Még a tudomány mai állása szerint sem tudni, hogy egy fekete lyukba berepülve hol lyukadnánk ki, és egyáltalán túlélnék-e a bizarr utazást. Egyesek szerint a tér egy másik pontjára vezetne minket, míg mások úgy vélik, egy teljesen más dimenzióba, vagy időbe kerülnénk.
A fekete lyukak alapvetően kérdőjeleznek meg mindent, amit a valóságról tudunk. Hatalmas sűrűségüknél fogva elgörbítik az időt és a teret, és azt beszélik, hogy
az sem kizárt, hogy közvetlenül egy másik téridőhöz kapcsolódnak.
De mi is pontosan a fekete lyuk, és miért hoz parázs vitát a tudományba még ma is?
A fekete lyukak nem mások, mint önmagába összeroskadó csillagok, amelyekbe anyag kerül, és semmi nem jut ki onnan többé. Még a fény sem.
A fekete lyuk belsejében nincs fent vagy lent, nincs jobb vagy bal, valamint az idő és a tér szabályai is megváltoznak.
A fekete lyukak körül van egy kis rész, ahol a gravitációs mező annyira erős, hogy bolygókat képes berántani a fekete lyuk feneketlen belsejébe.
Létezhet másik vége a fekete lyukaknak
Korábban úgy hitték, hogy a fekete lyukból nincs kiút. A tér, az idő, és a beszívott energia és anyag egyetlen pontba, egy végső szingularitásba roppan össze.
Az utóbbi néhány évben a tudósok álláspontja azonban jócskán megváltozott, melyek egy részét az új mérésekre építettek fel.
A mai elképzelés nem tartja kizártnak, hogy a fekete lyukaknak talán egy másik, számunkra rejtett vége is van.
Az ugyanis ellentmond az univerzum törvényeinek, hogy valami csak anyagot, fényt, és energiát nyeljen el. Ennek a rengeteg elnyelt energiának valahol elő kell bukkannia újra. Valahol távoznia kell.
Eszerint a fekete lyukakba zuhanó, vagy az univerzum peremére kisodródó galaxisok anyaga egy rejtélyes csatornán keresztül átfolyik,
átkerül máshová a térben, és az úgynevezett fehér lyukakon keresztül kiáradva jelenik meg újra.
Ez egy körfolyamat. Ezt a folyamatot a fenti részletes ábra szemlélteti. A fekete lyukban keletkező szingularitás ugyanaz, mint az a szingularitás, mely az ősrobbanás előtti pillanatokban jelen volt. A kérdés csak az, hol vannak ezek a fehér lyukak?
Az ősrobbanás is egy fehér lyuk volt?
Egy teória szerint maga az ősrobbanás is egy fehér lyuk kilökődés eredménye volt. Ha ugyanis a fekete lyuk magába szippantja a dolgokat, és mindent egyetlen térrészbe sűrűsít, akkor az elvileg éppen az az állapot, amelyikben az ősrobbanás előtti pillanatokban volt az univerzum.
Ez megmagyarázná azt is, hogy miért következett be az ősrobbanás. Talán a fekete lyuk megtelt, vagy elért egy adott pontot, mely után a másik végén ontani kezdte magából az energiát, fényt és teret.
Persze ezek csak elméleti feltételezések, hiszen senki sem tudja, mi történik, ha egy fekete lyuk eseményhorizontján túlhaladunk.
Az se lehetetlen hogy a fekete lyukak nem csak a tér más pontjára nyílnak a másik oldalon, hanem talán más multiverzumokba.
Ha ez így van, akkor saját univerzumunkat soha nem leszünk képesek elhagyni, csak ezeken a téridő lyukakon keresztül.
Azért nem találtunk még rá egyetlen fejlett civilizációra sem, mert talán egy másik univerzumban várnak ránk, így ha nem megyünk át egy fekete lyuk által keltett féregjáraton, soha nem fogunk tudni kapcsolatot létesíteni más fajokkal.
Akadnak olyan nézetek is, miszerint a fekete lyukak ugyanabba a világba vezetnének vissza, csak egy másik időben, így ha átmennénk egy ilyen járaton, lehetőségünk lenne a 65 millió évvel ezelőtti ősi Földet – és univerzumot – megtekinteni.
Ebből adódóan minden fekete lyukban egy külön univerzum rejtőzik más -más idősíkokban.
Az is elképzelhető, hogy a fekete lyukba belerepülő tárgy, vagy űrhajó egyszerre lehetne a tér több pontján egy időben.
A fekete lyuk közepe felé haladva a háromdimenziós világegyetem kétdimenziós felületté nyomódik le, de hogy ennek igazából mi a jelentősége, még nem tudják megmondani.
Nagy talán tehát továbbra is, hogy mi történne, ha valaki belerepülne egy fekete lyukba. Ha valaha eljutunk odáig, hogy képesek legyünk elérni egy ilyen fekete lyukat, minden bizonnyal öngyilkos emberes küldetésekbe kellene fogni, hogy megfejtsük ezt az évmilliós rejtélyt.