Poszeidón isten gyermeke, gettóba zárt földönkívüli lények, önálló tudattal és érzelemmel rendelkező robotok, világot megmenteni vagy éppen megsemmisíteni akar mutánsok – csupán néhány közkedvelt téma, amely lázba hozza most Hollywood rendezőit, és persze nézők százmillióit világszerte.
Azt viszont kevesen tudják, hogy ezek a fiktív történetek mind egy ősi, bibliai eseményre vezethetők vissza: a bukott angyalok földre szállására.
Az özönvizet megelőző korszakból egy különleges eseményről számol be a Szentírás.
Az emberek megsokasodását követően „az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik” (1Móz 6:4).
Ahhoz, hogy világosan lássuk az itt leírt versek jelentőségét, kulcsfontosságú tisztában lennünk azzal, hogy kiket vagy miket ért a Biblia az Isten fiai (b’né há-Elohim) kifejezés alatt.
A héber kifejezés az 1Mózes 6. fejezetén kívül csak a Jób könyvében fordul elő, ott egyértelműen Isten szent angyalaival azonosítható (Jób 1:6; 38:7).
Ezen különös lényekkel kapcsolatban az ókori zsidó és keresztény gondolkodók értelmezése alapvetően két fő csoportra bontható: az egyik nagy tábor úgy tartja, hogy az „Isten fiai” természetfeletti lények, a másik nagy tábor szerint pedig emberek.
A bibliai Énok nevével fémjelzett ősi zsidó könyv a leginkább meghatározó írás a Biblián kívül, amely foglalkozik az özönvíz előtti bukás részleteivel. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy sok zsidó és keresztény tudós és bibliakutató interpretációján érezhető a mű hatása.
Az Énok könyvét egyetlen zsidó és keresztény felekezet sem fogadja el eredetinek, kanonikusnak és ihletettnek, bizonyos teológiai és történelmi jelentőséget azonban tulajdonítanak neki. Júdás levele mellett Péter második levele is hivatkozik a könyvben található leírásokra.
Az első tizenhat fejezet az égből alászálló és az emberiséget megrontó angyali lényekről, a Virrasztókról és azok bukásáról szól. „Történt, midőn az emberek fiai megsokasodtak, hogy gyönyörűségesen szép leányaik születtek.
Meglátták őket az angyalok, az ég fiai, és megkívánták őket. Majd így beszéltek egymás között: »Gyertek, válasszunk magunknak feleséget az emberek leányai közül, és támasszunk utódokat magunknak.«…Ezután mind esküt tettek, és átkokkal kötelezték magukat. Összesen kétszázan voltak (ezek az angyalok). Majd leszálltak az Ardiszra, ami a Hermon hegy csúcsa…”
A leírás egyértelműen azt sugallja, hogy az angyalok előre megfontolt szándékból, utódtámasz- tás céljából érkeztek a Földre, és teljes mértékben tudatában voltak tetteik súlyának.
A fejezet utolsó verseiben egy felsorolás található, amely a leszálló angyalok vezéreinek a neveit tartalmazza, melyben az egyik név kapcsolatba hozható a Bibliában is megemlített Azázellel.
Ez az angyal a könyv további részeiben többször is szerepel, mint a szellemi lények másik vezére, aki főként az emberek titkos és gonosz dolgokra való tanításában vállalt nagy szerepet.
Egy másik szövegvariánsban az is szerepel, hogy a leszállás Járednek, Énok apjának az idejében történt, és éppen erre utal Járed nevének a jelentése is (leszállás). Ezt a feltételezést a Jubileumok könyvében is olvashatjuk.
A 7. fejezet tovább részletezi a földre szállás utáni eseményeket: „Majd feleséget vettek maguknak.
Mindegyikük választott magának egyet, elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak. Mágiára és boszorkányságra tanították őket, és feltárták előttük a gyökerek és fák vágásának (módját).
Az (asszonyok) teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek — magasságuk háromezer könyök volt. Ezek felemésztették az emberek munkájának (gyümölcsét), olyannyira, hogy a földiek nem tudták tovább etetni őket.
Erre az óriások ellenük fordultak, hogy felfalják az embereket. Majd a madarak, a (vad)állatok, a csúszómászók és a halak ellen (is) vétkezni kezdtek. Egymás húsát falták, és megitták a vért.”
Ez a fejezet szót ejt arról, hogy milyen tanításokat adtak át a bukott angyalok az embereknek, majd az utódaikon keresztül hogyan terjedt el az erőszak a földön.
Ezek között szerepel a különböző fegyverek készítése és használata, az ékszerek készítése, a különböző kozmetikumok használata, a drágakövek és más fémek bányászata és megmunkálása. Továbbá elterjedt a földön az erkölcstelenség és a fajtalankodás is.
Ezekben a leírásokban szerepel még egy fontos megjegyzés: „De mostantól fogva az óriásokat, akik testből és szellemből születtek, gonosz szellemeknek hívják a földön, és ott lesz a lakhelyük.
Húsukból ártó szellemek származnak, mivel fentről valók, a szent Virrasztók az őseik, s tőlük van az eredetük.
Rossz szellemek lesznek a földön, és gonosz szellemeknek fogják őket nevezni. A mennyei szellemeknek lakhelye az égben lesz, míg a földieknek, akik ott születtek, a lakhelyük a föld.
Az óriások szellemei erőszakoskodni fognak, romlottak (lesznek), rombolnak, veszekszenek, megrohanják a földet, és bánatot okoznak, semmit sem esznek, nem éreznek szomjúságot, és észrevehetetlenek.”
Az Énok könyvének leírása szerint tehát a démonvilág a földre szálló angyalok bűnéhez és az azoktól született óriások halálához köthető.
Az Újszövetségből az derül ki, hogy Júdás és Péter apostol is ismerték az énoki hagyományt, és a Szent Szellem bizonyos információkat hitelesített is az Énok könyvéből:
„Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem a mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; és ha a régi világnak sem kedvezett, de Noét, az igazság hirdetőjét nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát…”. (2Pét 2:4—5)