóságok tömegével semmisítettek meg és vittek el az országból az állami rémtettekkel kapcsolatos hivatalos iratokat.
Azonban így sem sikerült alapos munkát végezniük, és a bíróság nemrégiben négy idős kenyai túlélőnek adott igazat, a kasztrálás és kínzások miatt megállapították a brit állam felelősségét.
OSZD MEG másokkal is!