A Biblia kiemelten kezel bizonyos számokat, és több számmisztikai rejtély is kapcsolódik hozzá.
A Biblia – mint a világ legolvasottabb könyve – nemcsak vallásos inspirációkat nyújt: sokan vannak, akik titkos kódokat vagy jóslatokat keresnek benne. Bizonyos számoknak pedig megkülönböztetett szerepet tulajdonítanak, de vajon mi a jelentőségük? Most kiderül.
Az egyik leghírhedtebb szám talán a 666-os, mely a fenevad jeleként tett szert különböző értelmezésekre. A 6-os a Bibliában önmagában is a tökéletlenséget, a hiányt testesíti meg, azzal, hogy a 7-esből, a tökéletesség egyik jelképéből az 1 kivonásával keletkezik.
Például: Isten ugyan hat nap alatt teremtette a világot, de a rendszer nem kerek a hetedik, azaz a pihenőnap nélkül. Ugyanakkor a hatodik nap épp az ember teremtésének száma, és a tanítások szerint ez emlékeztet az emberi tökéletlenségre is.
A 666 hasonló logika miatt vált megbélyegzetté, hiszen a 777-es, a Szentháromság tökéletességéből kiindulva épp a hiányra hívja fel a figyelmet – az isteni tökéletesség ellenpólusaként megjelenő antikrisztust és antiszentháromságot jelöli.
Ugyanakkor rámutat az emberi uralom tökéletlenségére és arra, hogy a legnagyobb veszélyt nem feltétlenül a természetfeletti erők, hanem az emberben rejlő gonoszság jelenti.
A 22-es nemcsak a számmisztika szerint rendelkezik különleges erővel mesterszámként, de a Biblia is kiemelt jelentőséget tulajdonít neki – leginkább matematikailag.
A körrel hozzák összefüggésbe, mely a teljesség szimbóluma, a 22 héttel osztva pedig a pível egyenlő, ami a kör kerületének és átmérőjének hányadosa.
A Bibliát három, egyenként 22 könyvből álló részre lehet osztani: az első a Teremtés könyvétől az Énekek énekéig tart, a második Ézsaiás könyvétől Az apostolok cselekedeteiig, majd a Rómaiaknak írt levéltől a Jelenések könyvéig.
Ez utóbbi is a 22. fejezettel ér véget. Emellett a héber ABC is 22 betűből áll, ha pedig hihetünk a számításoknak, és Ábrahám Krisztus előtt 2167-ben született, attól kezdve Jézus haláláig pont 2200 év telt el.
A 46-os számhoz leginkább egy Biblián kívüli rejtély kapcsolódik. Az anglikán egyház első Biblia-fordítása, a King James-féle változat munkálatai 1604-től 1611-ig tartottak.
Ebben az időszakban standardizálódott az angol nyelv, és a folyamatra nemcsak ez a fordítás, hanem a Shakespeare-drámák is hatottak.
Egyes elméletek szerint a fordítók utánozták a drámaírót, de van, aki úgy véli, maga Shakespeare is részt vett bizonyos részek fordításában, illetve az ő keze munkája lenne a 46. zsoltár fordítása – bár arra senkinek nincs bizonyítéka, hogy tudott héberül.
Mindenesetre 1610-ben, amikor ezek a részek készültek, Shakespeare épp 46 éves volt. A zsoltár 46. szava shake, ugyanúgy, ahogyan a fejezeté is. 46 szóval később pedig azzal találkozunk: spear. Vajon maga a szerző rejtette el így a nevét, vagy csak a követői?