Egyesek szerint földönkívüliek, mások szerint halott indiánok szelleme, megint mások szerint egy eddig ismeretlen állat végezhetett azokkal a hegymászókkal, akiknek a holtteste embertelen állapotban került elő…
Minden idők legfélelmetesebb rejtélye. 8 hegymászó úgy tűnt el, majd került elő, hogy arra nem találtak logikus magyarázatot, még több évtized elteltével sem.
Sőt, a róluk szóló ügyek aktákat a kormányzat rejtélyes módon titkosította. vajon mit rejtegetnek ezekben az aktákban?
1959 január 27-én, az Igor Dyatlov vezette tíz fős hegymászó-csapat nekivág az Ortofen hegy meghódításának. Sosem értek oda. Hogy miért, az találgatások tárgya máig is.
A 8 férfiból, és 2 nőből álló csapat január 25-én érkezett Ivdel-be vonattal, majd Vizhai-ba, a legnyugatibb lakott településre utaznak kocsival. Január 27-én indulnak meghódítani céljukat, ám még aznap, betegeskedése okán Yuri Yudin, a csoport egyik női tagja visszafordulni kényszerül.
A tábor körült kamerák és naplók leírásaiból jól nyomonkövethető a csoport mozgása egész az incidenst megelőző napig. Január 31-én értek egy magasföldi terület határához, és megkezdték a mászáshoz szükséges előkészületeket.
Egy erdős területen ételt és egyéb készleteket helyeztek el, melyet visszaútjukra kívántak tartalékolni. A csapat február 1-én megkezdte a hágón való átkelést, ám komoly hóviharok miatt irányt vesztettek, és nyugat felé mentek tovább, Kholat Syakhl hegy csúcsa felé.
Mikor hibájukra ráébredtek, úgy döntöttek tábort vernek a hegygerincen.
A expedíció tervei szerint Dyatlov csapata február 12-én, mikor Vizhaiba visszaért volna, azonnal telegráf-üzenetet küldött volna a helyzetükről.
Ám az üzenet nem érkezett meg…
Sokáig nem adtak hírt magukról, mire a hozzátartozók úgy vélték, hogy nagy lehet a baj.
Azonnal megindultaka mentőcsapatok, de amit azok találtak, azt egy életre nem felejtették el. Maga a látvány, a heéyszín és az egész eset körülményei ugyanis vérfagyasztóak voltak.
Február 26-án a keresőcsapatok megtalálják Kholat Syakhl melett a csapat elhagyott sátrát, melyen hatalmas lyukak tátongnak. Néhány lábnyom vezet a szomszédos erdős rész felé, melyek azonban 500 méter után elvésznek a hóban.
Az erdő szélénél egy tábortűz maradványait találják, az első két holttesttel – akik cipő és ruha nélkül, alsóneműjükben fekszenek ott. Innen nem messze további három holttestre bukkannak, köztük Dyatlovéra is, helyzetük és a póz, melyben halálukkor voltak, arra enged következtetni, hogy a sátortáborhoz akartak visszatérni.
Többi holttestet csak sokkal később, május 4-én találják meg, több mint 4 méter hó alatt, az erdős terület mélyén.
A testek némelyikéből ki volt tépve a nyelv, és volt olyan is, aki olyan zúzódásokat szenvedett mintha elütötte volna valami. A környéken azonban semmi sem volt, még utak sem, nemhogy autó, vagy bármi más, ami ez tehette volna vele…
Az egyik hegymászó teste radioaktív sugárzást mutatott, mint a sátrak közeli helyszínek némelyike is.
Ennek eredetét mai napig nem tudni,d e annyi kiderült, hogy az egyik hegymászó feltehetően az egyik erőműben dolgozhatott, így hozzáférhetett radioaktív anyaghoz.
Más elméletek úgy hiszik, hogy a sugárzás mértéke bizonyíthatja, hogy egy titkos katonai kísérlet végezhetett velük, teljesen véletlenül.
Az egykori orosz akták nagy része titkosítva van, ahogyan annak a vizsgálatnak is a jelentése, ami az esettel kapcsolatban nyomozott.
Nagy kérdés ma is, hogy mit akartak, és akarnak rejtegetni a Dyatlov incidennssel kapcsolatban…
OSZD MEG másokkal is!