Atilla király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunok leszármazottainak nyomában… amit a történelem ma is fehér foltként kezel…
Érdekes és elgondolkodtató az alábbi írás, annál is inkább, mert ma már kezdik a felszínét kapargatni az ősmagyar jelenlétnek és eredetnek Kína oldaláról, még mindig méltatlanul keveset van foglalkozva vele.
Magyar ősnyomokról, egész pontosan a hunok egykori nyomairól már több ízben lehetett hallani ősi, hagyományosan kínai térségekben.
A hunok története egészen a Shi Ji Történelmi Feljegyzések című nagy, 130 kötetes történelmi munkáig megy vissza.
A mely Kína történelmét (Kr.e. 2550-től 90-ig) öleli fel – a 110. kötete.
A Shi Ji az első életrajzszerű stílusban írt történelmi feljegyzés Kínában.
Miután Sima Qian a hunoknak a Történelmi Feljegyzésben egy egész kötetet szentelt, más kínai történészek is követték példáját és ők is több figyelmet fordítottak a hunokra.
Történetük a nyugati Han-dinasztia (Kr.e.206.-Kr.u.24.), úgy, mint a keleti Han-dinasztia (25-220) történeti leírásaikban is követhető. E két han krónika szerint a hunok 48-ban két részre oszlottak.
Az északi és a déli csoportra.
Később a déli csoport egy része behódolt és beolvadt a nagy faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába, s egyes kínaiak, ujgurok és más kisebbségek is őket tartják őseiknek.
Az északi hunok 91-ben nyugat felé tartottak és a kínai kutatók az V. században feltűnő hunok (Atilla népe) őseinek tekinti őket, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Atilla király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunok leszármazottai.”
Egyértelmű és nagyon szoros, ősi kapcsolatunk van tehát a távol-keleti nagy civilizációkkal.
Sokak szerint az sem véletlen, hogy a szintén jelenleg kínai felségterületen található Ujgurok is a hunok (fehér hunok) leszármazottainak vallják magukat, és a magyarokat testvérnépnek tekintik.
Itt minden mindennel összefügg, nyomaink és a hunok “portyázása” pedig az összes népre hatással volt, mellyel kapcsolatba léptünk…
OSZD MEG másokkal is!