Bizony amellett, hogy a Holdon nincs minden rendben, és az egyáltalán nem halott égitest, már W.H.Pickering 1903-ban (!)megjelent könyve is tanúságot tesz. Később más csillagászok, például M. K. Jessup — a michigani egyetem csillagászat- és matematikaprofesszora a The Expanding Case tor the UFO (A kibontakozó UFO-ügy) című művében már 1957-ben is boncolgatta a Holddal kapcsolatos rendkívüli jelenségeket.
A kizárólag Hold-kutatással foglalkozó nagy hírű tudós, V.A. Firsoff szintén az ötvenes évek végén kiadott Strange World ot the Moon (A Hold különös világa, 1959) című könyvében tudományos, megdönthetetlen bizonyítékokat szolgáltatott arról is, hogy a Holdon igenis van víz és légkör. Mi több, bizonyította, hogy növényzet is található a felszínen! A vaskalapos tudomány módszere a könyvekkel kapcsolatban az volt, hogy elérték: a könyvek árusítását beszüntessék, így azok gyakorlatilag nem jutottak el az olvasókhoz….
Szélben lobogó zászlók
Nagyon tanulságos volt az a jelenet is, amelyet a világ tévénézői láthattak 1969 júliusában, az első holdraszállás alkalmával. Amikor az Apollo—11 amerikai űrhajó legénysége, a világon elsőnek a Holdra lépő két amerikai férfi, Armstrong és Aldrin leértek és működő tévékamerákat állítottak állványokra, majd kitűzték az amerikai zászlót — szintén ennek az elméletnek a nevében cselekedtek.
Ugyanis mint azt láthatjuk az akkori felvételeken — a kamera még be volt kapcsolva, a két űrhajós visszajött a géphez. A képen pedig — abban a pillanatban — a zászlót láthatta a földi közönség. Igen ám, de akkor egy odatévedt kis szellő megmozgatta a zászló anyagát… A két űrhajós szinte eszeveszetten rohant a kamerához, hogy eltakarják a látványt.
Amikor legközelebb láthattuk a zászlót, már drótokkal ki volt merevítve. Így persze az attól kezdve mindig mozdulatlanul állt mert hogy a Holdon nincsen légkör és ilyesmit senki ne is higgyen! Több UFO-kutató és más szerző kielemezte ezt a filmrészletet. Így tett William Brian is, aki 1982-ben az akkor még híres Watergate-ügyre célozva választott címet könyvének: Moongate: Supressed Findings of the U.S. Space Program (A Hold-botrány — Az amerikai űrprogram eltitkolt felfedezései). Ebben bebizonyította, hogy az amerikaiak nem is álltak a zászló mellett, tehát nem azok mozdították meg a zászlót.
Ha nincs ott levegő, bizony érintés nélkül nem mozdíthatják azt meg. De közben kiderült, hogy a Hold mögött eltűnő csillagok is előbb hunyorognak, mielőtt kialszanak — mert egy kb. 5 kilométeres légkör veszi körül az égitestet. Az oda érkező, bele ütköző mikrometeorok is felizzanak, mielőtt a talajba csapódnának — ennek oka ismét csak a légkör lehet. A sokáig tagadott légkör jelenléte okozza, hogy 1773 óta—amióta az emberek a Földről aránylag jó távcsövekkel kezdték figyelni a Holdat — láthattak ködöt, felhőket és más légköri jelenségeket. Mindezt persze jól tudták a tudósok korábban is.
A NASA 1958 végén jött létre, és legfontosabb feladatának tartotta, hogy embert juttasson el a Holdra, majd ott bázisokat alapítson, mielőtt ezt a szovjetek teszik. Nyilvánvaló, hogy minden létező megfigyelésről tudtak, amit az emberek az addig eltelt évek (évszázadok) alatt összegyűjtöttek égi kísérőnkről. Mégis az 1990-es évek végéig, vagyis legalább negyven évet kellett várni, míg beismerték a holdi víz és légkör létezését! Vajon miért tettek így, és nem másként?
Tibetieket a Holdra..?
Ha most eltekintünk attól, ami lassan bizonyított ténnyé válik, hogy idegenek tartózkodnak a Holdon — be kell ismernünk végre azt is, hogy ott lehetséges az élet. Kiderült, hogy a holdi talajban remekül tenyésznek a földi magvak. Ha vízhez is jutnak, ültetvények nőhetnek abban a számunkra még különös légkörben is. Egészséges földi emberek majdnem ugyanúgy élhetnének ott, mint Tibetben, a Himalája vagy az Andok egyéb magas vidékein. Ahol évezredek óta, és ma is élnek bennszülöttek, akik hozzászoktak ehhez az életmódhoz. Két tudós, Fred Steckling és Daniel K. Ross egészen komolyan javasolták már, hogy az Andokban élő indiánok és a tibetiek között keressenek és képezzenek ki olyan nőket és férfiakat, akik megtanulva az űrutazáshoz szükséges ismereteket, a majdan felépülő holdi támaszpontokon élhetnének.
Nos, gondolkozzunk el egy dolgon: ha mindezeket az információkat legalább negyven éven át nem titkolják el a közvélemény és a kormányok elől, akkor most hol tartanánk?
Már nyilván több támaszpont lenne a Holdon, ezek közel húsz éve működnének és nem csupán nyersanyagokat bányásznának ott a gépek és robotok, hanem az emberek számos értékes kutatási programot is elvégeztek volna eddig. Már sokkal többet tudnánk nemcsak a Holdról, de a Naprendszerről is. Tudományos bázisok, obszervatóriumok, érckitermelő bányák, sőt talán energiatermelő telepek is létesülhettek volna ott… Igen ám, de miért hazudták nekünk, hogy a Holdon nincs víz és nincs levegő?
Pontosan azért, nehogy a társadalom nyomására kénytelenek legyenek űrhajókon embercsoportokat indítani és ott bázisokat építeni. És miért tartottak ettől?
Egyszerű a válasz: mert a Hold már foglalt. Ott idegenek vannak, akik a jelek szerint nem kívánják ezt a társbérletet.
Erre utal az is, hogy á két földi szuperhatalom egyszer csak a program közepén minden hihető magyarázat nélkül felhagyott a Hold-programmal és többé nem küldött oda egyetlen űrhajót, egyetlen embert sem. A két hatalom közül az egyik szétesett, de a másik megvan, és tovább folytatja ezt a bújócskát. Vagy mondjuk ki kereken: ezt a hazudozást.
Márpedig ez veszélyes játék, a hazugságokra bármikor fény derülhet — a mi számunkra máris fény derült. Akkor pedig még nagyobb bajok lesznek és a hivatalos tudomány botosispánjainak is annyi lesz: Megint csak felmerül a kérdés: miért tették, miért teszik…?
UFO a Holdon
Az emberek a Földről századok óta látják távcsöveiken keresztül, hogy a Holdon furcsa foltok, pontok mozognak, haladnak, olykor sebesen repülnek. De nem csak régen volt így. Az 1950-es évektől kezdve, az egyre nagyobb felbontóképességű távcsövek segítségével az amatőrök is láttak több kilométer átmérőjű repülő objektumokat a Hold térségében. Láttak ilyen hajókat, amelyek aztán elhagyták a Hold légkörét és elmerültek a fekete űrben.
Számtalan kráterből ki, másokba berepülő UFO-t is megfigyelhettek: Miért van az, hogy efféle leírásokat és fotókat csak az amatőrök közölnek, vajon a csillagászok és remekül felszerelt obszervatóriumaik mindezt nem látják? Az elhallgatást az is bizonyítja, hogy amikor végre — a nagy nyomásnak látszólag engedve – maga a NASA adott ki egy, a holdi rejtélyes jelenségeket tárgyaló katalógust, ahol is 579 anomáliát sorolt fel — ezek között egyetlen egy UFO-esetet sem jegyeztek be!
Mintha azok nem is léteznének, mintha azokról nem készültek volna jegyzőkönyvek, fotók! Mégis, a nagy igyekezetben, mint az lenni szokott, néha hibákat követtek el a cenzorok is. Két rázós NASA-fénykép kikerült a féltve őrzött gyűjteményből. Az egyik felvétel 1969 júliusában az Apollo-11 utazása alkalmával készült. Az űrhajósok automatikus kamerája véletlenül lekapott egy fénylő, nagy sebességű objektumot, amely a Hold felszíne fölött száguldott. Nem kétséges, hogy UFO-ról volt szó.
A szerkezet különben nem a szokásos diszkosz, hanem szivar alakú volt. A fotó száma NASA-11-37-5438.
A másik képet 1972 júliusában az Apollo-16 űrhajó Hasselblad-kamerája készítette — ez is szivar alakú UFO volt, ráadásul igen nagy méretű! Elég közel haladt a Hold felszínéhez. Láthatóan ionizálta a légkört is — amely, mint az akadémiákon mondták akkoriban, nem is létezett…— és nagy árnyékot is vetett a talajra. Ennek a fotónak a száma: NASA-16-19238.
Talán mondani sem kell, hogy miután a két szuperhatalom felhagyott a holdexpedíciókkal, a földi megfigyelők továbbra is láttak ott UFO-kat és más, a normálistól eltérő jelenségeket. A legtöbb ilyen hosszabb-rövidebb filmet japán megfigyelők készítették abban az időszakban. Nem győzünk csodálkozni, hogy miért e hallgatás? Nyilván nem azért hazudták ennyi ideig, hogy nincs ott víz és légkör — mert ezt valami rejtélyes okból nem akarták velünk közölni. Ez a sok évtizedes hazugság más célt szolgált; elvenni a kedvünket attól, hogy a Holdra menjünk.
Elvenni a laikusokból álló kormányok kedvét attól, hogy drága projekteket finanszírozzanak, hogy nyomást gyakoroljanak a költségvetési szervekre, hogy pénzeket folyósítsanak a holdexpedíciókra. Hiszen ha ezek a tudományos körök azt hangoztatják, hogy a Hold nem egyéb élettelen sziklahalmaznál, amelyen sem víz, sem levegő nincs, joggal kérdezheti az átlagember: minek mennénk oda…?
Így állt elő az a fura helyzet, hogy az intézményes tudomány képviselői két szuperhatalom politikai berkeiben is elhintették a kétkedés magvait. Mi több, hazugságaikkal azt a hitet ébresztették a döntéshozókban, hogy lám, hiába mentek el hatszor egymás után a Holdra, ott nincs semmi, amiért érdemes lenne ennyit kockáztatni, és ennyit költeni…
Ehelyett inkább a sokkal drágább és kockázatosabb, nagy anyagi veszteségekkel, ámde azonnali eredményekkel semmiképpen sem kecsegtető Mars-kutatás felé terelték a politikusok érdeklődését és pénzét. Nem kétséges, minden amerikai és orosz kormányban voltak és ma is vannak beavatott személyek, akik pontosan tudják, mi a helyzet. Akik tisztában vannak az igazi okkal, ami miatt az emberek — és egyáltalán, a földlakók mint egy civilizáció képviselői —ma nem mehetnek a Holdra. Durvábban fogalmazva arról van szó; ezt nekünk megtiltották.
Hogy kik…? Hát azok, akik már évszázadok óta olyan roppant furcsa, de önmaguk számára és hasznára biztosan logikus dolgokat művelnek a Holdon. A bolygónkhoz tartozó kis égitesten, amelyet eddig mindig a magunkénak hittünk.
Pedig legfőbb ideje megtanulni, hogy a Hold bizony nem a miénk, már biztosan nem az. Persze lehet, hogy egyszer mégis a miénk lesz — ha megosztozunk rajta a mostani tulajdonosokkal vagy bérlőkkel. Mert hiszen a kozmoszban minden mindenkié, ily módon nyilván közünk lehet a Holdhoz is. Csak az a baj, hogy valakik előbb értek oda és azt most ők használják. Nincs kizárva, hogy egyszer majd elmennek, és akkor mi vehetjük birtokba égi kísérőnket. De egy sajátságos társbér-letet sem zárhatunk ki..
Rejtélyek szigete / Nemere István írása
OSZD MEG másokkal is!