A halott Hold teóriája hamis! Ez a TELJES igazság a Holdról!

2019. február 19., kedd




A tudomány képviselői régóta állítják, hogy a Holdon nincs élet, legfeljebb hogy égi társunkon esetleg, talán, legfeljebb rejtett módon (fagyottan, talajban) létezik némi víz és szegényes gázréteg.

Állítják továbbá, hogy a Hold tulajdonképpen halott világ, amelyet évmilliók óta csak a reá tévedő meteorok látogatnak. Élénken tiltakoznak, ha bárki előáll azzal, hogy ott valamiféle tevékenységre, tehát élő, gondolkodó lényekre utaló jelek vannak.

Ezt kifejezetten tagadják is — de általában az történik, hogy az ezekről szóló bizonyítékokat elhallgatják. Nem sorolom most fel mindazt a rengeteg jelet — az elmúlt századokban legalább ezer megfigyelés bizonyítja, hogy a Holdon folyamatosan történik valami — mert megtettem ezt már az UFO és tudomány című könyvemben. Most inkább erről az elméletről és az ezzel ellentétes bizonyítékokról beszélnék.

Miféle tényekről van szó?

Hát például olyanokról, mint ami 1954-októberében történt. Mit láttak a földiek egyik éjszakai megfigyelésük alkalmával? A Tycho Brahe holdkrátertől az Arisztarkhosz kráterig haladt egy sebesen mozgó, kerek, fekete folt. Földi csillagász megfigyelők mindezt jól látták távcsöveiken keresztül és időmérést is alkalmaztak. A folt — a talajtól való távolság függvényében — 2-8 kilométer (!) átmérőjű űrjármű lehetett. Más magyarázat nincs.

A szerkezet — mint azt később a két pont közti, már ismert távolságból megállapították — csak-nem 9700 km/óra sebességgel repült! A két kráter közti hatalmas távolságot mindössze húsz perc alatt tette meg, majd eltűnt.

Persze nem ez volt az egyetlen ilyen esemény. Az elmúlt századok során, de a huszadik században, sőt annak második felében is egyre szaporodtak a nyugtalanító jelek. A földi hivatásos és amatőr csillagászok — akik rengeteg UFO-t láttak és közöltek belső szaklapjaikban az elmúlt száz évben — nemegyszer füstöt, fényeket, mozgó tárgyakat, a terepen elváltozásokat, sőt nemegyszer egész kráterek eltűnését, a felszín rejtélyes alakulásait is megfigyelték a Holdon.



Mindeközben azonban a hivatalos — tehát vaskalapos, maradi, a külvilág véleményével nem számoló, azt egyenesen semmibe vevő, megvető — tudomány képviselői mereven ragaszkodnak ahhoz az állításukhoz, hogy a Holdon nincs élet és értelmes tevékenységnek sem múltbeli nyomai nincsenek, sem jelenleg nem zajlik ott ilyen.

Olvassunk bele bármelyik tudományos vagy akár csak népszerűsítő munkába — élükön az úgynevezett szkeptikusok, vagy tényeket tisztelők munkáival — és máris talál-kozhatunk káros tevékenységük nyomaival. Mert ez bizony káros. Itt is folyik egy nagyméretű titkolódzás, aminek sajnos majd később isszuk meg a levét. No nem mi, kik biztosak vagyunk az UFO-k létében vagy például az idegenek holdi tevékenységében. Hanem az emberiség, amelynek nagy többsége mindent készpénznek vesz, amit a vaskalaposok állítanak.

De a legnagyobb vesztes természetesen maga a tudomány lesz. Egy nagy leégés kezd körvonalazódni, és bizony nehéz lesz majd megmagyarázniuk az akadémiáknak és űrkutató szervezeteknek, miért hazudoztak oly sokáig…? 

Minden jel szerint kezd beigazolódni azok gyanúja, akik szerint a földi holdkutatás igenis azért maradt abba oly váratlanul és hirtelen 1972-ben, mert az úrhajósokat odaküldő amerikai intézmények meggyőződtek arról: a Hold már foglalt.

A sok évtizedre szóló, és előre be is jelentett nagy kutatóprogramot mindössze három (!) év (1969-1972) után leállították és azóta emberek nem jártak a Holdon.

Ami már Önmagában is roppant gyanús. De nem ez a legnagyobb baj. Hanem az elhallgatás, amely az-óta is folyik szinte nagyüzemi módszerekkel és mértékben. Mint azt néhány mostanában megjelent könyv bizonyítja, a NASA űrkutató szervezet egyáltalán nem mentes a manipulációktól.

A szervezet és a vezető csillagász körök — nemcsak Amerikában, hanem Oroszországban és néhány más országban is — arra törekednek, hogy a világ ne ismerhesse meg az igazi Hold-felvételeket. Ezeken ugyanis egyértelmű jelei látszanak annak, hogy a Holdon igenis vannak valakik és ott tevékenykednek, ki tudja, mióta már?

Ottlétüknek olykor kívülről, az űrből — tehát a Földről is észrevehető, felfedezhető jelei, bizonyítékai vannak. Persze ilyesmiket csak a nagy felbontású, igen részletgazdag fotókon fedezhetünk fel, amelyekhez hasonlókat nem lehet a Földről távcsövekkel készíteni. Ezek java része inkább a Hold közelében elhaladó, Földről felbocsátott szondák segítségével készült — de a legtöbb felvételt soha nem hozták nyilvánosságra!

Az élő Hold bizonyítékai

Azt kell mondanunk, hogy a cenzorok nem mindig dolgoztak kellő körültekintéssel. Így az elmúlt évtizedekben történtek tévedések is. Szerencsére! Mert ily módon kikerültek a világba olyan felvételek, amelyek egy egészen más Hold-képet, felületet, felszínt és tájat mutatnak, mint amit el akarnak velünk hitetni. Megesett, hogy a NASA nyilvánosságra hozott olyan felvételeket is, amelyeket az ismeretlen eredetű, de minden jel szerint szorgalmasan működő cenzorbizottság nem látott. Mint azt Ingo Swann amerikai kutató írta a Penetration (fordítsuk Behatolásnak, Kifürkészésnek) című könyvében, egy-egy ilyen fotón döbbenetes dolgokat láthatunk.

De ez a szerző nincs egyedül. Már jóval korábban írt ugyanerről George Leonard Sornebody Else is on the Moon (Van még valaki a Holdon) című könyvében. Ebben elég meggyőzően bizonyította be, hogy a NASA már szinte mindent tud a Holdon zajló, felszín alatti idegen tevékenységről, de azt elhallgatja. Egyes, a mi oldalunkon álló, az igazság kiderítését követelő szerzők már jó ideje közölgetnek a műveikben olyan fotókat, amelyek kicsúsztak az említett cenzúrabizottság kezéből. Ezek bizony igen elgondolkoztatóak és némelyik egyenesen bizonyíték értékű. Látunk rajtuk a Hold fölött száguldó UFO-kat, köztük olykor igen nagy méretűeket is.

De nemegyszer csak az árnyékuk bukkan fel. Ám láthatóak szakadékokon átívelő hidak, hangárhoz hasonló, kiépített raktárhelyiségek, afféle nem természetes barlangok, szögletes-szabályos építmények, felszálló füst, fényjelek stb. Mindezt persze kiegészíthetjük egyes, a NASA-tól távozó tudósok beismeréseivel vagy a Holdra szállt űrhajósok és a NASA houstoni űrközpontja közti rádióbeszélgetések nem cenzúrázott, titokban felvett változataival. Már a hetvenes évek vége óta forgalomban van harmincöt olyan Hold-fénykép, amelyeket Földi tudományos eszközök készítettek és amelyeket sikerült megmenteni a titoktartás, az elsüllyesztés elől.

E fotók alapján már most is nagy bizonyossággal — mi több, száz százalékos bizonyossággal — állíthatjuk, hogy a Holdon igenis folyik valamiféle értelmes tevékenység, amelyet értelemszerűen nem mi, emberek végzünk, hisz nem vagyunk ott jelen. Ebből következően azt valaki másnak kell végeznie. A nagy felbontású fotókon olyan, alig 1-2 méteres részletek is látszanak, amelyek az általánosan hozzáférhető fényképeken nem tapasztalhatók.

Talán nem véletlen, hogy a NASA és néhány más intézmény oly féltékenyen őrzi ezeket a felvételeket. Sokan hitték a hetvenes évek végén, hogy mivel a szondák és más földi űreszközök már addig körülbelül 140 ezer felvételt készítettek a Hold felszínéről, hát előbb-utóbb ezek java része a nagyközönség elé kerül. Nos, nem lett igazuk.

A helyzet az, nemcsak hogy nem teszik közzé a nagy felbontású fotókat, és helyettük alacsony felbontású, homályos képekkel traktálják az érdeklődőket – hanem ellenkezőleg, meghamisítják a létező fényképeket! Már többször kiderült, hogy a nyilvánosságra hozott képek nem egyeznek más, előzőleg még a nem cenzúrázott korszakban közölt felvételekkel. Retusálták őket — vajon mi célból? Mit akartak eltüntetni, ami előzőleg rajtuk volt?

Azonkívül roppant gyanús, hogy soha nem tették közzé azokat a fényképeket, amelyeket a Hold felszínéről a Lunar Orbiter szondák készítettek a Marc Crisium (Válságok tengere) tájékáról. Valamint a Platónról és az Arisztarkhoszról elnevezett kráterek környékéről. Márpedig az értők szerint ezek azok a holdbeli tájak, ahol a leginkább aktívak az idegenek!

E vidékeken az idegenek tevékenységének számos jele tapasztalható (lenne, ha nekünk is megmutatnák e képeket…) 1994 januárjában az Egyesült Államok hadserege egy kémműholdat bocsátott fel Clementine néven. Be nem vallott, de a seregben és tudományos körökben közismert célja az volt, hogy nagy felbontású képsorozatokat készítsen a Hold egyes vidékeiről. Méghozzá nem csak optikai, hanem ibolyántúli és infravörös hullámtartományban is. Ennek csak egyetlen oka lehetett. Le akarták tapogatni a Hold felszíne alatti tevékenységet.

Az már nem is meglepő, hogy a küldetés befejeződött, de egyetlen fotót sem hoztak nyilvánosságra! Vajon miért? Aki azt hiszi, csak a Holdon vagy környékén látott, fényképezett, filmezett UFO-kat hallgatják el, az bizony téved. Az ismeretlen cenzorok sokkal alaposabban dolgoznak és igyekeznek biztosra menni.(Ingo Swann már említett könyvében hosszasan ír erről az arctalan, névtelen bizottságtól, amely okulva a múlt keserű tapasztalataiból, már egyetlen papírt, semmilyen írott bizonyítékot nem hagy maga után, csak szóban intézkedik). Az UFO-kon kívül tiltó listára került az idegenek holdi tevékenységének összes jele, amit mai eszközeinkkel meg tudunk állapítani.

Kései beismerés

William H. Corliss már a hetvenes években írt egy könyvet mindarról á sok furcsaságról, amit a Holdon tapasztaltak —ő 108 oldalon sorolta a normálistól eltérő jelenségeket, az anomáliákat. (The Moon and the Planets. A Catalog of Astronomical Anomalies — A Hold és a bolygók.

A csillagászati anomáliák katalógusa) Ő nyolc kategóriára osztotta e furcsaságokat. Nem árt megjegyezni, hogy mindez már 1974-ben napvilágot látott — ámde a tudomány vaskalaposai mind a mai napig nem szálltak vitába érveivel, állításaival. Nem is tehettek volna, mert Corliss könyve —akárcsak az én UFO és tudomány című kötetem — kizárólag a tudomány által megállapított, felfedezett tényeket fogja csokorba. Nos, a Holddal kapcsolatban a rejtélyek nyolc kategóriája a következő:

— A Hold-pályával kapcsolatos anomáliák

– Kétségek á Hold geológiája terén

— A holdi fényjelenségek

— Furcsaságok a Hold körül keringő földi műholdak mozgásában

— Távcsöves és más vizuális megfigyelések

— A holdi időjárás jelenségei

– A holdfogyatkozáshoz kapcsolódó különös események

– A Hold mágnesességének titkai

Nos, mint látjuk, ezek között számos igazán tudományos kérdés is szerepel. A baj csak az, hogy ha ezeket együttesen mérlegeljük és összekapcsoljuk, akkor kirajzolódik előttünk egy rendkívül érdekes, ámde a vaskalaposok számára ijesztő tény: Maga a Hold ügy, ahogyan van – bizonyítéka az idegenek tevékenységének, vagyis azok —létezésének!

Talán ezért fáj annyira, hogy az a réteg, amelyik egynéhány tudományágat irányít, ennyire semmibe vesz nemcsak bennünket, de a tényeket és alapvető igazságokat is. Megkerüli mindazt, ami pedig alapvető feladata lenne. Ideje lenne beismernie, hogy UFO-k léteznek, vagy — hogy témánknál maradjunk — a Holddal kapcsolatban is nagyszámú UF0-megfigyelés történt az elmúlt időkben.

OSZD MEG másokkal is!

hihetetlen ufók összeesküvés hold


Megtekintések száma: 32443





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet